Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan végére érünk a jövő évi költségvetésről szóló általános vitának, és az elmúlt három napban mindannyian elmondhattuk, mit gondolunk a kormány által felvázolt irányokról, tervekről. A költségvetés minden évben kijelöli azokat az irányokat, azokat a prioritásokat, amik mentén egy kormány elképzeli az ország fejlődési pályáját. Ideális esetben nemcsak a következő évre, hanem hosszabb távra is tervez, még szerencsésebb esetben pedig arra is törekszik, hogy a legfontosabb irányokban nemzeti konszenzus legyen.

Sajnos a Fidesz évek óta nem ilyen költségvetést nyújt be, és a most előttünk lévő javaslat sem ilyen. Ezen költségvetési javaslat legnagyobb hibája és bűne, hogy nem csökkenti a társadalmi különbségeket, és nem is teremti meg a lehetőséget ezeknek a társadalmi különbségeknek a csökkentésére, nem készíti fel Magyarországot a jövő kihívásaira, és sajnos minimális mértékben sem fenntartható abból a szempontból, amit, azt gondolom, joggal vár el a XXI. században egy állampolgár.

A korábbi évekhez képest viszont nagyobb a bizonytalanság, ugyanis a viszonylag nyugodt évek után a világgazdaságot ismét válság fenyegeti. A költségvetés benyújtása óta eltelt mintegy két hét alatt jelentősen gyengült a forint, történelmi mélypontra süllyedt az euróval szemben, pedig már a benyújtás napján is erősen kérdéses volt, hogy miért ilyen erős euró/forint árfolyammal számol a költségvetés. Könnyen lehet, hogy az előttünk lévő költségvetést még igen jelentősen át kell majd írni, át kell alakítani, mert ha jön a válság, akkor az Magyarországot nem jó állapotban találja. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha a jövő évi költségvetés nemcsak úgy készülne a válságra, hogy jelzésértékűen megemeli a tartalékot, hanem azzal is készülne, hogy haladéktalanul megerősíti a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat, és korrekciót indít a gazdasági támogatásokat illetően is.

Elsőként, azt gondolom, hogy a legnagyobb hibák egyike ebben a kérdésben a lakáshelyzet. A tíz évvel ezelőtti válságban családok százezrei kerültek adósságcsapdába, tízezrek vesztették el otthonaikat, és hiába ígérte meg 2010 óta számtalan alkalommal a Fidesz-kormány, sokaknak a mai napig nincs rendezve a lakáshitele. Számtalan magyar családnak borzasztó emlék ez a 320 fölött járó euró/forint árfolyam, és úgy gondolom, a kormány ezt az adósságot még mindig maga előtt görgeti, és nagyon időszerű lenne, ha betartaná a saját ígéretét.

A devizahitelben való eladósodás ellen a legjobb recept egy jól működő állami otthonteremtési program. A CSOK mint kezdeményezés éppen ezért akár jónak is nevezhető, de a kivitelezés elég felemásra sikerült, mert nem csak a háromgyerekes, jómódú családok szeretnének saját otthont. Saját otthon jár a nem jómódú és háromnál kevesebb gyermeket vállaló családoknak, ők is hozzá kell jussanak ehhez. És legyünk őszinték: a családalapítás, a demográfiai alapú kormányzás az első lakáshoz jutással kezdődik. Éppen ezért olyan CSOK-ot kellene finanszíroznia az államnak, amely mindenki számára elérhető, és amelyben a rászoruló családok előnyt élveznek.

A lakhatási válság másik fontos eszköze a bérlakásépítési program lenne. Erre nyomokban sincs utalás ebben a költségvetésben, pedig én jól emlékszem önkormányzati képviselőként, hogy tíz éve beadott szociálisbérlakás-igényekről döntöttünk 2014-ben, és azóta a helyzet sokat romlott. A lakhatás mellett az áfa kérdése az, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert azt gondolom, hogy itt nagyon sokat tehetne a kormány, a parlament azért, hogy azok a rászoruló rétegek, akik ma nem tudják megfizetni az alapvető élelmiszereket, hozzájussanak vagy olcsóbban jussanak hozzá ezekhez a termékekhez.

Ma a bérek vásárlóértéke rettentően gyenge. Egy friss OECD-jelentésből kiderül, hogy hiába ad ad hoc béremelést a kormány, összehasonlítva a vásárlóerő-paritást, a magyar átlagbérek európai összehasonlításban a sor végén kullognak. A bérválságot haladéktalanul meg kell szüntetni, és ennek párosulnia kell az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentésével. Azt gondolom, hogy nem engedheti meg magának egyetlenegy kormány sem, egy magát nemzetinek nevező kormány meg végképp nem engedheti meg magának, hogy a szegényebb sorsú állampolgárokat elengedi, nem támogatja, nem segít nekik. És ez a költségvetés nem segíti őket. Ez a költségvetés annak a folytatása, amit hosszú évek óta csinál a Fidesz, hogy a felső középosztályt és a gazdagabb rétegeket támogatja, és a szegényebbeket meg a sorsukra hagyja.

Azt gondolom, hogy joggal várja el ma Magyarországon minden állampolgár, hogy ne jelentsen neki gondot a friss zöldséghez, friss gyümölcshöz, a pékáruhoz jutás, ne anyagi kérdés legyen, hogy valaki egészséges ételt tud-e letenni családja asztalára. Azt gondolom, hogy ha egy picit belegondolnak, és elvonatkoztatnak attól a nem mellékes ténytől, hogy én LMP-s politikus vagyok, önök meg fideszes politikusok, szerintem ebben a kérdésben nem kellene hogy közöttünk vita legyen.

A harmadik kérdés, amiről beszélni kell ennek a költségvetésnek a kapcsán, hogy a gazdaságpolitikai prioritásokat a fenntarthatóság felé kellene elmozdítani. Az autógyárak, az összeszerelő üzemek a legsérülékenyebb szektort jelentik ma Magyarországon, és ha jön a válság, pontosan tudjuk, hogy az autóiparhoz kapcsolódó iparágak gazdasági teljesítménye fog először csökkenni.

Nekem nincs bajom ezekkel az iparágakkal, csak annyit állítok, azt viszont nagyon határozottan, hogy nem engedhetjük meg, hogy a magyar gazdaság ennyire egy lábon álljon. Magas hozzáadott értékű munkahelyekre van szükség, ezek ideérkezését kellene támogatni, és azt gondolom, hogy ez megoldást jelenthetne ezrek és tízezrek, talán százezrek életszínvonalára.

Az LMP saját maga több mint kétszáz módosító javaslatot nyújtott be a költségvetéshez, és most még abban a helyzetben vagyunk, hogy dönthetünk ezek sorsáról, ezzel Magyarországot egy fenntarthatóbb irányba tudjuk elmozdítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.