Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látható, hogy a veszélyhelyzet megszűnéséről szóló javaslat vitája gyakorlatilag azóta tart, amióta ezt a veszélyhelyzetet elrendelte Magyarország Kormánya; tegyük hozzá: nem az elrendeléssel volt baj, azt teljesen jogosan tette. Aztán sajnos politikai termék lett a kérdéskörből, de talán az államtitkár úr is meg tudja erősíteni azt, hogy a 15 nap lejártával, az ideiglenes intézkedések lejártával, akkor, amikor ellenzék és kormány egyöntetűen nem fogadta el a törvényről szóló előterjesztést, akkor szerencsére nem állt elő a világvége, nem szakadt le az ég, tehát a fogantatása pillanatában kiderült, hogy a javaslat nem felel meg a kormányzati indoklásnak. Hiszen ha visszaemlékszik, államtitkár úr, akkor a tiszti főorvos asszony egymaga el tudta rendelni az iskolák zárva maradását, és a belügyminiszter úr is egy tollvonással el tudta intézni, hogy ne kelljen a határokat újranyitni, tehát minden olyan korábbi riogatásszerű felvetés, amelynek értelmében egy összellenzéki elfogadás, amely átadja a túlhatalmat, mennyire veszélyes lett volna, a fogantatás idejében nagyjából felsült, és kiderült, hogy szerencsére nem ez a helyzet.

Azt is látjuk, hogy a veszélyhelyzet megszüntetését elrendelni abszolút indokolt és indokolt lehet, sokkal inkább félek azoktól a jelenségektől, amelyek e mögött húzódnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a felhatalmazási törvénnyel milyen jogköröket rendelt magához Magyarország Kormánya, és mit csinált a felhatalmazási törvény mögött, tehát a színpad és a díszlet mögött. Ugye, önök belekapaszkodtak egy-egy mantrába, miszerint egyes ellenzékiek azt állították, hogy nem fog ülésezni a parlament; hozzáteszem: az első napokban kormánypártiak is ezzel érveltek, hogy azért van szükség felhatalmazási törvényre, mert nincs garancia arra, hogy parlamenti működés lesz (Nacsa Lőrinc nemet int.), de ez egy ilyen politikai adok-kapok részévé vált, ahol gyakorlatilag a homokozóban az idézőjeles sárga lapáttal kalapálta egymást kormány és ellenzék.

Ami sokkal fontosabb, az az, hogy elhangzott még egy ígéret, amely jelesül arról szólt, hogy a felhatalmazási törvény árnyékában a parlament nem fog olyan témakörökkel foglalkozni, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a járványügyi védekezéshez, magyarán: a mi munkánk arra szorítkozott volna, hogy a védekezésből kivegyük a részünket ‑ ahogy az államtitkár úr helyesen mondta, adott esetben ezt egy szavazattal is meg lehet tenni. Én nem akarom mások politikai tevékenységét minősíteni, az én közösségem esetében az, hogy egy koncentrált gyűjtés után védőeszközöket osztogattunk Budapesten és nagyvárosokban, úgy gondolom, legalább akkora szolgálatot tehetett az ott élők számára, de erről nyilván a történelem és az utókor fog dönteni, én nem akarom az önök tetteit e tekintetben minősíteni. Bárkire, aki segíteni próbált, jó szándékkal tekintek, és örülök, hogyha a hazáját akarta szolgálni. Volt olyan ellenzéki képviselő, Rig Lajos képviselőtársam, aki visszaült a mentőbe, és szerintem nagyon jól tette, hogy erre indult el, és más pártok képviselői is jelentkeztek önkéntes munkára, nyilván kormánypárti képviselőtársaink közül is sokan a terepen segítették a védekezést. Le a kalappal mindenki előtt, aki ezáltal segíteni tudott.

Azt látom ugyanakkor, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló javaslat mögött is húzódnak olyan dolgok, amelyek a legnagyobb jóindulattal is tisztázásra várnak. Hogy mondjak egy példát: az első napokban a Jobbik bedobta a hiteltörlesztések felfüggesztésének az ötletét, aztán más pártok is megszólaltak ebben a kérdésben, és Magyarország Kormánya ‑ teljesen helyesen ‑ elrendelte a hiteltörlesztési moratóriumot. Hosszú szakmai vitákat fogunk folytatni arról, hogy a moratórium lejártával miért és mennyivel lesznek drágábbak ezek a törlesztések, mint lettek volna enélkül ‑ nem véletlen, hogy az érintettek nagyjából fele, aki megtehette, nem is választotta a moratórium lehetőségét, mert kiszámolta, és rájött, hogy ez összességében drágább lenne neki ‑, de azért az intézmény jó mivoltát ne vitassuk el, maximum a kivitelezésébe csúszhatott e tekintetben hiba.

Azt látjuk, hogy eddig papíron és elvileg az árveréseknek is állniuk kellett. Államtitkár úr, teljesen egyértelmű választ várok a tekintetben, hogy a járványügyi védekezés és a veszélyhelyzet megszüntetésével kapcsolatos csomagjukba, tehát az összes ezt érintő törvényjavaslatba miért tették bele azt, hogy az árverések idézőjeles órája újra ketyegésnek indult. Államtitkár úr, önök úgy gondolták, hogy a gazdasági válságon túl vagyunk? Úgy gondolják, hogy akik eddig nem tudták fizetni a törlesztenivalót, azoknál adott esetben, hogyha nem tudják a kötelezettséget teljesíteni, indulhatnak az árverések, aztán jöhetnek a kilakoltatások? Tehát tényleg úgy gondolták, hogy ezzel a mögöttünk hagyott két-három hónappal túl vagyunk a nehezén?

