Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP alapítása óta azt állítja, hogy az európai status quót megalapozó gazdasági rendszer fenntarthatatlan, az nem működik, és abban vagy radikális változások lesznek, vagy pedig az európai projekt végét fogja jelenteni.

Az, hogy az LMP kritikus az Európai Unió alapvetően jobboldali, de jobboldali-szociáldemokrata nagykoalícióval működő vezetésével, nem új, és az sem új, hogy egy olyan tervezetet, amit egy senki által meg nem választott bizottsági elnök és átláthatatlanul a Tanács nyújt be, nem fogunk támogatni. Ez sem új, az LMP mindig ellenezte azt, hogy globális pénzügyi köröktől hitelfüggőségben legyen Magyarország, és ezt akkor is teszi, ha ez éppen az Európai Unió nagykoalíciós vezetésétől jön.

Az a helyzet, hogy az egyenlőtlen gazdasági viszonyok, amelyek az Európai Unió működését megalapozzák, nem csökkentek a 2004-es csatlakozás óta, hanem nőttek. Az a helyzet, hogy bár a magyar embereknek az a hazugság alapozta meg az európai uniós tagságot, hogy Bécsben cukrászdát fognak nyitni, a valóság az lett, hogy el tudtak menni Bécsbe nyomott bérért egy cukrászdába dolgozni.

(12.10)

Mi ezt elutasítjuk, azt gondoljuk, hogy nem a négy szabadság Európájára, hanem a négy felelősség Európájára van szükség, olyan Európában, ahol a szolidaritás nemcsak egy mese, hanem a valóság.

Azzal kell kezdeni, hogy az európai szolidaritás egy mese; egy mese, amit részben a magyar kormány mond néha, részben pedig a tagállami kormányok mondanak néha. Emlékezzünk vissza, hogy a koronavírus-járvány alatt Németországban a politikai elitnek kettő szempontból volt szava a kelet-európai munkavállalókhoz: az egyik az volt, amikor a német köztévé nacionalista elhajlással vádolta a lengyel kormányt akkor, amikor nem engedte, hogy a munkaszerződések nélküli idősgondozók átmenjenek Németországba gondozni az időseket. Nem azt vetette fel a CDU vezette német kormány, hogy miért van ennyi lengyel idősgondozó munkaszerződés nélkül Európában; ez amúgy nagyon hasonlóképpen folyik Magyarország és Ausztria tekintetében is. Továbbmegyek: a német kormány a legnagyobb problémának azt tartotta a koronavírus-válság alatt a kelet-európai munkavállalókkal szemben, hogy a kelet-európai mezőgazdasági idénymunkások nem tudtak elmenni a spárgát leszedni a német földekről. Ennyiben gondoltak a centrumtagállamok a kelet-európai munkavállalókra.

Ugyanakkor azt is pontosan tudjuk, és házelnök úrnak ebből a szempontból a birodalmakról szóló hozzászólását árnyalnám, hogy amennyiben Magyarország vétózni fog, amit én nem tartok valószínűnek, vagy amennyiben bármilyen vétó jellegű döntés van, az előzetesen Orbán Viktor legközelebbi szövetségesével, a német kancellárral egyeztetve lesz. Pontosan tudjuk azt, hogy önök nagyon ódzkodnak az osztott szuverenitástól és attól, hogy bármilyen szinten más döntse el a magyar döntéseket, mégis szinte mindenben Berlinnel megegyezően döntenek, mégis az Audi, a BMW és az egyéb multinacionális vállalatok nem vállalnak közteherviselést, nem adóznak rendesen. Mégis az a helyzet, hogy a német nagytőke ellen, ami amúgy összefogásban működik az orosz nagytőkével ‑ ezt a Paks II. engedélyeztetési eljárása és a Mangold-ügy kristálytisztán megmutatta ‑, az ellen önöknek egy szava nincs. Folyik a szabadságharc, folyik, kivéve, ha az Audinak vagy a BMW-nek káros.

