Fülöp Attila

FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Először is szeretném megköszönni mind az általános vita során, mind az azóta folytatott eszmecserét ebben a tárgyban. Szeretném megköszönni a valóban jó szándékú és javító megjegyzéseket a törvényjavaslatot illetően, és azt is, hogy az ellenzéki pártok is támogatásukról biztosítják a törvényt. Szerintem ez annak a jele, hogy ez egy jó törvényjavaslat, ami benyújtásra került a parlament elé.

A legfontosabbat még egyszer szeretném kiemelni: valóban az volt ennek a törvénynek a célja, hogy egyszerűbb, gyorsabb legyen, és azok a szülők, akik örökbe fogadni szándékoznak gyermeket, kapjanak még támogatást, és kapjanak még lehetőséget a törvénymódosítás javaslatával. Azt a párbeszédet is szerettük volna minél magasabb szintre emelni, hogy lássuk, hogy mi zajlik a gyermekvédelemben. Ezeknek a gyermekeknek ‑ évente több mint ezer örökbefogadásról beszélünk, tavaly 1059-ről ‑ a kétharmada a gyermekvédelemből jött, olyan családokból, ahol előtte is már traumákon mentek keresztül, hiszen a vér szerinti családjukból ki lettek szakítva.

Ezért egyetlenegy kristálytiszta és megkérdőjelezhetetlen célunk legyen: az, hogy minél hamarabb egy végső családhoz kerüljenek, akik az örökbe fogadó szülők képében jelentkeznek. Ezért ez egy természetes folytatása annak, amit a gyermekvédelemben akár a Nacsa képviselő úr által említett „Befogadlak” nevelőszülői kampánnyal indítottunk el, hogy ott is családközpontú gyermekvédelmet építsünk, és ha a gyermekvédelemből kijöhet valaki, akkor pedig minél hamarabb kerüljön családhoz ‑ ez az egyetlen célja ennek a törvénynek. Az ehhez nyújtott támogató szavazatokat ezúton is szeretném megköszönni.

De a tanfolyamról is szeretnék két mondatot mondani, mert az elmúlt két hétben, azt gondolom, ez a súlyához képest túlzottan ki lett emelve ebből a javaslatból. A tanfolyamnál azért két dolog fontos: eddig fizetni kellett érte, és kötelező volt. A törvényben nem nevesítettünk olyan élethelyzeteket, amikor ez a tanfolyam nem biztos, hogy szükséges, de mondtunk ilyen élethelyzeteket. Én magam is jártam olyan nevelőszülőknél az elmúlt napokban is, akik például több éve nevelnek egy gyermeket, és utána ők örökbe fogadnak egy gyermeket; az országban nincs olyan, aki jobban ismerné azt a gyermeket, mint az a nevelőszülő. És azt gondoljuk, hogy azoknak, akik örökbe fogadnak, adjuk meg azt a felelősséget és azt a nagykorúságot, hogy el fogják dönteni, és egyébként azt gondolom, hogy nem jó összehasonlítani az eddigi gyakorlattal, mert eddig ezért a tanfolyamért fizetni kellett, most pedig nem kell fizetni.

És annál jobban, ahogy Hohn Krisztina képviselő asszony megfogalmazta ‑ akinek ezúttal is gratulálok az ötéves jubileumhoz, ami ezek szerint hamarosan eljön, holnap ‑, ön fogalmazta meg a legjobban, hogy egyébként miért nem feltétlenül szükséges kötelezővé tenni: azért, mert ez egy hosszú folyamat. Azért, mert ez az örökbefogadási tanácsadóval kezdődik, aki megfogja az örökbe fogadni szándékozó szülő kezét, és segíti; azért, mert van benne egy pszichikai, pszichológiai vizsgálat; azért, mert van benne egy egészségügyi vizsgálat; van benne egy környezettanulmány. És amikor mind-mind ezen túl vannak ‑ ezt a képviselő asszony nagyon jól tudja ‑, utána következik az a kérdés, hogy a tanfolyamra szükség van vagy nincs szükség.

Ezért csak annyit kérek mindenkitől, aki az elmúlt hetekben vagy napokban kritizálta ezt a törvényt, hogy tekintsük kellően nagykorúnak azt is, aki egy gyermek örökbefogadásáról dönt, és azt a szakembert is, aki évek meg évtizedek óta ebben a rendszerben dolgozik, hogy el tudja dönteni, hogy a pszichológiai, pszichikai segítségen túl szükség van‑e az adott embernek egy olyan tanfolyamra, amelyet a kormány az állam átvállalásával innentől kezdve ingyenesen el tud végezni. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek az ebben való támogatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)