Dankó Béla (Fidesz)

DANKÓ BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vadai Ágnes képviselő asszony és Varga képviselő úr felvetésére, hogy más módszereket is lehetne alkalmazni a fajtamegmentésre, nyilván igaz, de én azt gondolom, hogy önmagában az, hogy a tenyésztőket ösztönözzük akár anyagilag, akár bármilyen más módon arra, hogy még több állatot tenyésszenek, ez nem megoldása az ügynek, hiszen talán korábban is elmondtam már, hogy én azt gondolom, hogy azok a kutyafajták terjednek el leginkább, amelyeknek a használhatósága biztosított.

És sajnálatos módon a módosítandó törvény korlátozza ennek a kutyafajtának a használhatóságát, éppen ezért, ha nem is oldja meg, de legalábbis lehetőséget teremt arra, hogy akadály elháruljon azok elől, akik szeretnének ilyen kutyát tartani, és mivel használható lesz az ő életükben, az ő munkájukban, segítőtársuk lesz ez a kutya, ezért vélhetően hosszú távon meg fogják tartani.

Azok az aggályok, amiket Steinmetz képviselő úr megfogalmazott: itt többnél picit értetlenkedem, részben abban az ügyben, hogy a többi magyar fajtát is megpróbálta bevonni ebbe a törvényjavaslatba, miszerint alkalmasak ők is ma a vadászatokon való, nagyvadterelő vadászatokon való részvételre. De ez nem így van. Ezek a kutyafajták alkalmatlanok, az összes többi kutyafajta alkalmatlan, másra lettek kitenyésztve, nyilván más tulajdonságuk alapján szelektálták a tenyésztés során ezeket a kutyákat, teljesen másra jók, nagyon sok mindenre.

Hála istennek, az én családomnak is tagja egy szálkásszőrű tacskó és egy magyar vizsla, akivel nagyon-nagyon sok örömet tudunk okozni egymásnak, de tudom jól, hogy a magyar vizsla például teljesen alkalmatlan arra, hogy egy nagyvadterelő vadászaton részt vegyen; főleg úgy, hogy a javaslatban mindenféleképpen hangsúlyosan szerepel az, hogy kiképzett és vizsgázott kutyák vehetnek részt csak (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) a vadászaton…