Rig Lajos (Jobbik)

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Onnan kell folytatnom, ahol Zombor Gábor abbahagyta, valóban igaza van, valami meg fog változni ebben a rendszerben, valami jó irányba, de lesz olyan, ami rossz irányba.

Engedjék meg, hogy két olyan tézist helyretegyünk, amit akár miniszter úr itt az expozéjában említett. Ön azzal kezdte, és nem is értettem, mert nem tartozik a törvénytervezethez, hogy a szocialista kormányzás ideje alatt a szocialista kormányzás engedélyezte a kórházak privatizációját, a működési privatizációra tetszett gondolni. Tájékoztatom miniszter urat, hogy két olyan önkormányzat volt a Dunántúlon, az egyik a körmendi, a másik pedig a tapolcai ‑ mindkettő fideszes városvezetésű ‑, amely térden állva könyörgött a MediSyst Kft.-nek, hogy működési privatizációban üzemeltesse és tegye tönkre ezt a két kórházat.

Selmeczi képviselő asszony felolvasott egy bértáblázatból, hogy aki OKJ-s felsőfokú, tehát 5.5-ös végzettséggel rendelkezik, és ‑ lehet, hogy én értettem rosszul, de ‑ öt év munkaviszonnyal rendelkezik, vagy tegyük fel, ha máshogy értelmezzük, hogy az OKJ 5. sorszámával és fokozatával rendelkezik, akkor 350 ezer forint fizetése van. El kell hogy keserítsem, képviselő asszony, vagy engem vágtak át, nekem van egy 5.4-es és 5.5-ös felsőfokú OKJ-s képzettségem, és 9-es fizetési kategóriába tartozom, így a bruttó bérem a veszélyességi és egyéb pótlékkal 337 610 forint 24 év után. Itt azért számszakilag öt év 350 és 24 év 337 ezer, azért nem egészen ugyanaz.

(12.40)

De térjünk rá a törvényre! Tehát maga a törvény bevezetése véleményem szerint egy jó öreg módszer. Az első az, hogy csináljuk azonnal, hogy ne lehessen rá felkészülni. Kettő: ha megszavazod, később mondhatják azt, hogy de hát, te is megszavaztad. Viszont ha nem szavazod meg, akkor jön az önök szlogenje, hogy áruló vagy, balliberális vagy éppen, mondjuk, Soros-ügynök. De ezt tegyük félre!

Akkor nézzük a szakmai oldalát! Önök azt mondták, hogy szakmai szervezetekkel egyeztettek. Érdekes módon a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának a sürgősségi elnökségi ülése mást fogalmazott meg, és egyéb téziseket. Maga a törvénytervezet nem más sajnos, mint ‑ azt kell hogy lássuk ‑ egy katonai vezénylés.

Azt, hogy az orvosbéreknek a rendezése már aktuálissá vált, senki nem kérdőjelezi meg. De, kérdezem én: önöknek tíz év és egy világjárvány kellett ahhoz, hogy eddig eljussunk? Tíz év és egy világjárvány, és most sürgősséggel 24 órán belül átnyomjuk ezt a parlamenten. Miért nem lehetett ugyanúgy? Hiszen ez mindenki számára, szerintem minden egyes politikai szervezet, minden egyes civil szervezet és egészségügyi szervezet számára egy oltári fontos kérdés. Az állami és a magánszektor szétválasztásának ideje volt, és véleményem szerint is egy előretörő cél. Viszont az az eszköz, amivel önök ezt megpróbálják véghez vinni, az nem jó. És most próbáljuk meg ezt gyakorlati példákkal is tükrözni!

Önök ebben a törvénytervezetben nem fogják megengedni azt, hogy egy praktizáló szakorvos magánrendelésén ellátott beteget újból ellásson a magánellátási rendszerben. Amikor ideérkeztem Budapestre a mai napon, felhívott egy megyei kórház osztályvezető főorvosa, aki traumatológus, egy kisvárosban üzemeltet már 27 éve magánpraxist, nagyon sok beteg látogatja ízületi problémákkal, és ez alapján a törvény alapján ő nem fogja tudni megoperálni őket a megyei kórházban. Ezt mondta: Lajos, akkor én maradok a magánszektorban, kilépek az állami szektorból. Felvetették‑e önök azt a tényt vagy tézist, vagy kérdést magukban, hogy a törvény elfogadása után mekkora lesz az állami szektort elhagyó orvosoknak a száma?

