Bódis József

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Képviselő Urak! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az aktív vitakészséget és részvételt a zárószavazás előtti lehetőségként megélni akaró vitában. Szeretném előrebocsátani, hogy a modellváltásos program kapcsán a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye váltotta ki a legnagyobb vitát és reflexiókat, miközben ‑ talán ezzel szeretnék rögtön Keresztes képviselő úr kérdésére válaszolni ‑ a modellváltás gondolata, ténye a felsőoktatási rendszerben évek óta jelen van, akár fel is vállalhatnám, hogy miattam van, de azért ezt a felelősséget nem akarnám csak magamra húzni.

A legelső modellváltásos törvényjavaslat vitája kapcsán jeleztem, hogy most már három és fél éve egy felsőoktatási tudományos konferencián a Corvinuson tartottam egy előadást, amely egyrészt taglalta az akkori és zömmel ma is jellemző magyar állami felsőoktatási rendszer kötöttségeit és azokat a lehetőségeket, amelyekkel ebből ki lehetne törni. Alapvetően az alapítványi forma fogalmazódott meg, ahol az egyetemek autonómiájának az az alapja, hogy van vagyonuk, törzsvagyonuk, egyéb bevételük, és egy szakmai szempontok alapján összeállított kuratórium a fenntartója. Ez egyébként publikációban is később megjelent, a Valóság lapjain ma is hozzáférhető. Ez a történés oka.

Aztán bekerültem ebbe a funkcióba, amelynek kapcsán a felsőoktatás irányításához közöm lett. Nyilvánvaló, hogy az ember azt az államigazgatási tevékenységet, amely ezzel a pozícióval és feladatrendszerrel jár, azon szakmai elképzelései alapján akarja elvégezni, amely az azt megelőző szakmai életében kikristályosodott, megfogalmazódott és programszerűvé vált. Még az a kérdés is elhangzott, hogy ki adta a megrendelést. Alapvetően szakmai oldalról jött, de kétségtelen, hogy a kormány elé mentünk a felsőoktatási modellváltás, illetve átalakítások programjával, és a kormány mérlegelte, hogy melyek azok az intézmények, ahol egy ilyen modellváltás sikeresebb működést tudna eredményezni.

Az autonómia kérdése többször felmerült. A modellváltás önmagában az autonómiát nem változtatja meg. Az alkotmányban, illetve felsőoktatási törvényben is ez nagyon precízen meg van fogalmazva, de mégis változik a működési autonómia, mert már nem államháztartási törvény, nem vagyontörvény és költségvetési törvény határozza meg a működést, hanem sokkal szabadabb, rugalmasabb körülmények között tudnak ezek a modellváltó egyetemek működni.

Nagyon szimpatikusnak tartom azt, hogy miközben millió kritikát kapunk, hogy mindent centralizálunk és központi irányítással akarunk megoldani, most, amikor a felsőoktatási rendszerben először vagy nagyobb számban meglépjük azt a fontos lépést, hogy a működési feltételrendszerében az egyetemeknek más teret nyitunk ki, akkor éppen másik oldalról érnek kritikák bennünket.

Nyilvánvalóan egy ilyen átalakítás komoly felkészülést, sok-sok egyeztetést igényel, és miközben az átalakítás tekintetében van egy időpont, egy határozott dátum, az mégiscsak egy folyamat, amely megkezdődött a múltban, folyik a napjainkban, és majd jön a modellváltási dátum után. Nyilvánvalóan ezt nem úgy kell elképzelni, hogy meglesz a döntés, mindenki hátradőlhet, itt a Kánaán, és akkor aztán már nem kell semmit csinálni. Ez egy nagyon kemény munka mindenki részéről, természetesen az egyetemi vezetés részéről is.

Mindig kritika ér bennünket, hogy kevés az egyeztetés. Én elmondom dátum szerint, hogy mikor milyen egyeztetés történt. Az önök, hogy mondjam, megítélésére bízom azt, hogy ez elég, vagy nem elég. Miközben a felsőoktatási rendszerben évek óta ott van ez a program, tavaly a Corvinus átment ezen a modellváltáson.

Ősszel több egyetemi fórumon, kancellári értekezleten beszéltünk arról, hogy az elkövetkezendő időszakban ‑ ami most van ‑ több intézmény kapcsán ezt meg is fogjuk lépni, de a Színház- és Filmművészeti kapcsán ‑ amikor már konkrét feladatként jelent meg nálunk az ügy ‑ február 17-én volt az első egyeztetés egy kancellári konferenciához kapcsolódóan, de külön programként. Aztán február 24-én személyes megbeszélés volt nálunk, a minisztériumban az összes művészeti egyetem rektorával és kancellárjával. Április 22-én videókonferencián külön egyeztetés történt az egyetem jelenlegi vezetőjével.

