Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem visszaélve az időkeret adta lehetőségekkel, tehát várhatóan nem kitöltve a 15 percet, szeretnék én is reagálni pár, a vitában elhangzott gondolatra.

Első körben Zsigmond Barna Pál képviselőtársammal kell egyetértenem abban, hogy akár az Antall József elleni, akár a későbbi korokban a Wittner Mária vagy a Vona Gábor elleni, teljes mértékben hazugságokra alapuló hadjárat esetében el kell utasítanom a hasonló módszereket. Megint csak úgy gondolom, hogy a magyar közéletben elfogadhatatlanok mindenféle hasonló módszerek. De hát azt kell mondjam, hogy a Habony-média térnyerésével ezek a módszerek sajnos itt élnek közöttünk, és azt látom, hogy ami Vona Gábor ellen ment ‑ s talán mára azért elismerhetik önök is, hogy ennek nagy-nagy többsége teljes mértékben alaptalan, kitalált hülyeségeken alapul, nem véletlen, hogy Vona Gábor a mai napig nyeri önök ellen a pereket ‑, ugyanazt alkalmazzák most Bíró Lászlóval szemben a borsodi 6-os időközi választás kapcsán, és ugyanazon légből kapott marhaságok miatt nyertem én is több mint féltucatnyi pert a különböző Habony-média egységekkel és kiszolgáló egységekkel szemben, hiszen a leginkább légből kapott marhaságokat terjesztették, akár rólam, akár a családtagjainkról.

Képviselőtársam figyelmébe ajánlom, hogy ahogy Antall Józsefet, Wittner Máriát vagy Vona Gábort megviselték az események, úgy nyilván önt és a családtagjait is megviselnék, hogyha hazugságokat terjesztenének önökről. Én nagyon szívesen látnék itt a parlament előtt egy olyan anti fake news törvénycsomagot, amely a Riposzttól kezdve az Origón át a teljes hazugsággyár-hálózatot, mindenkivel, aki érintett hasonlóban… ‑ tehát ne húzzunk egy vonalat csak a kormánypárti médiumoknál, nem szeretnék én sem olyat látni, hogy valaki kizárólag arra hoz létre médiumot, hogy másokat lejárasson, mocskoljon, pocskondiázzon. Csak az a kérésem, hogy ne legyenek álszentek ebben a kérdésben, hiszen ez egy nagyon régi folyamat, egy harminc évet felölelő folyamat. Ugyanakkor azt látom, hogy egyre durvább, egyre közönségesebb és egyre primitívebb eszközök kerülnek elő ezekben a kérdésekben.

Képviselőtársam azon megnyilatkozásával, miszerint mi állítólag Sorost védenénk, végképp nem tudok mit kezdeni. Megdermeszt az, amikor többdiplomás értelmiségi emberek vallási fanatikusok rövidlátásával és szűklátókörűségével egyszerűen baromságokat böfögnek a közéletbe. Nem lehet ezt szebben mondani. Egész egyszerűen elképesztő az, amikor a Sorost itt a parlamentben 2010-ben, ’11-ben vendégül látó pártszövetség tagjai másokra hányják ezeket az elképesztő dolgokat. Azzal sem tudok mit kezdeni, amikor Soros-ösztöndíjasok, korábbi KISZ-funkcionáriusok, illetve párttitkárok házmesteri stílusban igyekeznek nekünk megmondani azt, hogy mi a nemzeti és mi a jobboldali. Én nem értem, mit képzelnek magukról. Ha van egy múltjuk, amit letagadnak, legalább csendben tegyék ezt, és ne kivagyiság mellett, és ne azon elképesztő stílusban, ami önöktől tapasztalható. Még egyszer mondom, a KISZ-titkárok és házmesterek nem a mi sorainkban keresendők, és nem is mi mondjuk meg másoknak, hogy hogy éljenek Magyarországon. Kérem, önök se tegyék.

Visszatérve: ugyanakkor elhangzott itt nemegyszer a patrióta politika, gazdaságpolitika fogalma, amit én nagyon tudnék támogatni, csak hát a magyar jelen pillanatban nem ilyen. Az állami vagyontömegben bekövetkezett változtatásokat, változásokat nem kívánnám minősíteni, hiszen ha maga államtitkár úr erősíti meg ‑ és ebben egyetértünk ‑, hogy van rendszer és mérjük ezt, de egyáltalán nem hatékonyan, akkor az ebben bekövetkező számszerű változásokból ugyan már ne vonjanak le messzemenő következtetéseket. Ami a lényeg: harminc év alatt a magyar ipar, a magyar termelőkapacitás jó nagy része megszűnt, és a magyar dolgozók, munkavállalók munkája értékénél jóval alacsonyabban vagyunk most bekapcsolódva a nemzetközi termelési értékláncba. Ebben talán mindannyian meg tudunk egyezni. Hogy ki a felelős ezért, és hogy mennyire sikerült elmozdulni a negatív állapotoktól, ez vitaképes egy parlamenti vitarendszerben. Ahol különböző pártok vannak, ez egy teljesen legitim felvetés, de a diagnózist azért ne kérdőjelezzük meg.

