Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Igen, azt gondolom, hogy beszéljünk a tényekről, és a tények ma azt mondják, hogy az alapvető élelmiszerek áfája az európai átlag több mint kétszerese. Beszéljünk a tényekről, mert önök sokat beszélnek válságkezelésről, csak azt nem veszik észre, hogy akinek segíteni kellene, az pont a dolgozó ember, a gazdaság motorja.

És nekem szent meggyőződésem, hogy nem lehet más a célja semmilyen kormánynak, legyen az bármilyen színű, mint hogy egy igazságos adórendszert alakítson ki. Ma ott tartunk, hogy több adófizetési kötelezettség terheli a kenyér, a zöldség, a gyümölcsök megvásárlását, mint hogyha elmegyünk valamelyik szabadon választott étterembe.

(15.00)

Legyünk őszinték, ez nincs így rendben ‑ hogy miniszterelnök urat idézzem. Mert nincs az úgy rendben, hogy ha egy négytagú család elkölt 12 ezer forintot, körülbelül ez az ára ma egy éttermi ebédnek, akkor alig 500 forint adót kell neki ez után fizetnie, míg ha elmegy a piacra, és ugyanezt a 12 ezer forintot elkölti krumplira, hagymára, almára, rizsre, és hosszan sorolhatnám az alapvető élelmiszereket, akkor ugyanezen adófizetési kötelezettsége több mint az ötszörösére, több mint 2500 forintra fog emelkedni. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nincs ez rendben így!

Egyszerűen döbbenettel tapasztalom napról napra, hogy önök teljesen természetesnek veszik, hogy azok az alapvető élelmiszerek, amelyek Európában 7-12 százalék közötti forgalmiadó-sávba esnek, ez hazánkban 27 százalék. Gyakorlatilag minden eladott kenyéren, minden eladott zöldségen, minden eladott gyümölcsön lassan több nyereségre tesznek szert, mint aki megtermelte, mint aki eladja, és azt gondolom, hogy nincs ez rendben így. Nincs ez rendben így, mert meggyőződésem, hogy az a társadalmi igény, amely megjelenik e mögött a követelés mögött, egy valós problémára hívja fel a figyelmet. Mindannyian tudjuk ‑ többször elhangzott miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában ‑, hogy nehéz idők jönnek, és nehéz idők vannak mögöttünk. Tisztelt képviselőtársaim, jó volna, ha ezt önök is észrevennék! Jó volna, ha észrevennék, hogy a dolgozó ember van a legnehezebb helyzetben. Honfitársaink százezrei vesztették el egyik pillanatról a másikra az állásukat. Ugyanezek a honfitársaink részben vagy nem találtak azóta állást, részben pedig vagy nem a szakmájukban, és jellemzően nagyon sokan vannak ebben a helyzetben, sokkal kevesebb pénzért kénytelenek dolgozni.

Azt gondolom, hogy ha önök a munkát és a munka eredményét szeretnék fókuszban tartani, akkor nem lehet kérdés az, hogy a dolgozó emberek jövedelme ne az alapvető, az egészséges, mindennapi élethez szükséges alapvető élelmiszerek áfájára folyjon el, hanem azt gondolom, hogy a luxuskiadásokat ‑ és ilyennek tekintek egy éttermi ebédet, igen ‑, azokat kellene magasabb adókulccsal adóztatni, ha nincsen rá önök szerint költségvetési forrás, hogy lecsökkentsék az alapvető élelmiszerek áfáját.

De szeretném jelezni, hogy van erre költségvetési forrás, mert abban az országban nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne erre költségvetési forrás, ahol van pénzünk vadászati világkiállítás megrendezésére 50 milliárd forintért. Azt gondolom, hogy abban az országban, ahol van pénz motorpálya-építésre 65 milliárdért, ott van pénz arra is, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentsük le egy sokkal méltányosabb mértékre. Azt gondolom, ez egy jogos követelése a teljes magyar társadalomnak, hogy ne tekintsük úgy, hogy luxus az alapvető élelmiszer. Ne tekintsük úgy, hogy luxus egészséges élelmiszerhez hozzájutni, és jó volna, ha nem luxusadóval büntetnék azokat, akik ezt megveszik. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)