Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! (Hozzászólását német nyelven folytatja.) Herr Präsident, Hohes Haus, es ist für mich eine besondere Ehre und Freude, hier als neuer Vizepräsident des Ungarischen Parlaments in meiner deutschen Muttersprache als Ödenburger-Ponzichter-Bürger diesen Bericht über die Lage der Nationalitäten in Ungarn kurz zu kommentieren. Da, es ist für mich doch eine große historische Epoche, die mit diesem Bericht jetzt auch zu Ende geht. Nämlich seit 30 Jahren, seit der politischen Wende hatten wir das Ziel, dass die großen nationalen Minderheiten in Ungarn, genauso wie die großen ungarischen Teile außerhalb der Landesgrenzen, die Rechte bekommen, die in einem Europa des 21. Jahrhunderts natürlich sein sollten. In diesem Bericht wurde all das Positive zusammengefasst, was wir sowohl im internationalen Bereich als auch im nationalen Bereich über die Lage der Nationalitäten in Ungarn erreicht haben, ich möchte betonen, in diesen 30 Jahren.

Nämlich schon die Regierung Antall hat sich angeschickt, dass wir 1993 ein Gesetz über die Lage der nationalen und ethnischen Minderheiten verabschieden konnten, und nach 30 Jahren konnten wir wirklich viel Positives erreichen, das auch im internationalen Bereich sehr, sehr auffallend ist. Ich möchte betonen, zum Beispiel, dass die deutsche Minderheit seitens der ungarischen Regierung entschädigt wurde, und dass die offizielle ungarische Seite sich entschuldigt hat für die Vertreibung von der Hälfte der Deutschen in Ungarn. Auf der anderen Seite möchte ich allerdings auch klarstellen, dass die Volkspartei Jobbik mit großem Bedauern festgestellt hat, dass in den letzten Jahren autoritäre Ein-Parteien-System-Züge in der ungarischen Öffentlichkeit Einzug gefunden haben, und wir wissen aus der Geschichte, dass diese autoritären Züge, wo zumal von der Staatspartei FIDESZ unterstützte Medien antideutsche Hetze betrieben haben, und dieselben Redakteure bis heute, dieselben Redakteure bis heute aus Staatsgeldern unterstützte Programme betreiben dürfen, und dass die absolut vergiftete politische gesellschaftliche Atmosphäre in unserem Heimatland Ungarn ganz sicher nicht dienlich ist dieser großen Ziele, die wir bis jetzt gemeinsam erreicht haben.

Dementsprechend möchte ich darauf aufmerksam machen, dass sowohl die Vertreter der einzelnen Nationalitäten in diesem hohen Haus als auch die gewählten Vertreter der 13 nationalen Minderheiten in Ungarn eine große Verantwortung tragen, wie die ungarische Öffentlichkeit und die breitere internationale Öffentlichkeit ihre Tätigkeit beurteilt. Mann soll natürlich mit der jeweiligen Regierungspartei in einem engen Kontakt stehen, aber es ist falsch, wegen Finanzierungsfragen alle anderen Prinzipien über Bord zu werfen. Es ist deswegen also ein wichtiger Punkt, dass wir hier und heute diesen Bericht unterstützen werden, aber wie das einerseits dann in meiner ungarischen Rede ich betone, unsere Kritikpunkte auch einbringen, weil wir meinen, dass im 21. Jahrhundert die Nationalitäten in Ungarn und die gesamte Nation, die ich als Vizepräsident vertreten werde, mehr verdient. (Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különleges megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a Magyar Országgyűlés új alelnökeként, soproni poncichter polgárként német anyanyelvemen röviden kommentálhatom a magyarországi nemzetiségek helyzetéről szóló jelentést. Hiszen nagy történelmi korszak zárul le most számomra ezzel a jelentéssel. Harminc éve, a politikai rendszerváltás óta az volt a célunk, hogy a magyarországi nagy nemzeti kisebbségek és a nagy, határon túli magyar területek megkapják azokat a jogokat, melyeknek a 21. századi Európában már természetesnek kellene lenniük. A jelentés összefoglalta mindazokat a pozitívumokat, amelyeket a magyarországi nemzetiségek helyzetét tekintve nemzetközi és nemzeti szinten sikerült elérnünk ‑ hangsúlyoznám, ebben a 30 évben.