Azt látom, hogy az Európai Unió tagállami kormányai között ennyire szervilis és ennyire a nemzetközi hálózatokat kiszolgáló kormány nagyon-nagyon kevés találtatik. Nézzük a tényeket! A kieső munkabérek pótlása. Két hónap telt el a járványügyi veszélyhelyzet kimondása után, amikor a Fidesz-KDNP elkezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel. Piaci szakértői becslések szerint a kieső munkabérek 15-20 százalékát tudták kipótolni, szemben a Jobbik által kezdeményezett Magyar Munkahelyvédelmi Alap-koncepcióval, amely 80 százalékot pótolt volna ki azok számára is, akik már elvesztették a munkahelyüket. Örülök annak, hogy tulajdonképpen minden ellenzéki párt meg tudott állapodni nagyjából, s mindenki különböző márkanévvel, de ezt a 80 százalék körüli kipótlási szándékot megfogalmazta. Ennek megjelöltük a költségvetési forrásait, és most is meg tudom jelölni, ha ez szükséges.

A helyzet az, hogy Európában a leginkább szűkmarkúan a magyar kormány bánik azokkal, akik elveszítették a munkahelyüket. Úgy gondolom, hogy egy patrióta gazdaságpolitika megpróbálná visszaszőni a foszladozó szociális védőhálót. Magyarországon az egyik leginkább szűkmarkú a rendszer a 30 napos, három hónapos ellátások és a nagyon alacsony összeg tekintetében, mind a kettő legalábbis emelésre szorulna.

(15.20)

Ami viszont a legdurvább: ez a bankárkormány, mert ezt nem lehet szebben nevezni, olyan szinten ereszkedett térdre a pénzügyi rendszer és a bankrendszer előtt, amely szó szerint Európában példátlan, a világban pedig nem tudom, találni‑e hasonlókat.

Nézzük meg, 2015-ben, ha Nacsa képviselőtársam google-zik, akkor 2015. február, angol nyelven fogja megtalálni Magyarország Kormányának a honlapján az EBRD-vel kötött paktumot, ahol önök lepaktáltak a bankrendszerrel. Tessék rákeresni, tényleg érdekes olvasmány lesz! Önök írták le azt, ott van a papíron, ha digitális, akkor is, hogy nem vállalnak egyetlen forintnyi tehertételt sem, amit a bankokra raknának az emberek helyzetének rendezése érdekében, akkor sem, hogyha az embereknek van igazuk. Ezt önök tetszettek vállalni. Közép-Európában nincs még egy ilyen kormány, amely ilyen önfeladó paktumot aláírt volna.

És beszéljenek a számok! Nacsa képviselőtársam, mi vitatkoztunk tavasszal, ha visszaemlékszik, a járványügyi védekezést feltöltendő pénzügyi alap kapcsán arról, hogy kit mennyivel terhelnek, és én azt mondtam, hogy egy közteherviselés alapján meg lehet egyezni abban, hogy ki milyen terhet vállaljon. Pártok, 50 százalék, oké, állunk elébe. Az önkormányzatokat szerintem kicsit túl is terhelték a lehetőségeikhez képest, de ez egy örök politikai vita lesz közöttünk a ciklus végéig, én úgy látom.

Viszont a multik esetében itt a kiskereskedelmi díjak, egyebek tekintetében egy néhány tíz milliárdos díj került kivetésre. Ezt a nagyobb, jellemzően multi hátterű láncolatok viszonylag könnyen tudják kikerülni a portfólió diverzifikálásával; a magyar társaságok jellemzően fizetnek, mint a katonatiszt. De hát globalizáció van, önök sem lassították ennek a vadhajtásait az utóbbi években, ez egy várható fejlemény volt.