Még egy: a közreműködői szerződések. Nagyon sok olyan szakma van, köztük az aneszteziológia, ami közreműködői szerződéssel végez tevékenységet kórházakban. Tegyük fel, hétfői napon Tapolcán altat, utána átmegy Ajkára, másnap Veszprémbe, Székesfehérvárra. Főállású aneszteziológus szakorvos nagyon kevés van.

Önök itt első körben az orvosok bérrendezésére törekednek, ami támogatandó, és azt gondolom, mondhatom azt is, hogy a Jobbik frakciója fogja ezt támogatni. Viszont elmondtam, hogy a törvény nagyon sok olyan dolgot tartalmaz, amit szerintem, miniszter úr, sem szakmailag, de még emberileg sem lehet támogatni. Lehet, hogy ön is gondolkodott ‑ vagy az államtitkár asszony ‑, hogy most melyik ujját harapja meg. Mert hogy ezt a törvénytervezetet nem egészségügy területén dolgozó ember tervezte meg és írta le, az száz százalék. Amit Lukács képviselő úr elmondott, az igaz. Ezt nemcsak Lukács képviselő úr mondta, hanem az az orvos is, aki reggel felhívott, hogy ez a Belügyminisztériumban született meg.

Én megértem, hogy a vírushelyzetre való tekintettel a vezényléseket meg kell tenni, hiszen vannak olyan kórházak, vannak olyan szakterületek, ahol jelen pillanatban az egészségügyi szakdolgozók fertőzöttsége miatt kiestek szakemberek, és nekünk védekeznünk kell. De ezt nem ebben a törvényben kell szabályozni. Egyetlenegy kérése volt az Orvosi Kamarának, hogy az orvosi béreket rendezzék.

Miniszter Úr! Ön említette, és itt nagyon sok képviselő, hogy az egészségügyi szakdolgozóknak a bérfelzárkóztatása tovább fog menni, sőt, hogyha lehet így fogalmazni, ön is ezt mondta, hogy eddig nem látható mértékben emelkedik az egészségügyi szakdolgozók bére. Most 55 ezer szakdolgozóról beszélünk, a MESZK honlapján elérhetőek ezek az adatok, jelen pillanatban főállásban 55 ezer szakdolgozó van. Idézem dr. Balogh Zoltánnak, a MESZK elnökének a felhívását, üdvözlik az orvosbérek támogatását: jogos igényként merül fel tagjaink részéről az orvosi bérek emeléséhez illeszkedő nagyságrendű, 1,9-es szorzójú bérrendezés az egészségügyi szakdolgozók terén, ’21-ben minimum 50 százalékos béremelés legyen, ’22-23-ban folytatva az orvosi bérrendezések ütemezésével és mértékével megegyező módon.

Én azt gondolom, ha lehet így fogalmazni az önök szavajárásával, hiszen most, a vírushelyzet alatt önök elismerik és így próbálják honorálni azt a többórás, több hónapon keresztül tartó küzdelmet, amit az egészségügy területén vívnak akár az orvosok, akár a szakdolgozók, de továbbmegyek, a szociális szféra dolgozói is, hiszen ők is részesei ennek a rendszernek, ha tetszik önöknek, ha nem.

Nem tudom, itt hány képviselő figyelte azoknak az egészségügyi dolgozóknak a munkáját, akik napi szinten, akár a Covid-ellátás területén, akár a mentés területén, Covid-beteg szállításakor védőruhában több mint tizenkét órát töltenek el. Önök tudják, hogy milyen nehéz feladat az? Volt önökön, mondjuk, három órán keresztül ilyen ruha? Szerintem nem.

Ha teljes mértékig szeretnék rendezni az egészségügyi dolgozók, beleértve az orvosok, szakdolgozók és szociális dolgozók bérét, azt egy törvényen belül megtehették volna ilyen kritizálható rendelkezések nélkül is. Ezt tegyük át egy másik platformra! Most beszéljünk csak az orvosok és egészségügyi dolgozók vagy a szociális szférában dolgozók béréről! Ha ezt megtették volna önök itt a parlamentben, én azt gondolom, nem lett volna olyan parlamenti felszólalás, ami ezen előterjesztést kritizálja. De így, hogy több orvos, több egészségügyi szervezet is felemelte a szavát itt a sürgősségi eljárásban, hogy négy órán belül kell akármilyen határozati módosítókat beadni, ez nonszensz. Nincs háborús helyzet!

