Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!

A munkanélküliség és az infláció közti rövid távú gazdasági összefüggésekről én most nem kívánok önöknek kiselőadást tartani, ön is és én is tisztában vagyunk azzal, hogy ha külső gazdasági hatások miatt kínálati sokk éri a gazdaságot, akkor harmonizálni kell két célt: az árak féken tartását és a foglalkoztatottság megőrzését.

A rövid távú gazdasági hatások jelentős kihívások elé állítanak valamennyi gazdaságstratégiai tervezőt. Ebben a helyzetben könnyű hibázni, ez pedig meglátásom szerint hazánkban meg is történt. A koronavírus okozta gazdasági, társadalmi válság kiszámíthatatlan. A krízis a kínálati és a keresleti oldalon is meglepetéseket okoz mindnyájunknak, de az nem megengedhető, hogy a gazdasági következmények örvényként húzzák le hazánkat. A gondunk kettős: a munkanélküliségi rátát, ha megnézzük, akkor hazánknál csak Görögországban esett vissza jobban a foglalkoztatottság az Európai Unióban, emellett két hónapja zsinórban Európa-bajnokok vagyunk az árszínvonal átlagos növekedésében.

Az Unióban 0,4 százalékos az átlagos inflációs ráta, idehaza megközelíti ennek tízszeresét. A szezonális élelmiszerek ára több mint 20 százalékkal emelkedett, amivel szintúgy az Eurostat-listák élén végeztünk. A problémákat tovább erősíti, hogy az előző év azonos időszakában 12 százalékkal kevesebbet kellett fizetnünk egy euróért, mint most. A sertéskarajért például tavaly nyárhoz képest több mint 19 százalékkal fizetünk ma többet. Ugyanabból a pénzből tehát, amiből tavaly még öt szeletet lehetett venni, ma már csak négyet.

Tisztelettel kérdezem önt, főként, hogy sok családfenntartó vesztette el munkáját idehaza: hogyan pótolja az öttagú család azt az egy szelet húst? Várom megtisztelő válaszát.