Ami nagyon durva, és amiért bankárkormánynak neveztem önöket, az a bankokat illető különadó. Talán Nacsa képviselőtársam is emlékszik, mert együtt folytattuk le ezt a vitát tavasszal. Egy 55 milliárdos különadó jelent meg a bankok oldalán, mindannyian emlékszünk erre. Mi a probléma ezzel? Miközben fizetnek az emberek, fizetnek a pártok, fizetnek az önkormányzatok, a vállalkozók, a bankok egy olyan 55 milliárdos különadót kaptak, amit öt év alatt nullára, az utolsó centig leírhatnak a befizetendő adójukból. Tehát úgy vetettek ki rájuk különadót, hogy egyedül a bankok nem fizetnek az egész rendszerben, azok a bankok, amelyek 600 milliárd forint fölötti nyereséget tudtak kigazdálkodni, rekordnyereséget az egész közép-európai térségben, és közben Európa egyik legdrágább lakossági banki szolgáltatási csomagját üzemeltetik. Tehát a magyar lakosság még pluszban megfizeti ennek az árát. Áthárítják a banki ágazati különadót, áthárítják a tranzakciós illeték egészét. 200 milliárd fölötti tételről beszélünk, képviselőtársaim! Önök, a családbarátnak nevezett kormány, engedik azt, hogy ezek a pénzintézetek a magyar emberekkel fizettessék meg, ők bevallottan áthárítják ezeket a díjakat.

Értem én, hogy nehéz hallgatni, de ha patrióta gazdaság, patrióta politika, ez is a része lenne, hogy megvédem a honpolgáraimat, a honfitársaimat azoktól az elképesztő nemzetközi hálózati túlfutásoktól, nevezzük így őket, amelyek óhatatlanul egy globalizált világban érik a polgárokat ott, ahol nem védik meg őket. És állítom, hogy Magyarország nem védi meg őket.

Ezenfelül, miután a bankok nem fizettek semmit, mindenki fizetett, a bankok semmit nem fizettek a járványügyi csomagba, még a Magyar Nemzeti Bankon keresztül kaptak egy 1000 milliárdos hitelkeretet 4 százalékos marzzsal, azaz 40 milliárd forint ingyenebédet. Mindenki más fizet, képviselőtársaim, a járványügyi védekezés kasszájába, és önök megtámogatják azt a pénzügyi rendszert, amelynek nem akarom a romlását, nem akarom a bukását, multikra és bankokra szükség van egy egészséges nemzetállamban és egy egészséges gazdaságban. Sőt, még azt is mondom, hogy fogyasztóvédelmi szempontból még a közös politikák közül is nézzük meg, amiket érdemes lenne az ügyfelek védelme érdekében adott esetben átvenni vagy kifejleszteni itthon. De ne nevezzük patriótának azt a gazdaságpolitikát, amely a multicégeknek engedi 1000 milliárdos nagyságrendben kivinni a profitot, ugyanezek a multicégek Magyarországon, a top 12, fél százalék alatti adóterhelést vállal Magyarországon, ugyanezek 18 százalék fölött adóznak Csehországban. Ezt magyarázzák meg nekem! Szerintem nem lehet. Ennyire szervilis és önfeladó gazdaságpolitikát folytató kormánya nagyon kevés volt Magyarországnak.

Nehogy azt higgye képviselőtársam, hogy a 2010 előtti kormányzásokat akarnám ezzel felmenteni, mert nem, ugyanezek a kritikáim akkor is megvoltak. De önök ‑ nehéz ezt kimondani ‑, ha lehet, sok területen még rontottak is helyzeten. Éppen ezért kérem önöket sokkal több szerénységre, és arra, hogy legalább a nemzeti minimumok megtalálásával keressünk olyan fogódzókat, hogy ne hitviták vigyék félre ezeket a beszélgetéseket.

Én azt látom, hogy ami előttünk szerepel a papíron, miszerint az alapítványoknak adott vagyontárgyak már nem ellenőrizhetők annyira, ezt nem én mondom, és államtitkár úr, ez nem alkotmánysértő, hát én a nemzeti vagyonról szóló törvényt idéztem. Egy törvényből idéztem, államtitkár úr, amit önök elfogadtak és szignáltak.

Ha ön szerint ez alkotmánysértő, szerintem egyébként nem így gondolja, csak esetleg félreértett valamit, akkor nagy baj lenne, de szerintem vegyünk egy nagy levegőt, és biztosítsanak bennünket arról, hogy a kiszervezett vagyontárgyak fölötti ellenőrzést egy jól körülhatárolt törvénycsomaggal tudjuk együtt szavatolni. Amennyiben nem, úgy az a politikai vita, amely kibontakozott közöttünk, higgyék el, egyre durvább lesz 2022-ig.

De abban is biztosak lehetnek, hogy a kimentett vagyontárgyak tekintetében mi csak akkor fogunk megnyugodni, ha teljes körű garanciát, ellenőrizhetőséget látunk, és nyilvánvaló, hogy minden csalárdságnak meg kell hogy legyen a következménye. Teljesen mindegy, hogy kinek a kormányzása alatt következett be, teljesen mindegy, hogy milyen párthitű ember követte el, a bűnnek nincs színe.

Köszönöm a lehetőséget. (Balczó Zoltán és dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)