Még egyszer szeretném mondani: tíz év és egy világjárvány kellett ehhez. Szerintem egy-másfél hetet még kibírtunk volna. Átmehetett volna a Népjóléti bizottságon, ami az egészségügy területével foglalkozik, és akkor nem lennének ilyen viták, nem lennének kérdőjelek, és teljes egység lenne a parlamentben. De nem csak bennem van kétség, miniszter úr és államtitkár asszony, az önök soraiban is; csak nem merik elmondani, vagy nem úgy mondják el önöknek.

És ki vállalja azért a felelősséget, hogyha a törvény hatálybalépése után állami szektort hagynak el orvosok? Azért ki a felelős? Merthogy a paraszolvencia nem az egészségügyi rendszerbe való, ez evidencia és egyértelmű, ezt ki kell üldözni és büntethetővé kell tenni. Ugyanúgy büntethetővé kell tenni, mint azt a nőgyógyász onkológus főorvost, aki 300 ezer forintot kért a tumoros betegtől, hogy megoperálja. És mit csinál? A mai napig műt, sőt kitüntették! Ön szerint ez belefér a keresztény kultúrába? Véleményem szerint nem. Beteg embertől, főleg olyantól, aki tumoros beteg és a halálán van, pénzt kérni etikátlan, és nincs helye az orvostársadalomban.

A büntetési tétel egy évig terjedhet egészségügyi dolgozónál, hogyha elfogadja a paraszolvenciát, és 5 százalékig, tehát a minimálbér 5 százalékáig lehet elfogadni. Egy hónapban, ha kap négy-öt Raffaellót, az majdnem ki is teszi, meg még egy-két egyéb csokoládét vagy virágot. Hogy fogják ezt ellenőrizni? Ennek van valami ellenőrzési rendszere? Ez egy kérdés, mert én nem tudom elképzelni.

De egyébként maga az eljárás jó. De kérem, és könyörgök önöknek, a politikusoknál is alkalmazzák már ezt! Hát, hol látunk olyat, amikor politikus elfogadott valamit, és beírta a vagyonnyilatkozatába?! Olyat már láttunk, hogy luxusvadászatokon vett részt, ez lehet, hogy egy ajándék és meghaladta azt az összeget. De olyat is láttunk, hogy luxusjachton akár nyaralt, akár valami beazonosíthatatlan fehér port szívott.

(12.50)

Senki nem vonta felelősségre jogilag; erkölcsileg lehet. Mert ha az egészségügyi dolgozókat így próbáljuk szankcionálni, próbáljuk meg a politikusoknál is, én ebben társ vagyok, mert így meg lehetne szüntetni azt, hogy, mondjuk, egy vidéki városban valakinek a teraszát felújítsuk, vagy városban fiúknak építsünk lakást bizonyos ajándékokból. Erre is kiterjedhetnénk.

De ami erről a törvényről szól, tisztelt képviselőtársaim, az egyértelmű, és ami a médiában lejött, az semmi másról nem szól, csak az orvosi bérek rendezéséről. De önök beletettek olyan passzusokat, amik ‑ lehet, hogy önök is tudják ‑ az orvostársadalomban, az egészségügyi szakdolgozók körében úgymond kiverték a biztosítékot. Van egy olyan internetes oldal, az a neve, hogy Tankórterem, érdemes ott szemezgetni a hozzászólásokat. Lehet, hogy ez a törvény így, ebben a formában nem került volna az Országgyűlés elé.

Én mint egészségügyi dolgozó, aki 26 évet lehúztam ebben a szakmában, kérem önöket, hogy gondolják át a MESZK kérését, és ugyanolyan ütemben és százalékos arányban, ahogy az orvosbérek felzárkóztatására kaptak most lehetőséget, az egészségügyi dolgozók és a szociális ágazatban dolgozók bérét is emeljék fel, ezzel elkerülve azt az úgymond helyzetet, hogy egészségügyi dolgozó és egészségügyi dolgozó között feszültség legyen. Én erre kérem önöket. És az általam felvetett problémákra ‑ itt a magánszektorba eltávozásra ‑ adjanak olyan hitelt érdemlő választ, hogy ezeket a képzeteket még el is hessegessék maguk mellől az orvosok. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)