Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház!

A Központi Statisztikai Hivatal honlapján fellelhető hivatalos adatok szerint a foglalkoztatás nagymértékben csökkent. Nem meglepő, hiszen egy gazdasági válság is övezi a pandémiát.

A hivatalos számok szerint az előző év hasonló időszakához képest több mint 117 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, ami egy hatalmas szám. Olyan, mint hogyha Magyarország térképéről, a munkaerőpiacról eltűnne egy Győr vagy Nyíregyháza vagy Székesfehérvár vagy Kecskemét nagyságú város teljes népességével. Ez a szám önmagában is brutális, viszont ha a dolgok mélyére nézünk, akkor a folyamatok még ennél is rosszabbak, hiszen egy nemrég napvilágot látott felmérés szerint a megkérdezettek mintegy 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt időszakban elvesztette a munkáját, és ennél is lényegesen nagyobb volt azok száma és aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy komoly jövedelemveszteséget kellett elkönyveljenek.

(15.00)

Köszönhető ez annak, hogy a válságra a kisvállalkozók egy jelentős része úgy reagált, hogy kényszerszabadságra hazaküldte a munkatársait abban a reményben, hogy egyszer majd, hónapok múlva vissza tudja őket venni, de ezek az emberek ebben bízva meg se jelennek az álláskeresők között a munkaerőpiacon, viszont jövedelmük nincs. A valóság tehát még annál is rosszabb, mint amit a hivatalos számadatok tükröznek, hiszen számos cég élt ezzel a nem túl elegáns, de Magyarországon sajnos nem ritka eszközzel.

Kérdezem tehát miniszter urat, hogy ebben a helyzetben, amikor emberek tömegei veszítik el állásukat, jövedelmüket, mit kíván tenni a kormány annak érdekében (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezek az emberek ne maradjanak az út szélén. Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)