Az továbbá a helyzet, hogy az, hogy behozták ebbe a jogállamisági kritériumokat, szintén egy mese. Én nem gondolom, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás valóban veszélyeztetné az önök hatalmát. Ezt abból gondolom, hogy sok magyar honfitársammal együtt volt szerencsém végignézni azt a brazil szappanoperát, amit úgy nevezhetnénk, hogy tagja‑e a Fidesz az Európai Néppártnak. Nem nagyon tudjuk, ez hova jutott, azt hiszem, most fel van függesztve, de hogy az Európai Néppártnak a hihetetlen önbecsülését megmutassuk, azt döntötték, hogy a nagyobbik kormánypárt fel van függesztve, de a kisebbik kormánypárt a tagja. Ennek sok értelme nincs, ennek az az értelme, hogy azt döntötték el az európai centrumországokat vezető és a Merkel által vezetett jobboldali elitek, hogy a Fidesz-kérdést úgy oldják meg, hogy nem oldják meg. (Nacsa Lőrinc: Mi köze van ennek ehhez?) Azt döntötték el, hogy inkább megmaradjanak azok a szavazatok, amelyeknek a segítségével Von der Leyen bizottsági elnök asszony meg tudta nyerni a választást, hogy ezek a szavazatok megmaradjanak ahelyett, hogy ezek ellen a szavazatok ellen valamit tenni kéne.

A következő a helyzet: mi azt gondoljuk, hogy részben eléggé homályosak a feltételei ennek az egész hitelkonstrukciónak, illetve mivel homályosak a feltételei, nem szeretnénk ezt támogatni. Volt már az Országgyűlés előtt két homályos hitelkonstrukció, amelyeknek nem tudtuk a részleteit ‑ remélhetőleg itt az átláthatóság nagyobb szinten jelen lesz a döntéshozásban ‑, hiszen nem tudtuk, hogy a Budapest-Belgrád kapcsán pontosan mikor mit törlesztünk, és nem tudtuk, hogy Paks II. kapcsán, ami amúgy az Európai Unió támogatásával lett elfogadva, pontosan mit fogunk törleszteni. Azt viszont tudjuk, hogy ha minden igaz, amit tegnap írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung, ezt ugyanabban az évben kezdjük el törleszteni, mint ahogy el fogjuk kezdeni a Paks II.-hitelt törleszteni, ami azt jelenti, hogy hihetetlen hitelterhelése lesz 20-30 év múlva Magyarországnak, olyan hitelterhelése, ami legutoljára a nyolcvanas években volt.

Az a helyzet továbbá, hogy az, hogy ez a status quónak a hitelszerződése vagy hitelkonstrukciója, onnan is látszik, hogy igazából ez ellen csak azok az államok szólaltak fel, akik a saját önzésük miatt nem akartak ide forrásokat adni. Ezek az államok lassan elállnak a vétótól. A tegnapi bejelentés alapján a német kancellár vetette fel újra, hogy nem biztos, hogy ezt el kéne fogadni. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy amennyiben ez nem kerül elfogadásra, az csupán a magyar szabadságharc győzelme, hanem egy hátsó alkunak az eredménye, egy olyan alkunak az eredménye, amelyről a magyar Országgyűlés nem fog tájékoztatást kapni.

Abban sem bízunk sem az Európai Unió, sem Magyarország vezetésében, hogy ha megkapjuk ezt az összeget, jól fogjuk elkölteni. A miniszterelnök úr többször elmondta azt, hogy azt gondolja, csak beruházásban lehet ilyen nagy összeget elkölteni. Mi azt gondoljuk, hogy beruházni nemcsak az acélba, nemcsak a vasba lehet, hanem a humán tőkébe is lehet beruházni, lehet beruházással az oktatást, az egészségügyet vagy egyéb humán infrastruktúrákat fejleszteni, és az a helyzet, hogy amennyiben erre megint nem lesz lehetőség, ha megint az lesz, hogy ezt az összeget éppen a Strabag valamilyen konzorciumban fogja megnyerni, akkor pontosan fogjuk tudni, hogy a szabadságharc annyit ér, amennyit ért, amikor még önöké volt a Magyar Nemzet, és egy politikus úgy nevezte, hogy Strabag Nemzet. Vannak olyan aktorok, akik örök kormánypártiak lesznek, vannak olyan aktorok, akik mindig el fogják érni azt, hogy valahogy a szabadságharc részesei legyenek, és ezek az aktorok szintén nem fognak a beszámolóban az Országgyűlés elé kerülni.

