Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Gurmai Zita képviselő asszony ismertette a magyar kultúra azon nagyságainak, azoknak a csodálatos művészeknek a névsorát, akik egy levélben kérték az Országgyűléstől, hogy ne hozza meg ezt a döntést, ne hozza meg ezt a téves döntést.

Itt muszáj vagyok visszaidézni azt, hogy a reggeli napirend előtti hozzászólásomban is szóba hoztam ezt a levelet, ahol Németh Szilárd államtitkár úr, ha én jól értettem, majd a jegyzőkönyvben ellenőrizni fogom, azt kiabálta közbe, hogy szakács nincs köztük. Ez valóban igaz, de közben kaptam az egyetemről egy felajánlást, hogy ha a kormány ezt igényli, és ez meggyőzi önöket, akkor szívesen csatolnak egy listát azokról a konyhaművészeti nagyságokról is, akik ellenzik ezt a tervet, mert, hála istennek, a kiváló konyhafőnökök között is van bőven barátja a színháznak, a filmnek és a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek.

De hát, így a parlamenti színvonalról egy kicsit komolyabbra fordítva a szót, azt szeretném jelezni önöknek, és ezt a levelet említette Gurmai Zita képviselő asszony, kaptunk ma egy másik nagyon fontos anyagot, mert az elmúlt időszakban, az elmúlt időszak vitáiban méltatlan vádak sora fogalmazódott meg ezzel az egyetemmel kapcsolatban. Sorra olvashattuk az olyan véleményeket, amelyek azt mondják, hogy miért van szükség erre az intézményre. Hármat hadd említsek ezek közül! Az egyik az, hogy itt 30 éve nem történt semmi, megállt az idő ezen az egyetemen, hogy egy filmcímmel éljek. Másrészt azt mondják, hogy egyébként itt nincsenek biztosítva a jelenlegi körülmények között a színvonalas képzés feltételei, azért van szükség a változásra. A harmadik érv pedig az, hogy ez az intézmény csak egy szűk fővárosi színházi elitet szolgál ki, és egyébként nem a magyar kultúra vagy a magyar színművészet egésze számára végez hasznos tevékenységet.

Nézzük meg az egyetem vezetői által elküldött anyagból a tényeket! Mi a helyzet az elmúlt 30 évvel? Kaptunk egy nagyon részletes kronológiát, ahol a különböző változások és lépések, amelyek történtek az elmúlt időszakban, fel vannak sorolva. Anélkül, hogy végigmondanám az összeset, kezdve egészen 1990-nel, az új színházrendezői képzés kialakításával, a bábszínházi képzés megindításán keresztül 2000-ben a doktori iskola megalakítása, a mozgásképzés reformja, a zenés képzés reformja 2003-ban, 2006-ban a bolognai átállás, 2007-ben a színházidramaturg-képzés megindítása, 2009-ben a doktori iskola újabb akkreditációja, és így tovább, és így tovább, folytathatnám még tovább. 2011-ben a filmszakmák képzésének a reformja, aztán a doktori képzés újabb fejlesztése, drámainstruktor-képzés, a doktori iskola PhD-képzésének a kezdete.

Magyarán szólva, azt kell önöknek mondanom, hogy szó nincs arról, hogy 30 éve itt nem történne semmi. Ez az intézmény, egyébként ugyanúgy, mint a legtöbb magyar felsőoktatási intézmény, az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődött a változó igényekkel, a változó körülményekkel és természetesen a változó jogszabályi szerkezettel, a felsőoktatás változó szabályaival és körülményeivel.

(15.20)

Mi a helyzet a szakmai színvonallal? Azt hiszem, erről talán méltatlan is beszélni, mert komolyan nem mondhatja azt ember, hogy azért kellene változtatni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, mert nem megfelelő a színvonal. Nagyon széles körben és részletesen, adatokkal ismertetik azt, hogy például milyen díjakat nyertek el az SZFE-n végzettek, és köztük akár a fiatal hallgatók. Csak néhány példa: például a Junior Prima-díj esetében, amely, ugye, a fiatal tehetségeket díjazza, 2010 óta 90 százalék a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkező alumni; a nagy állami díjat kapottak közül a színházi területen 75 százalék, a filmművészet területén 54 százalék végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen; az SZFE-vel sikerült három egymást követő évben is diák-Oscar-díjra jelölést kapni, 2018-ban Kovács István meg is kapta a hallgatók közül ezt a nagyon nagy tekintélyű díjat. Hasonló a helyzet azzal ‑ ugye, az is jellemzi egy intézménynek a színvonalát, hogy milyen a túljelentkezés ‑, hogy tudjuk, egyébként a Színház- és Filmművészeti Egyetem minden évben azok közé az intézmények közé tartozik, ahol az egyik legnagyobb a túljelentkezés, amelyet a legtöbben szeretnének választani.

Mi a helyzet azzal, nézzük meg ezt is, hogy hova kerülnek a hallgatók? Először is azt mondja, a legutóbbi adat szerint a 2009-2019-ben végzettek közül 68 százalék helyezkedik el állami, önkormányzati színházakban, ezek közül 42 százalék a fővárosban, 26 százalék vidéken, ami nagyjából megfelel a magyar színházak arányának; ezen kívül független társulatokba kerül 6 százalék, 22 százalék kerül produkciókra vagy lesz szabadúszó, és 4 százalék az, aki valóban pályaelhagyó, pályamódosító. Azt kell mondanom, hogy egy intézménynek sincsen oka szégyenkezni, hogyha ilyenek a pályaorientációs, a beválási adatai, és az is nagyon világosan látszik ezekből az adatokból, hogy szó nincs arról, hogy az SZFE csak néhány budapesti színháznak képezne, csak néhány budapesti színház igényeit fejezné ki. Nem akarom tovább mondani az összes adatot, mindannyian megkapták ezeket az adatokat, én javaslom, hogy tanulmányozzák.

Azt kell mondanom, van egy klasszikus mondás: ami működik, azt nem kell megjavítani. A Színház- és Filmművészeti Egyetem az elmúlt évtizedekben, mondhatom azt, hogy több mint 150 éve, de az elmúlt évtizedekben különösen bizonyította azt, hogy képes a megújulásra, de képes állandó értékek képviseletére is ‑ ez az, amit elvárunk egy felsőoktatási intézménytől mindannyian. Azt várjuk el, hogy alkalmazkodjon a korhoz, de tartsa meg azokat az örök értékeket, amelyek adott esetben a művészetben és az oktatásban, a tudományban fontosak.

Azt várjuk el, hogy képes legyen folytonosságot és változást egyszerre képviselni. Erre a Színház- és Filmművészeti Egyetem képes, képes erre az egyetemi autonómia alapján működve az a közösség, oktatói és hallgatói közösség, az az akadémiai közösség, amely együtt van ebben az intézményben, képes jól működni.

Nincs szükség arra, amit önök javasolnak, nincs szakmai indok amögött, amit önök javasolnak, nincsen semmilyen észszerű ok arra, amit önök javasolnak. Egy ok van, ha van: a nyers politikai szándék. Mi azt javasoljuk, hogy álljanak meg ezen az úton, ne tegyék a pártpolitika, a hatalmi gőg játékterévé és játékszerévé ezt az egyetemet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)