Orbán Viktor (Fidesz)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Az első kérdés, amit tisztáznunk kell: van még odaát valaki? (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Közbeszólások a Jobbik soraiban.) No, ha vannak, akkor valószínűleg az önök nevében is hallhattuk, amit az előbb elmondott a frakcióvezetőjük, és miután a politikát nem ma kezdtük, az ilyen fölszólalásoknak megvan a sajátos értelmük, hivatásuk és funkciójuk. Ami ma történt az ország Házában, az nem más, mint hogy a Jobbik vezetője esküt tett Soros Györgynek. Gratulálok! (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Derültség a Jobbik soraiban. ‑ Dr. Brenner Koloman: Nagy a baj! Tényleg nagy a baj!)

Ami a kérdést illeti, tisztelt képviselő úr, az a helyzet, hogy megfigyeltem, hogy bár általában egy kérdést szoktak föltenni a képviselők, ön azonban általában legalább fél tucatot is föltesz. Azt is megfigyeltem, hogy ezek a kérdések nem állnak egymással logikai kapcsolatban, és azt is észrevettem, hogy nem érvel, nem érveket sorol föl, hanem leginkább kiabál és gyalázkodik.

Az is föltűnt az elmúlt fél év során, hogy rendszeresen nem mond igazat, szeret valótlan tényeket állítani és valós tényeket hamis színben feltüntetni. De ami leginkább felkeltette a figyelmemet, hogy mindezt rendkívül faragatlan beszédmódban teszi. Szeretném fölhívni a figyelmét, hogy ahol ön ül, az ellenzék, a magyar ellenzék helye, olyan nagyszerű embereket tudhatott magáénak, és olyan emberek foglaltak ott helyet, mint Apponyi, Bajcsy vagy Nagyatádi. Próbáljon fölnőni hozzájuk! (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.40)