Én elképesztőnek tartom azt, hogy egy társadalmi, szociális kataklizmahelyzet közepén előfordulhat az, hogy újra árverések pörögjenek majd, és ez az óra, államtitkár úr, most elkezd ketyegni ‑ látom, értetlen, de olvassák el a saját csomagjukat! Önök terjesztették a parlament elé, tehát nyilván nem nekem kell bizonygatni erről, hogy ezt a témakört felöleli, hanem önöknek kell tudniuk ezt alanyi jogon. És a helyzet az, hogy ha ezt így és ily módon beterjesztik a többi javaslattal együtt, akkor a hitelkárosultak és a lehetséges jövőbeni hitelkárosultak fölött az a bizonyos bárd elkezd lengeni.

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben félre kéne tenni minden politikai érvet. Önöknek el kéne ismerniük azt, hogy ez egy olyan rendkívüli helyzet, ahol a gazdasági válság örvényeinek az elején vagyunk, és ember nincs a földön, aki meg tudja jósolni, hogy ez mennyire súlyos helyzetet idéz elő. Nekünk ellenzéki oldalon pedig arra kellene koncentrálnunk, hogy ha van még valami minimális konszenzus ebben a magyar politikai pocsolyában, mondjuk az, hogy a hitelkárosultakat óvjuk meg a még nagyobb bajtól, akkor ehhez közösen mindenféle eszközt biztosítsunk. Én pont azt látom, hogy az önök javaslatai az ellenkező irányba mutatnak.

Ahogy az előző napirendi pontnál elmondtam azt, hogy hogyan árulták el a hitelkárosultakat, most el kell mondanom azt, hogy a jövőbeni kilakoltatásokat készítik elő ezek a mostani javaslatok. Mert lehet, hogy az eddigi befagyott törlesztések még év végéig befagyásra kerülnek, de hogyha elkezdenek pörögni az árverések, ha a követeléskezelők felpörgetik ebbéli tevékenységüket, akkor a jövő évben, ahogy lejár a kilakoltatási moratórium, ne legyen igazam, de százával, ezrével kell végignéznünk azt, hogy honfitársainkat kiteszik a saját otthonukból. Én ehhez nem tudok, én ehhez nem adhatok segítő kezet. Viszont elvárom a kormánytól azt, hogy tisztázza, hogy a veszélyhelyzet megszüntetésével vagy annak kimondásával miért nem képes egy olyan csomagot letenni az asztalra, amely ezeket az embereket hosszú távon, akár többéves időtartamban megóvja.

Értem én, hogy keresik a bankok, a pénzügyi intézetek kegyeit, látom ezt a járványügyi védekezési alap tekintetében is, ahol a pártok támogatásából 50 százalékot elvonnak ‑ állunk belébe! ‑, az önkormányzatokat szerintem irreálisan kivéreztetik, de azt is látom, hogy nem ennyire kemények a multikkal és bankokkal. A multikra és a magyar cégekre is egy kiskereskedelmi típusú különadót vetnek ki, ugyanakkor a bankokra egy olyan 50 milliárdos nagyságrendű tételt, egy olyan 50 milliárdos különadót vetnek ki ‑ szeretném az államtitkár urat emlékeztetni, hogy egy évi 600-700 milliárdos profittömeget felhalmozó ágazatról beszélünk ‑, amelyet öt év alatt az utolsó csontig leírhatnak az adójukból (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), és még megtámogatják őket az MNB hitelkeretén keresztül 4 százalékos marzzsal ezermilliárdos nagyságrenddel. Államtitkár úr, ez nagyjából 40 milliárd forint! Tehát egy 55 milliárdos befizetés helyett 40 milliárdot kapnak ezek az intézmények. Hogy van ez? Hol van itt a közteherviselés?

Ezzel párhuzamosan az előttünk fekvő csomagoknak, nemcsak ennek, hanem az összes, a válsághelyzetet feloldó csomagnak az okán előáll az a helyzet, hogy az önök paragrafusai alapján az eddig befagyott, árverésig vezető folyamatok újraindulnak, újra ketyegni kezd az óra, újra jön az árverés, és ha majd egyszer lejár a kilakoltatási moratórium, akkor tömegével dobják ki az embereket a saját otthonaikból. Mindez nemcsak elfogadhatatlan, de ha ehhez felhatalmazást adnánk, az a következő években a nyugodt alvásunkat biztos, hogy lehetetlenné tenné. Éppen ezért senki ezen a földön nem kérheti tőlünk azt, hogy a hitelkárosultak kálváriáját akár csak ilyen formában is elősegítsük. Mi inkább megoldani akarjuk az ő helyzetüket, ahogy tettük azt ma is, tegnap is, és ott leszünk a csatatéren egészen addig, amíg közülük akár csak egyvalaki is bajban lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)