Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Képviselőtársam, nagyon sajnálom, hogy nem fogta fel akkor azt, amiről beszéltem. (Nunkovics Tibor: Lehet, hogy nem idevaló.) Schuman és az Adenauer-példa azért jött ide, mert azt akartam bizonyítani, hogy két nagy nemzet, miután egymást ölték, hat évvel a második világháború után képes volt arra, hogy összefogjon, baráti jobbot nyújtson egymásnak. Önök itt most beszélnek masírozásról, így van, beszélnek cigánygyilkosságokról is, amihez a Jobbiknak semmi, de semmi köze, ezt kikérjük egyébként magunknak, hogy minket ezzel mosnának itt össze. Tehát szégyen, gyalázat! Az is szégyen, gyalázat, hogy itt volt egy vita, egy teljesen normális hangulatú parlamenti beszámoló, és így eltérítették. (Soltész Miklós: Mert kiabálsz!) Nem azért, tisztelt képviselőtársam, államtitkár úr, hanem azért, mert olyan gyalázatos vádakat fogalmaztak meg itt velünk szemben, ami egészen egyszerűen nem fedi a valóságot.

Mi köze a Jobbiknak a cigánygyilkosságokhoz? Igen, elítéljük mindig az ilyesmit. Elítéltük akkor is. Ártatlan emberi vér nem folyhat, se öregé egyébként, akit öregező, két lábon járó sakálok vernek agyon a falu végén, és se kisgyerekeké, akiket rasszista barmok lőnek agyon. Tehát ez szerintem teljesen világos. Ebben az országban rendnek kell lennie! Önök vannak tíz éve hatalmon, kétharmaddal kormányoznak.

Felhozta itt képviselőtársam, akkor ide-oda csapongva ön is, mondjuk, a tanodák ügyét. Hadd kérdezzem már meg, mi történt, mondjuk az Igazgyöngy Alapítvánnyal. Ki vonta meg tőlük a pénzt? Ugye? Kell 136 milliós luxusszőnyegekre. Köszönöm. Ennyit önökről. Gyalázat! (Taps a Jobbik soraiból.)