Rig Lajos (Jobbik)

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt pár hónap tapasztalatait szeretném összegezni ebben a megmaradt öt percben, amit a járványügyi intézkedések kapcsán, illetve a járványügyi eljárások kapcsán tapasztaltam. Elmondom a pozitív oldalát is, hiszen az is volt, de elmondom azokat az észrevételeket és esetleges kritikákat, amelyeken még nem késő, azt gondolom, javítani.

2020 egy különleges év sajnos a magyar embereknek, az egészségügynek és a gazdaságnak is. Most elsősorban az egészségügyet nézzük. Volt egy átszervezés az egészségügyben, járványügyi kórházakat alakított ki a kormány, és covidos ellátási protokollokat vezettek be az egészségügyi intézményekben. Az Országos Mentőszolgálatra, illetve a kórházakra óriási teher hárult, hiszen ők végezték a teszteket, a betegek ellátását és megfigyelését. Azt leszögezhetjük, hogy az első hullám, amelyen a kormány szerint túl vagyunk, akkora áldozatokkal nem járt, mint Európa összes többi államában.

Ha azt nézzük és a kommunikációt figyeljük, szeptember 1-jére aposztrofálták a második hullámot, amely véleményem és más szakemberek véleménye szerint sem a második hullám, hanem az első hullámnak még a folytatása. A tesztelések száma ugyanis nyáron csökkent, ezáltal nem is láttunk pozitív covidos eredményeket, viszont ahogy bejött szeptember 1-je, hirtelen megugrott egy ezres szám.

Tehát a vírus szabadjára lett engedve nyáron, azt gondolom, és ez az ezer körüli betegszám napi szinten megvan; ugyanúgy, ahogy emelkedik sajnos, ezt el kell mondanunk, a lélegeztetett betegek száma és az elhalálozások száma is. Tehát az a tézis sajnos, amelyet a kormányfő mondott, az a kijelentés, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy a kórházi kapacitások szinte korlátlanul rendelkezésre állnak, ez a tézis sajnos megdőlt.

(15.00)

Miért dőlt meg? Az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban több kórházigazgató segítséget kért a kormánytól, hiszen humánerőforrás-gondjuk van. Ha visszaemlékeznek, én pár hónappal ezelőtt elmondtam, hogy vásárolhatunk lélegeztetőgépet, beszerezhetünk vírusfiltert, ha nincs olyan szakember, aki ezeket a gépeket működtesse. A miniszterelnök úr bement egy kórházba és egy szakemberrel beszélt. Megkérdezte, hogy van‑e elég lélegeztetőgép. A szakember azt mondta, hogy lélegeztetőgép még van, csak technikus, azaz intenzív-szakasszisztens nincs, aki azt működtesse.

Ha megnézzük, hazánkban közel 2 ezer szakasszisztens van, aki ilyen módon tud segíteni a lélegeztetett betegeken, és ezt nem lehet gyorstalpalóval helyettesíteni. Amikor kitört a járvány, orvosokat próbáltak online átképezni a lélegeztetéshez. Kérem szépen, Pénzes professzor a lélegeztetés mechanikáját, a lélegeztetést két éven át tanítja orvosoknak. Egy intenzív terápiás szakasszisztens képzése minimum egy év, és utána jönnek az ötéves fenntartó vizsgái. Ahhoz, hogy ezt a rendszert működtetni tudjuk, valóban az kell, hogy dolgozókat csoportosítsunk át olyan helyekre, ahol szükség van rájuk.

De nézzük meg, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg! Ha felteszem, a Veszprém megyei kórházból elvesznek három intenzív terápiás szakasszisztenst, aztán elvesznek a pápai kórházból két intenzív terápiás szakasszisztenst, akkor az ott tervezett műtétek száma drasztikusan le fog csökkenni, és ez ‑ sajnos, ki kell mondjuk ‑ adott esetben halálozáshoz is vezethet.

Mi lehet a megoldása ennek? Abba azért nem gondolt bele senki, hogy ezt az egészségügyi rendszert sajnos csak úgy tudjuk fenntartani, ha azok az orvosok, azok a szakdolgozók más-más munkahelyen besegítenek másodállásban, részmunkaidőben. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Azokat a fiatalokat, akik itt hagyták ezt az egészségügyi rendszert és elmentek külföldre dolgozni, vissza kell csábítani és meg kell becsülni. Egy egészségügyi kifejezés adja meg a választ arra, hogy hogyan lehet megmenteni ezt az egészségügyet. Egy orvos azt mondta nekem: Lajos, ameddig a diagnózist nem mondjuk ki egy betegségről, addig nem fogjuk tudni kezelni. Ki kell mondani, hogy ez az egészségügyi rendszer sajnos nem bírja azt a kapacitást, amit a miniszterelnök aposztrofált. Nincs benne elég humán erőforrás, nincs benne elég pénz, az lehet, hogy fegyver van, de nincs, aki a fegyvert működtesse a vírus ellen.

Nekem az a kérésem most elsősorban mint ellenzéki képviselőnek… ‑ nem gyáva az, aki az igazságot kimondja, és azt mondja, hogy probléma van és segítsetek. A felelős döntés az, amikor egy ilyen vírus elleni háborúban kimondjuk az igazságot, és a segítséget kérjük akár az önkéntesektől, akár az egészségügyi dolgozóktól. Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)