Az a helyzet, hogy a régi reflex, ami ez az egész hitelkonstrukció, azért is rossz, mert az egyenlőtlenségeket, amelyeket az előbb említettem, nem csökkenti. Igenis lehet jóléti kiadásokra költeni, és a jóléti kiadások mindegyike nem valami posztszocialista ármány, ahogy Tellér Gyula fogalmazott volna. Igenis, a jóléti kiadások megalapozzák azt, hogy egy ország sikeres tudjon lenni. Korábban a Kereszténydemokrata Néppártot megalapító ideológiai alapelv is ezt mondta: azt mondta, hogy van helye a jóléti államnak. Az, hogy ma Magyarországon a KDNP egy olyan miniszterelnököt támogat, aki szerint nincs alapja a jóléti államnak, nem feltétlenül a keresztényszocialista gondolkodás erősségéről tesz tanúbizonyságot.

Mégiscsak az a helyzet, hogy a jóléti államba fektetett pénz itt marad Magyarországon. A Strabag kiviszi Magyarországról a profitot, a Mercedes, a BMW kiviszi Magyarországról a profitot. Ha megnő a bére a gyógypedagógusnak, ő Magyarországon fogyaszt, ő nem viszi ki Magyarországról a profitot. Továbbmegyek: az, hogy ők nem viszik ki a profitot, azért is biztos, mert mindig, amikor a kisebb keresetű emberek jövedelme nő, akkor az rögtön a fogyasztásba, nem pedig bankszámlákra kerül, az rögtön visszapörög a magyar gazdaságba, nem pedig kikerül egy olyan tőkepiaci rendszerbe, ahol utána ezt soha nem lehet visszakapni.

A mi álláspontunk az, hogy az Európai Unióval kapcsolatos viszonyt nem feltétlenül érdemes szimbolikusan megközelíteni. Mi nem szoktunk európai uniós kitűzőt hordani, nem beszélünk arról, hogy az Európai Unió minden világok legjobbika, mi azt gondoljuk, hogy azért kell az Európai Unió tagjának lenni, mert megfelel a magyar érdeknek, mert jelenleg Magyarország kicsi ország ahhoz, hogy a nemzetközi viszonyokban egyedül sikeres legyen.

Ugyanakkor az Európai Uniót és az összes közös európai politikát megvétózni, majd utána egyszerre elmondani, hogy az Európai Unió béna, mert megvétózták ezeket a közös politikákat, és ezért ezeket nem tudja végrehajtani, álszent, és a Fidesz-kormányzat a legtöbbször ezt gyakorolja. Nem lehet egyszerre elvárni az Európai Uniótól, hogy hatékony legyen, ha közben minden egyes közös politikára azt mondják, hogy nem. Igenis vannak olyan dolgok, ahol még mi is azt mondjuk, hogy van helye közös európai politikának; ilyen akár a munkajog, ilyen a szociális transzferek egy része vagy akár ilyen a környezetvédelmi szabályozás, hiszen a klímaválsággal szemben Magyarország egyedül nem fog tudni küzdeni.

