Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy is szólnak ennek a törvényjavaslatnak a bevezető mondatai? „A kormány elkötelezett a magyar egészségügyi dolgozók és orvosok munkájának megbecsülése mellett. Ezt az elvet követte már a koronavírus-járvány előtt is, most a járvány idején pedig még inkább szeretné kifejezni megbecsülését az orvosok munkája iránt.”

Majd jönnek a törvényjavaslatban az ostorcsapások, merthogy ott van a két évre kirendelhetőség, ott van az, hogy meg kell szüntetnie magánrendelését az orvosnak, holott önök mindannyian tudják, hogy az állami egészségügyi rendszer kapacitása nem teszi lehetővé magánegészségügy nélkül a betegek kiszolgálását. Ott van a javaslatban az, hogy nem fogadhat el hálapénzt, illetőleg mérték van megállapítva, csak önök is tudják, hogy ebből a hálapénzből a legtöbb intézményben a szakdolgozók is részesülnek. Akik valaha is ‑ nézek Zombor Gáborra ‑ a klinikumban dolgoztak, ha valaki, akkor ő és még önök közül többen ezt nagyon is tudják.

Nem elég az orvosokról beszélni csak, ott vannak a szakdolgozók. Heroikus küzdelmet folytatnak a szakdolgozók azért a járvány területein, a sebészeteken, szülészeteken, gyermekkórházakban, gyermekosztályokon, laborokban és intenzív terápiás osztályokon. Miért nem beszélünk hangsúlyosabban róluk? Ha már ilyen nemes alapokra helyezik a célokat, miért most akarják ezt az egészségügyi szolgálati viszonyt létrehozni? Miért egy járvány kellős közepén? Most csak a bérekről kellett volna beszélni, és ha majd elmúlik a járvány, akkor beszélgetünk a jogi alapokról.

Aztán a hálapénz kérdése: a miniszter úr előadja itt az irgalmas szamaritánust, holott ha valaki, ön pontosan tudja, hiszen olyan intézményből jön, ahol az orvosoknak árfolyama volt; halál előtt egy héttel is. De ebben a Házban önök, akik az egészségügyi ellátórendszerben dolgoznak, de beszéljenek 30 évvel a rendszerváltás után a hálapénzről, mint ilyen álságos, és azt sem tudom, hogy valaha mi volt, módon!

Van egyáltalán fogalmuk arról, hogy ma az egészségügyi ellátórendszer személyzete hogyan dolgozik?! Tudják önök azt, hogy úgy tudja az állami egészségügy a kapacitást megadni, hogy egy orvos másfél műszakot csinál, és egy dolgozó két szakdolgozó műszakját csinálja? Mert lehet, hogy a saját kórházában befejezi a munkát az altatóorvos, és átmegy egy másik kórházba, és ott folytatja, és ha ő ezt nem teheti meg, akkor a másik kórházban nem fognak operálni. A szakdolgozók még ezzel az emeléssel sem kapnak olyan mértékű jövedelmet, ami tisztes megélhetést biztosítana számukra, így hát a szabadidejükben ezután is el fognak menni máshová dolgozni; lehet, hogy nem is az egészségügy területére, de önök ezt a lehetőséget nem vonhatják meg tőlük.

Tele van a javaslat egyébként szóhibákkal, fogalmazási hibákkal és terminus technikusokkal, amelyek nem helyénvalóak, úgyhogy elég nehezen tudom elképzelni, miniszter úr, hogy ez hónapokig készült volna. Ez egy tákolmány, amit pár óra alatt összedobtak a korábbi tapasztalataik alapján, és ezt tárgyaljuk most. Ha máshol nem végezhet keresőfoglalkozást az orvos, ugye, ezt mondják, akkor, ugye, az sem lehetséges, hogy a munkaideje után bemenjen vissza a kórházába, és az ügyeletes orvosok helyett ő operáljon vagy ő szüljön (Sic!). Ugye, akkor az sem lehetséges, merthogy erről meg soha nem beszélünk.

Az nagyon jó, hogy a szabadságot ki kell adni, ennek nagyon örülünk, 2023-ig erre határidő van. Csak el tudják képzelni, hogy a felhalmozódó szabadságok mit jelentenek? Lesz olyan orvos vagy szakdolgozó, aki fél évig lesz szabadságon. Ki fogja pótolni az ő távolmaradásukat?

Azt remélem, ha már ilyen reform születik, akkor azt az elvet követik, hogy a szolgálati időt úgy számítják ki, hogy ténylegesen hány órát töltött a munkaidejében. Tizenöt évvel ezelőtt az Európai Bíróság kimondta, hogy az ügyeletes szakmákban a teljes munkaidő alapján kell kiszámítani a szolgálati időt és nem a munkában töltött napok alapján. Azt reméltem, ha önök már reformot csinálnak, akkor ez a reform valóban az orvosok és a szakdolgozók érdekeit szolgálja.

A kedvencem pedig a minősítés. Ki fogja ezt végezni, mik a részletszabályok? Vagy úgy lesz megint, hogy aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az minősít? Azt kérem önöktől, a jövőre nézve ilyenfajta javaslatokat ne nyújtsanak be ebbe a Házba. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiból.)