Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék reagálni az alapjövedelemmel kapcsolatos felvetéseire, ami megint csak azt bizonyítja, hogy segélyalapú rendszert szeretnének bevezetni a munkaalapúval szemben. Bárhogy is csűrik-csavarják, ez a helyzet, mert az ilyen típusú megoldásnak az a lényege, hogy nem köti munkavégzéshez a támogatásokat.

Ön a nemzetközi példákra hivatkozott, képviselő úr, de ha megnézi a finnországi példát, ott azt látja, hogy bevezettek egy ilyet, majd csúfosan megbukott, mert még a hazai, a nem a kormánnyal szimpatizáló sajtó munkatársai is arról írnak, hogy rengeteg költségvetési kiadásba került, miközben a foglalkoztatottságot nem mozdította. A lényeg az, hogy az önök javaslatai nem kötnék munkavégzéshez a támogatásokat. Ráadásul, ha megnézzük az önök többi javaslatát, akkor adót is emelnének, ez alacsonyabb foglalkoztatáshoz és magasabb munkanélküliséghez vezetne, visszatérés lenne abba a korszakba, abba a baloldali korszakba, ahol 12 százalék volt a munkanélküliség.

Érdeklődéssel figyeljük a felszólalásaikat abból a szempontból is, hogy abban a szellemben hangoznak el, mintha semmi, de semmi felelősségük nem lenne, ezzel szemben felelős pozíciókban ülnek számos önkormányzatban, mindenekelőtt Budapesten. Ott minden lehetőségük meglenne arra, hogy a jólétet növelő intézkedéseket hozzanak. Két dolog már most teljesen látványos. Az egyik az, hogy ugródeszkának használják a fővárost saját pártpolitikai céljaikhoz. Alig tudtak valamit felmutatni az ígéreteikből, illetve azok teljesítéséből, de már most arról megy a duruzsolás, hogy Karácsony Gergely esetleg miniszterelnök-jelölt lenne. Na, álljunk meg egy szóra itt! Mert a vezetői és a döntéshozói képességeikről mindent elmond az, ahogy a Lánchíd ügyét kezelték. Azért hozom ezt fel, mert ez mindent elmond arról, hogy amikor dönteni kell, amikor cselekedni kell, akkor meddig terjed a hatókörük.

Nézzük a tényeket! A budapesti kasszát Tarlós István tetemes pénzügyi tartalékkal adta át. A fővárosnak 180 milliárdja van állampapírban. Ez toronymagasan a legmagasabb összeg Magyarországon, erre most azt állítják önök, hogy nincsen rá pénz, mármint a Lánchíd felújítására. Az egész egy nagy politikai blöff, ami abból is látszik, hogy az egyik főpolgármester-helyettes is bevallotta azt, hogy megvan rá a pénz, csak az a helyzet, hogy éppen nem írták ki rá a közbeszerzést. Szóval, nem a pénz hiányzik, hanem a szándék, vagy ami éppen olyan szörnyű, az a képesség, hogy végigvigyenek egy normál közbeszerzést. Ez ilyen egyszerű. Minden más csak pártpolitika, ami nem a budapestiek érdekét nézi, hanem egy politikai csoportét.

(8.10)

Azért azt hozzáteszem, hogy volt, ahol cselekedtek, de abban nem volt sok köszönet, mert például a járvány alatt ritkították a buszjáratokat, miközben a távolságtartás alapvető, vétózgatták a szuperkórházat, a különleges jogrendet használva a sajátjaik bérét emelték, s miközben pénztelenségre hivatkoznak, azért döntöttek a Városháza milliárdos felújításáról. S ami alapjaiban van hatással a mindennapi fővárosi közlekedésre, forgalomlassító intézkedéseket hoztak, kerékpársávokat alakítottak ki balesetveszélyes módon, ami tovább lassítja az egyébként sem gyér forgalmat.

Azt azért, képviselő úr, hadd kérdezzem már meg, hogy a Párbeszéd nevű párt megkérdezett‑e erről bárkit előzetesen. Megkérdezte például a távolabbi kerületekből ingázókat, hogy mit szólnak mindehhez? Megkérdezték, ha már egyszer Párbeszéd a nevük?

S már most szólunk, hogy rövidesen jelentősen nőnek a parkolási díjak. Úgy vezetik vissza azokat, hogy magasabbak lesznek. Magasabbak! Egyfajta autósüldözés zajlik, nem az akciófilmes fajtából, hanem büntető jellegű. Ez az önök politikája. Egy dolgot kérünk: ha ilyen politikát folytatnak, akkor legalább ne kenjék az egészet a kormányra.

Mindezt összefoglalva ‑ és ez vonatkozik a bérekre, a megélhetésre vonatkozó javaslataikra is ‑ azt gondoljuk, hogy Facebook-posztokkal, aszfaltfestéssel, panaszáradattal, tétovázással és a folyamatos másra mutogatással nem lehet fővárost vezetni, de még csak egy kistelepülést sem.

Tisztelt Képviselő Úr! A budapesti választási programjukban ígértek egy dolgot, azt, hogy egy olyan városvezetést szeretnének, amely a megoldást keresi és nem a kifogásokat. Sajnos, a padlás közben tele lett kifogásokkal, de azt is mondhatnám, hogy még a pince is tele lett. De kifogásokkal sem jövőt, sem várost, sem országot nem lehet építeni. Azt gondolom, hogy a választási mézesheteknek vége, itt az idő, hogy változtassanak a politikájukon. Hát, rajta! Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)