Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is gratulálok Koncz Zsófiának, különösen ahhoz, hogy egy olyan körzetben nyert, amely soha nem volt egyszerű; mindig nehéz és összetett képet mutatott a társadalompolitika szempontjából.

Csak emlékeztetőül azoknak, akik talán a számokra rosszabbul emlékeznek: 2010 előtt is mindig nagy volt ott a harc. Aki még emlékszik rá, az akkor még tisztán MSZP-s jelölttel, egy-két-három szavazaton múlt a választás, újraszámlálások, egy ide, egy oda; soha nem volt egy egyszerű körzet a politika egyik fele számára sem.

2010-ben 61 százalékos részvétel mellett Koncz Ferenc, a Fidesz-KDNP 49 százalékkal győzött. Azért érdekes akkor a Jobbik és az MSZP szavazati arányait összeadni, mert ketten együtt akkor 44,5 százalékot értek el. ’14-ben 59 százalékos részvétel mellett ‑ tehát nagyjából ugyanolyan részvétel mellett ‑ a Fidesz-KDNP 40,43-at ért el, a Jobbik jelöltje akkor még önállóan és a baloldal együttesen 55,5-et.

Majd ’18 jött, amiről annyi szó esett itt az elmúlt percekben, amikor is 45,5 százalékos részvétel mellett Koncz Zsófia közel 51 százalékkal, nyert, tehát az 50 százalékot meghaladóan nyert, míg a baloldal amúgy összefogva 45 százalékot ért el. Ez a szám azt mutatja, hogy a magyar választók nem vevők az elvtelen hatalom- és pénzéhes összefogásra, nem vevők a Gyurcsány, Karácsony, Kunhalmi, Márki-Zay, Fekete-Győr és más nevek által fémjelzett együttes politikára. Nem vevők rá!

A 45 százalékos részvételi arány azt mutatja, hogy Abaúj és Taktaköz azon választói, akik magukat tradicionálisan baloldalinak érzik, távol maradtak inkább, nem mentek el a jobbikos jelöltre szavazni, és távol maradtak a szavazástól. Ennyit az összefogás praktikumáról.

A másik, amiről szót szeretnék ejteni, az személyesebb jellegű, és talán nem mondtam volna el, ha nem hallgattam volna végig itt az elmúlt 50 perc baloldali hozzászólóit. Tisztelt képviselőtársaim, én voltam az az ember, akit itt egypár évvel ezelőtt a Jobbiknak ma is magas, választott európai tisztségben lévő embere listázni akart zsidó származása miatt. Én voltam az, aki itt a parlamentben konfliktusba kerültem ugyancsak volt jobbikos, ma már nem jobbikos képviselővel, ugyanezen okoknál fogva.

Közhely, egy bölcs ember mondta egyszer, hogy aki nem ismeri a történelmet, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. És ezt mondom mindazoknak a barátaimnak, ismerőseimnek, esetenként politikai ellenfeleimnek is. Akik ma úgy gondolják, hogy nincs számukra fontosabb feladat, mint egy nemzeti konzervatív kormány leváltása, akik úgy gondolják, hogy minden eszköz igénybe vehető azért, hogy a jelenlegi kormányrezsim távozzon, azok gondoljanak 1932 őszére és ’33 elejére! Meg lehet élni újra!

Én látom a villogó tekinteteket. Kérem, hogy álljanak be mögém, és nézzenek önök is szembe azokkal, akikkel mi itt szembenézünk. És gondolják meg, hogy jó‑e az az érzelmi hozzáállás, ami alapján a tagadás tagadása révén, hogy bármi legyen, csak ne az, ami most van, olyanok mögé állnak, akik történelmileg tragédiát jelentettek már egyszer, és jelenthetnek a múltban is!

Számomra ez a borsodi választás, ami nem egyszerű, hiszen a Taktaköznek és Abaújnak ez a része mindig ellentmondásos volt, azt mondja, hogy igazán kritikus helyzetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tudtak helyesen választani. Nekem és gondolom, mindnyájunk számára ezt mondják ezek a számok. Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)