Itt azért azt is hozzá kell tenni, hogy bár házelnök úr elmondta, hogy nem akar a negyedik birodalomnak a része lenni Magyarország, a negyedik birodalom mellett van egy nagyon súlyos geopolitikai kockázat, ami Magyarországnak eddigi történelme során mindig csak rosszat okozott: amikor a német és orosz nagyhatalmak Közép-Kelet-Európában kiegyeztek, az Magyarországnak és a térségnek eddig mindig rosszat jelentett. Most, amikor ezek történnek, most, amikor a Roszatomban, a Rosznyeftyben vagy egyéb orosz cégekben megjelennek korábbi német kormányzati szereplők, ilyenkor érdekes módon nem kerül elő a magyar virtus, nem halljuk a jobboldali magyar kormány részéről a felháborodást. Az Északi Áramlat 2 vezetéknél, amiről a korábbi lengyel külügyminiszter azt mondta, hogy a Molotov-Ribbentrop-vezeték, nem hallottuk a magyar ellenkezést.

(12.20)

Először aláírta, Németh Zsolt képviselőtársam, miniszterelnök úr a levelet a Bizottságnak a többi régiós tagállammal együtt, majd eljött Vlagyimir Putyin egy budapesti sajtótájékoztatót tartani, és megváltozott hirtelen az álláspont. Ez történt. Utána az lett a magyar álláspont, hogy ebből nekünk részesednünk kell. Ez lett a magyar álláspont. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) De, de!

Az a helyzet, hogy az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatban ‑ és tudom, hogy képviselőtársam a Fideszen belül az atlantista külpolitika iránt elkötelezettebbek közé tartozik, de az a helyzet ‑ ez volt a kormány álláspontja, nem lépett föl az Északi Áramlat 2-vel szemben. A dán kormány lépett föl az Északi Áramlat 2-vel szemben, nem pedig a magyar kormány. A magyar kormány ebben is besimult a német-orosz megállapodásnak, tehát ebből a szempontból házelnök úrnak a félelmeit a német birodalmi terjeszkedéssel szemben nem érzem kellően őszintének.

Végezetül fontos elmondani, hogy önkritikusan annak tudatában vagyunk, hogy a LMP óvatos ellenkezése ellenére is létrejöhet ez az EU-s hitelprogram, ezért arra tennénk javaslatokat, hogy ha már létrejön, akkor mire kerüljön elköltésre. Mi azt gondoljuk, hogy vannak olyan nagy infrastrukturális projektek ‑ és ha jól tudom, ez relatíve egyezik a kormány álláspontjával ‑, amire viszont érdemes ilyet elkölteni. Ilyen a magyarországi egész hulladékgazdálkodási rendszer, ami csődközeli állapotban van, ilyen a magyar elektronikus infrastruktúra, amit meg kell újítani ahhoz, hogy egy megújulóenergia-forradalom legyen, vagy ilyen az, hogy a mezőgazdaság teljesen át tudjon állni az ökológiai gazdaságra.

Mégis attól félünk, hogy ha acélba és betonba kerül ez a pénz, akkor három olyan projekt is lesz, három olyan nagy hitel lesz a magyar embereken a 2030-as években, amit nem fog tudni az ország kigazdálkodni. Emlékezzenek vissza, hogy a hetvenes-nyolcvanas években nagyon is nagy elvárásokat tanúsítottak, hogy akkor olcsón lehetett hitelhez jutni, és utána ezt nagyon rosszul költötték el. Mi lett annak a vége? Egy rendszer bukása lett annak a vége, ami a jó része; a rossz része az, hogy utána nagyon sok ember a munkahelyét elvesztette, és nagyon sok ember szegénységben élt.

Mi azt gondoljuk, hogy mindent el kell követnünk, hogy ezt a hibát ne kövessük el még egyszer. Az LMP ‑ még egyszer ‑ nem tartja se megfontolandónak, se jó ötletnek ezt az egész hitelcsomagot, ugyanakkor ebben a bábjátékban, amit önök elő fognak adni egy olyan vétópolitikáról, amit előzetesen már a szövetségeseikkel egyeztettek, mi nem fogunk részt venni. Nagyon szépen köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)