Már az Antall-kormánynak is szerepe volt abban, hogy 1993-ban el tudtunk fogadni egy törvényt a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről, és 30 év után valóban sok pozitívumot sikerült elérnünk, ami nemzetközi szinten is igen feltűnő. Szeretném hangsúlyozni, hogy például a magyar kormány kártalanította a német kisebbséget, és a hivatalos magyar fél bocsánatot kért azért, hogy a magyarországi németek felét elűzték. Másrészt szeretném azonban azt is leszögezni, hogy a Jobbik néppárt sajnálattal állapította meg azt, hogy az utóbbi években a magyar nyilvánosságban megjelentek az autoriter egypártrendszer vonásai, és a történelemből tudjuk, hogy ezek az autoriter vonások, főként az, hogy a FIDESZ állampárt által támogatott média németellenes uszítást folytatott, és ugyanezek a szerkesztők a mai napig állami pénzekből támogatott műsorokat vezethetnek, valamint a tökéletesen megmérgezett politikai és társadalmi légkör hazánkban egészen biztosan nem szolgálja ezeket a fontos célokat, melyeket eddig közösen értünk el.

Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az egyes nemzetiségek képviselőinek a Tisztelt Házban, valamint a tizenhárom magyarországi nemzeti kisebbség választott képviselőinek nagy a felelőssége abban, hogy a magyar közvélemény és a szélesebb nemzetközi közvélemény hogyan ítéli meg a tevékenységüket. Természetesen szoros kapcsolatban kell állni a mindenkori kormánypárttal, de nem szabad finanszírozási kérdések miatt minden egyéb elvet sutba dobni. Ezért fontos az, hogy itt és ma ezt a jelentést támogatni fogjuk, ugyanakkor ‑ amint azt a magyar nyelvű beszédemben is hangsúlyozni fogom ‑ kritikát is megfogalmazunk, mert hisszük, hogy a magyarországi nemzetiségek és a teljes nemzet, melyet alelnökként képviselni fogok, a 21. században többet érdemelnek.1)

(Hozzászólását magyar nyelven folytatja.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A néppárti Jobbik nevében üdvözlöm az elkészített beszámolót, amely, ahogy azt hallottuk, nagyon részletesen ismerteti a hazai nemzetiségek helyzetét. Mivel az előttem szólók nagyon részletesen ismertették a valóban elért pozitív eredményeket, így például a parlamenti képviselet megoldását, illetve az egyre növekvő anyagi támogatását is a hazai nemzetiségeknek, engedjék meg, hogy nyilvánvalóan ellenzéki képviselőként felhívjam a figyelmet azokra a pontokra, amelyeknek véleményünk szerint ebben a beszámolóban benne kellett volna lenniük.

(11.00)

Az első olyan kérdés, amelynek a fogalmát ebből a beszámolóból én egyébként mint egyetemi oktató és nyelvész is hiányolom, az a nyelvvesztés. Ebben a beszámolóban nem szerepel az a szó, hogy nyelvvesztés, holott mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb nemzetiségi közösségre ez a folyamat jellemző. Ráadásul a legtöbb nemzetiség, különösen az iskolarendszerben, küzd ezzel a folyamattal, és azt gondolom, hogy ha egy őszinte tükröt szerettünk volna tartani a tisztelt Ház és a magyar társadalom elé, akkor a pozitívumok mellett igenis ezt a folyamatot is be kellett volna mutatni és elemezni.

Ráadásul egy nagyon pozitív dologra is szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig arra, amit mi kezdettől fogva mondtunk, hogy a fideszes kormányzat felismerte, hogy a hazai cigányság és a 12 többi nemzetiség helyzetét külön kellene kezelni. Támogatjuk ezt, a pályázatokon már látszik ennek a kettéválasztása, hiszen a hazai cigányság, ahogy arról Ander Balázs képviselőtársam is még szólni fog, egészen más kihívásokkal néz szembe, mint a 12 klasszikus nemzeti kisebbség.

Én azt gondolom, hogy ezenkívül a 2016-os mikrocenzus nemzetiségi eredményeit is érdemes részletesen is elemeznünk, hogyha a valós helyzetet szeretnénk bemutatni. Hiszen lehet látni, hogy azt az egyöntetűen pozitív képet, amit az előttem szólók felvázoltak, ez a nemzetiségi mikrocenzus abszolút nem támasztja alá, hiszen a lengyel, a román és a szerb nemzetiség kivételével minden nemzetiség esetében csökkenő számokról beszélhetünk.

Ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy a román és a szerb nemzetiségi számok növekedése mögött a KSH véleményünk szerint hibás adatelemzése van, hiszen ezek általában olyan határon túli magyar családok, akik viszont a családi és baráti körben beszélik a román vagy szerb nyelvet, teljesen természetesen. Ugyanakkor a hazai autochton nemzetiségek szempontjából ez fals adatokhoz vezet. Erre egyébként már 2011-ben felhívtuk a tisztelt Ház figyelmét, és azóta nem történt ez ügyben semmi.

A következő olyan dolog, amit szeretnék megemlíteni kritikaként, az az etnobiznisz jelensége. A beszámolóban erről sem hallhatunk semmit, pedig igenis van még mindig az a jelenség, hogy egyesek anyagi megfontolásból nemzetiségi tevékenységnek álcázott programokon keresztül jutnak a magyar adófizető polgárok pénzéhez, horribile dictu mint a legutóbbi hétvégén Mohácson: a Fidesznek kampányolnak közpénzen. Ez nem az, ami miatt a magyar adófizető polgárok a nemzetiségi pénzeket adják.

Nincs említve ebben a beszámolóban semmifajta monitoringrendszer, pedig ez nagyon fontos lenne véleményünk szerint, hogy milyen a hatásfoka ezeknek a támogatásoknak. Ez egy nagyon fontos olyan lépés, amely véleményünk szerint minden olyan átfogó jellegű támogatási rendszernél kiemelten fontos, mint például a hazai nemzetiségek ügye.

Kiemelten üdvözlöm mint olyan, aki 22 évig a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata képviselőjeként dolgozott ezen, hogy a hazai iskolarendszerben a nemzetiségi önkormányzatok fenntartóként is megjelentek. Én azt gondolom ugyanakkor, amit az ukrán szószóló asszony, Szuperák szószóló asszony is említett, hogy elindultak azok az ösztöndíjprogramok, amik a pedagógushiányra vonatkoznak. Én azt gondolom, hogy itt ezek pozitív lépések, ugyanakkor nagyon nagy a baj.

Tehát nagyon nagy a baj, főleg az óvodákban, ez az én vesszőparipám egyébként. Hiszen természetes úton visszaszerezni az anyanyelvet az óvodában kell elkezdeni, és szerintem az olyan óvodapedagógusok képzése, akik tökéletesen kétnyelvűek és az olyan szakpedagógusok képzése, akik aztán szaktárgyakat tudnak az adott nemzetiség nyelvén tanítani, ebben bizony komoly előrelépésre lenne szükségünk, annak ellenére, hogy most, az intézményátvételek után, nagyon helyesen, a kulturális autonómiája ezzel is erősödik a hazai nemzetiségeknek.

Végezetül egy olyan komoly problémára is szeretném felhívni a figyelmet, amelyet egy korábbi hasonló napirendi pontnál már említettem, és nagy támogatásra talált a legtöbb nemzetiségi közösség számára, mégpedig a migráció kérdése, az elvándorlás kérdése. Hiszen azokon a legtöbbször kistelepüléseken, ahol a hazai nemzetiségek zöme él, a nagyon rossz gazdasági helyzet miatt tömegével hagyják el hazánkat ezek a nemzetiséghez tartozó emberek, illetve kényszerülnek például átköltözni olyan városokba, ahol több munkalehetőség van, és aztán ott, egy nagyvárosban vagy nagyobb városban feladják vagy asszimilációs nyomás alá helyeződnek.

A hazai németség esetében nemcsak belső migrációról beszélhetünk, hanem egyenesen Ausztriába és Németországba vándorol ki, mondjuk, Baranyából, Tolnából a német nemzetiségi ifjúság. Mi lesz így velünk néhány évtized múlva? Ezért is szeretném jelezni, hogy a reményeink szerint 2022-ben felálló nemzeti egységkormány a hazai nemzetiségek gazdasági támogatását kiemelt prioritásként fogja kezelni.

Összefoglalóan tehát a néppárti Jobbik a felsorolt hiányosságok ellenére támogatni fogja ezt a beszámolót, abban a reményben, hogy a felsorolt hiányosságokat egy következő beszámolóban pótolni lehet, hiszen mi keresztényszociális alapon álló nemzeti néppártként mind a hazai nemzetiségeket, mind a határon túli nemzeti közösségek jólétét és szabadságát támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

1 Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. általi hiteles magyar fordítás.