Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz a javaslatrészhez szeretnék hozzászólni, ami a kereskedelmi törvény módosítását jelenti.

A kereskedelmi törvény módosítása, ez a megoldás arra irányul, amit már képviselőtársam az előbb viszonylag részletesen elmondott, ezért én kiegészítőként a következőt szeretném hozzátenni.

Ma számokban a következőképpen néz ki az ital-nagykereskedelem és -kiskereskedelem például sörben. Az utolsó lezárt adat ’18-as a piacról. 166 milliárd volt a 2018-as teljes sörpiac Magyarországon. Ebből 160 milliárdot három nagy multi forgalmazott, illetőleg gyártott: ez a Heineken, a Coors és az Asahi. Az Asahi a Drehert, a Heineken a Borsodit birtokolja.

(18.30)

Mind a három gyártó jelentős mértékben, ez azt jelenti, hogy 99 százalékban ezt a 160 milliárd forgalmat hazai gyártású termékként forgalmazta, hiszen itthon gyártották ezeket, és mintegy 3 milliárd forintra tehető az az import, amit a három multi külső gyártásból hozott be Magyarországra. Így kiszámolható, hogy a hazai kézműves gyártókra összesen 3 milliárd jutott. Tehát 160 a három nagy, 3 milliárd a három nagy által megvalósított más brand importban, az nem magyar gyártás, nem hazai gyártás, és 3 milliárd az összes többi.

Más európai országokban ‑ Németország, Csehország, Ausztria, Szlovákia ‑, ahol van a kézműves sörgyártásnak hagyománya, olyan szabályozást valósítottak meg, ami lehetővé teszi, hogy mintegy 20 százalékig ‑ ez a jellemző szám, sőt ma már ez a helyzet az Egyesült Államokban is ‑ a hazai kis kézműves gyártók fedik le a piacot, és 80 százalékot visznek a nagy multik.

Magyarországon is szeretnénk ezt elérni. Ennek az az oka, hogy Magyarországon van hagyománya a kézműves gyártásnak. Ha mesterségesen nem zárjuk el a kézműves gyártókat a piacról, akkor megvalósítható ez a szám. Ez a költségvetésnek adóbevétel-kiesést nem jelent, de foglalkoztatásbővülést jelent az a tipikus szám, hogy a kézműves gyártók ugyanarra a mennyiségre tízszer több alkalmazottat foglalkoztatnak, hiszen kézműves gyártók, tehát nem nagy volumenű automatizált gyártásuk van. Olyan ízeket és olyan pluszzamatot hoznak be a gasztronómiába a sör esetén is, amitől kár elzárni a fogyasztókat, hiszen nem arról van szó, hogy nem keresnék ezeket a termékeket, hanem arról, hogy eluralkodott a piacon az a szokás, hogy a nagy gyártók kizárólagos szerződéseket kötnek a forgalmazókkal. Azt mondják, hogy különböző kedvezményeket adnak nekik, viszont cserébe semmilyen más gyártótól nem tehetnek ki semmilyen italt. Ez igaz a sörre, az ásványvízre és az üdítőitalra egyaránt. Az üdítőital- és az ásványvízpiacot nyilván más nagyok uralják, az üdítőitalt alapvetően a Nestlé, Coca-Cola, Pepsi, és az ásványvízpiacon is hasonló a helyzet.

Ha megtiltjuk ezt a nyilvánvalóan versenykorlátozó gyakorlatot, akkor van esélyünk arra, hogy kialakulhat a nemzetközi piacon jellemző 80-20 százalékos arány. A forgalmazók semmi módon nem járnak rosszabbul, mert nem a sörfogyasztás volumene fog csökkenni, hanem egész egyszerűen a szortiment fog egy kicsit megváltozni, és verseny lesz, ami a fogyasztókat mindenképpen támogatja az árban is meg az ízben is. Azt gondolom, ezzel csak azoknak az országoknak a példáját vesszük át, amelyeknél megvalósultak már ezek a piacnyitó kísérletek, vagyis szabályozások vagy hagyományosan, vagy új keletűen. Hagyományosan Németország és Csehország a legjobb példa, új keletűen pedig az Egyesült Államok, és ott is meg tudták ezt csinálni.

Ha a parlament ezt a javaslatot elfogadja, akkor azt gondolom, hogy a kialakult versenykorlátozó szokást le tudjuk törni, és mindenki, mind a költségvetés, mind a fogyasztók jól járnak azzal, hogy a gyártók fognak versenyezni a fogyasztók kegyeiért. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a kereskedelmi törvény idevonatkozó módosítását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)