Április 29-én Horváth Zita helyettes államtitkár asszonnyal elmentünk rektor úr, rektorhelyettes úr dolgozószobájába, és ott történt minden megbeszélés. Május 19-én újabb videókonferencia történt az ügyben. Június 3-án Pavlik Lívia miniszteri biztossal és az egyetem vezetésével történt egyeztetés a minisztériumban. Június 16-án miniszter úr fogadta azon szakmai szervezetek képviselőit, akiket egyébként egy korábbi nyílt levél aláírói jelöltek meg mint tárgyalópartnert. Június 24-én miniszter úrral fogadtuk az egyetem két rektorhelyettesét, és megbeszélést tartottunk a témában. Ugyanaznap még találkoztunk szintén miniszter úr jelenlétében az egyetem hallgatói képviselőjével. Ez kilenc alkalom.

(15.40)

Azt is szeretném elmondani, hogy minden föltett kérdésre mindig megválaszoltunk. Az egy másik kérdés, hogy valaki úgy érzi, hogy kizárólag az az egyeztetés, amikor az ő véleménye érvényesül, meg csak az a jó válasz, amikor számára pozitív válaszokat tudunk adni. Egyébként minden alkalommal szakmai és szakszerű választ adtunk.

Kétségtelen, hogy az egyeztetések során az egyetem vezetése nem túl pozitív hozzáállásáról tett tanúbizonyságot a modellváltással kapcsolatban. Ezt ők is kimondják és én is. Egyébként, ha visszanézik a sajtóközleményeiket, akkor ugyan ők csak a sajtóból tudtak meg mindent, de a sajtóközlemény elárulja azt, hogy előző nap volt megbeszélés, tehát még az is inkluzíve benne van.

Több hozzászólásban felmerült, hogy az egész politikai indíttatásból van. Nem, ez egy szakmai kérdés, egyértelműen szakmai oldalról fogalmazódtak meg a modellváltások igényei, és a magunk részéről szakmai szempontok és paraméterek mentén szeretnénk továbbmenni.

A fenntartói irányítás. Hát, nem tudom, hogy melyik fenntartói irányítás pozitívabb az önök elképzelései szerint, az a mostani szigorúbb és szorosabb állami vagy egy szakmai grémium által végzett. Én azt gondolom, a szakmai grémium biztosan jobban ért egy-egy intézmény specifikumához, mint az összes állami egyetemet összefogó és irányító, mondjuk, egy államtitkárság.

Most is több olyan dokumentumra hivatkoztak a hozzászólók, amelyek egyrészt aláírások, másrészt az egyetem hitvallásáról szólnak. A mi részünkről soha senki nem állította, hogy szakmai hanyatlás vagy a szakmai fejlődés hiánya lenne jellemző az egyetemre, mindig is nagyra becsültük, és nagyra értékeltük azt a munkát, ami ott folyik, és én abban bízom, hogy ezután is nagyra becsüljük.

Az, hogy egy-egy ilyen megbeszélés politikai fórummá alakul vagy sem, az egyéni megítélés kérdése. Én jelen voltam azon a fórumon, ahol a hallgatók képviselői jelentek meg. Igen, volt ennek politikai fórum jellege, de azzal is egyetértek. Hát, a minisztériumokban azért a politika meg tud jelenni, tehát a miniszter úr részéről nagy valószínűséggel elhangzott egy ilyen mondat, de ezt nem bántó szándékkal mondta, hanem egyszerűen tényként rögzítette. Sőt, azt is elmondom, hogy akkor, amikor a szakmai szervezetek képviselői voltak jelen, akkor ilyen művészeti irányzatok különbözőségei is felszínre jutottak. Én azt gondolom, hogy ez is természetes, hiszen mindenki a maga hitvallása és felkészültsége, érdekköre alapján mondja el az álláspontját.

De én abban bízom, hogy például a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, annak eddigi minőségi munkája és az ezt követő időszak, ha a modellváltást megszavazza a tisztelt Országgyűlés, akkor az azt az érát meghatározó magas szintű szakmai tevékenysége tudja a különböző művészeti irányok közötti, jelenlegi eltéréseket közös nevezőre hozni. Hiszen abban minden jelenlévő és megnyilatkozó egyetértett, hogy ez egy fontos érték, nagyon nagy érték, és borzasztóan fontos, hogy így, illetve még magasabb szakmai produktumok tekintetében tudjon továbbmenni. Tehát én úgy gondolom, hogy ez is egy fontos kérdés.

A másik rendszeresen visszatérő és felmerülő probléma az egyre csökkenő állami támogatás az intézménnyel kapcsolatban. Én kigyűjtöttem az elmúlt nyolc év költségvetési támogatásait: ’12-ben 655 milliós támogatás volt, ’16-ban 736 millió, ’19-ben 908 millió és 2020-ban 1 milliárd 49 millió. Én mintha ezekből a számokból nem a csökkenő tendenciát olvasnám ki.

Nem gondolom, hogy a modellváltás alkotmányellenes program lenne, azt se gondolom, hogy üzleti és egyéb érdekek kerülnek felszínre. Én bízom abban, hogy ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, az egyetem életében egy új éra kezdődik, amelyben minden szereplő, hallgató, oktató és minden egyéb támogató megtalálja azt a módszert, azt a módját a támogatásnak, hogy ez egy igazán prosperáló, magas szakmai, tudományos és kulturális minőséget produkáló egyetem legyen. Köszönöm szépen, és kérem a támogatást.