Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslat vonatkozásában már az általános vitában elmondtam az álláspontomat. Engedjék meg, hogy az egyetem vezetőinek a levelét olvassam fel.

„Tisztelt Képviselők! Végighallgattuk a parlamenti vitát a törvényjavaslatról, amely egyetemünk jövőjét meghatározza. Köszönjük a felszólalásokat és azt, hogy érdemben foglalkoztak a helyzettel. A június 4-i nap több szempontból új fényben tárta elénk a modellváltást. Az egyetem vezetősége mindeddig, noha nem ért egyet azzal, hogy Magyarország egyik legfontosabb művészképző intézményét magánegyetemmé alakítják át, a kormányzati szándékot tudomásul vette, az átalakítási tervben megpróbálta a lehetőséget látni, az egyeztetéseken kétségeit, kérdéseit megfogalmazta, de együttműködő volt.

A parlamenti vita délutánján Pavlik Lívia miniszteri biztossal találkoztunk, aki a ránk váró feladatokról tájékoztatott. A kérdéseinkre adott válaszai világossá tették számunkra, hogy az új modellben sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg. Az átalakulás törvényi háttere miatt a rektort pályáztatás nélkül akár határozatlan időre is kinevezheti a majdani kuratórium. Az egyetemi autonómia értelmezésünkben csak úgy biztosítható, ha a szenátus jogkörei nem csorbulnak, és a rektort továbbra is nyílt pályázat útján a szenátus javaslatára nevezi ki a fenntartó határozott időre.

A parlamenti vitában az autonómiával kapcsolatban felmerülő kétségekre, sőt konkrét javaslatokra sem érkezett érdemi válasz az előterjesztő részéről. Szakmai szempontból aggasztó, hogy az egyetem jövőjét meghatározó kurátorok jelölése és kiválasztása informális, átláthatatlan módon történik. Meglepve tapasztaltuk, hogy több parlamenti felszólalás is a modellváltás indokaként explicit és implicit formában is az egyetem megregulázásának szándékát fogalmazta meg. Visszautasítjuk azt a kimondatlan, de nyilvánvaló feltételezést, hogy egyetemünk nem tekinti értéknek a nemzeti identitást.

A művészetoktatásnak is felelőssége a nemzeti kultúra megismertetése, a nemzeti identitás fogalmának megismerése, a hozzáfűző mély viszony elemzése és szüntelen újragondolása. A Színház- és Filmművészeti Egyetem múltja, eredményei és a képzés során megszülető alkotások a nemzeti identitás részét képezik.

Doktori iskolánkban a tudományos munka magas színvonalon folyik, komplexen egészíti ki művészetoktatásunkat. Nemzetközi kapcsolatainkat és szakjainkat elsősorban finanszírozási és infrastrukturális gondok miatt nem tudjuk a szükséges mértékben fejleszteni. A szórakoztatóipar kihívásait eddig sem utasítottuk el, oktatásunkban a szórakoztató műfajokat is magas színvonalon tanítjuk, de felhívjuk a figyelmet rá, hogy egyetemi rangban nem lehet a művészetoktatás feladata a szórakoztatásra való felkészítés, ilyen típusú akkreditációs folyamatot nehezen tudunk elképzelni.

Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a szisztematikus hírhamisítás a legmagasabb szintű döntéshozatalt is befolyásolja. A művészet a nyilvánosságnak kitett terep, ez azonban még nem ok arra, hogy az élet bármely területén előforduló és elítélendő emberi vétségek összemoshatóvá váljanak művészeti ágak és egy intézmény megítélésével. Határozottan és sokadszorra visszautasítjuk, hogy általános jelenségként értelmeznek két olyan egyedi esetet, melyek egyike sem az egyetemen történt, amelyből a ránk vonatkozó konzekvenciákat levontuk.

A tények figyelmen kívül hagyása bármely parlamenti felszólalásban elfogadhatatlan. Ha a modellváltás célja valóban az egyetemben rejlő szellemi erő felerősítése, akkor kérjük a tisztelt törvényhozókat, hogy foglalják a törvénybe az egyetemi autonómia garanciáit, az állam pedig ne mondjon le az alapítói jogokról, azok ne legyenek átadhatók a kuratóriumnak.”

Végül pedig azt szeretném mondani, hogy Magyarországon a kultúra Vidnyánszky Attilán túlmutatóan is létezik. Köszönöm a figyelmüket.