Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Így a harmadik nap vége felé, amikor ezt a vitát folytatjuk, tulajdonképpen meglepetten hallgattam azt, amikor államtitkár úr szenvedélyesen a 2010 előtti időszakkal részben összehasonlítja, részben pedig azzal kapcsolatosan fejti ki az álláspontját. Azért is izgalmas ez, mármint így személyesen nekünk, mert bizonyos értelemben annak az időszaknak is kölcsönösen valamilyen felelősei voltunk ebben a történetben.

Ez a fejlődés, ami elvezetett, és ahogy ön többször ki is fejtette konzervatív megközelítésben… ‑ én azért szeretném emlékeztetni önt arra, hogy amit ön elmondott, ezen túlmenően azok a szándékok, amik megjelentek, mondhatnám úgy, én így foglalnám össze, hogy a köztársaságpártiak javaslatai között, azért bizonyára emlékszik államtitkár úr, hogy megépült évente 40 ezer lakás. Amikor ön azt mondja, hogy volt gázáremelkedés, én meg azt mondom, hogy volt gázártámogatás. Ilyen összevetésben az emberek helyzete volt jobb, és ebből a szempontból az a kormány kifejezetten arra törekedett, hogy az emberek élete legyen ilyen értelemben változó, növekvő, jobb lehetőségeket kínáló, erre koncentrált. Akkor volt az egészségügyben bérfejlesztés, volt pedagógusbér-fejlesztés. Kétségtelen, hogy ezek megtörténtek.

Politikai szempontból szerintem kiemelten fontos az, hogy az európai uniós csatlakozásunk feltételei ekkor zárultak le, és megteremtődtek annak feltételei, hogy egy hétéves ciklusban, és akkor 2007-08 adatait vetjük össze, erre mondtam, a GDP-arányos államadósság ugyanaz volt, mint akkor és most. Tehát ebben az értelemben az a vitánk, amely e tárgyban megvan, én ezt az álláspontot szeretném továbbra is, vagy fogom továbbra is képviselni. Miközben kétségtelenül igaz, hogy ezt az egészet megakasztotta és derékba törte azt a fejlődést egy 2008-as válság.

És mi történt utána, államtitkár úr? Ön pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én: tíz éve töretlen nemzetközi konjunktúra van, évente több mint ezermilliárd forintnyi európai uniós forrást használnak fel mint ajándékot, és költik el, és a kialakult nehézségek közepette azok az emberek, akik elmentek Magyarországról, évente több mint 1500 milliárd forintot utalnak haza. Ebből kimutatni a 4 százaléknál magasabb növekedést, őszintén szólva, nem egy nagy truváj. Ezért mondom azt, hogy itt valami hibádzik.

Mégis egy dolgot el kell, hogy ismerjek, és ilyen szempontból fontos tanulsága mindenkinek: a 3 százalékos határt be kell tartani. Az egyensúly megtartása és megőrzése érdekében tett lépések elismerendők, csak van egy kétségem, államtitkár úr, ezt elsősorban amiatt teszik ‑ és ebben a politikai szándék benne van, tudja vagy nem tudja, ez egy másik része a történetnek ‑, hogy abba a gazdaságpolitikába, amelyben önök nagy külső segítséget kapnak ahhoz, hogy fenntarthassák, meg akarják óvni magukat attól, hogy ebbe bárki belenézhessen ‑ nem beleszólhasson, belenézhessen. S hogy ezt miért kell megtenni? Mert eközben pedig a növekvő konjunktúra, az európai uniós támogatások forrásfelhasználásának a lehetőségeit úgy használták fel, hogy annak egy jelentős részét ma olvashatjuk az újságokban, ott vannak a gazdagodó emberek az első százban benne. Mindenki megtalálhatja a maga barátját.

S talán ön sem vitatja azt el, hogy a néhány év alatt százmilliárdos vagyonra szert tevő emberektől minimum meg kellene kérdezni, hogy mi történt és hogyan alakult ezt a történet. S mindezt természetesen olyan környezetben végzik el, hogy fenntartják a 27 százalékos általános forgalmi adót, a világ legmagasabb általános forgalmi adóját, amivel nem a gazdagokat, mondjuk úgy, hogy adóztatják igazából, hanem azt a 80 ezer forintos nyugdíjast, aki annak a 30 százalékát, közel 30 százalékát havonta azonnal visszafizeti önnek a költségvetésbe.

Eközben mit tettek önök ez alatt a tíz év alatt? Ezalatt az oktatást és az egészségügyet gyakorlatilag leépítették. Úgy érkeztünk meg egy járványveszélyre, hogy képtelenek voltak úgy megoldani és kezelni a helyzetet, hogy ne kellett volna kiüríteni a kórházakat a drámai következményekkel együtt. Ez óriási felelőtlenség volt. Közben elüldözték a CEU-t Magyarországról, és ezzel a módszerrel éltek. Mindezt azért, mindezt amögött, mondom így, mert azt akarták, hogy ne kérdezzen önöktől senki semmit. Lényegében a korrupciót törvényesítették.

Azért mondom, hogy ez a gyávaság és a gyengeség költségvetése, mert itt vagyunk egy gazdasági válság elején, annak még csak a kezdetén, és eközben nem használják ki a lehetőséget arra, hogy most változtassanak ezen a helyzeten. Itt van az újratervezés lehetősége, mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Pedig előttünk van egy újabb hétéves ciklus az Európai Unióban, sőt olyan kiemelkedő támogatásra számítanak, illetve számíthat az ország, amit néhány napon belül talán tisztábban látunk, vagy többet láthatunk ebben.

S hogy államtitkár úr csak mennyire gondolja végig ezt, ehhez hozzátartozik, amit az előbb mondtam, hogy az Európai Ügyészséghez is azért nincs csatlakozás, mert mindezt el akarják fedni. S akkor sorolhatnánk azokat a lépéseket, amelyek azzal szemben vannak, amit ön mondott, hiszen azzal, hogy a magánnyugdíj-megtakarításokat mindjárt az elején konfiskálták és elvették az emberektől, akkor éppen azt a kiszolgáltatottságot teremtették meg, ami nem néhány nagy családnak a lehetőséget biztosítja, hanem milliókat hoz kiszolgáltatott helyzetbe. És ugyanezt teszik az önkormányzati rendszerrel, hogy így vagy úgy, de térdre akarják kényszeríteni őket. Nem hagyják, hogy önálló, szabad önkormányzatok és szabad emberek álljanak ezzel a rendszerrel szemben.

(14.20)

Ezért mondom azt, hogy ez a gyávaság és a gyengeség költségvetése, mert egyetlenegy dolgot tudnak megtenni: az államközpontú berendezkedésben mindent maguk akarnak eldönteni, és nem hagyják azt, hogy egyébként a korábbi értékeinknek vagy a vállalt értékeinknek megfelelően tudjon létezni Magyarország és a magyar állampolgárok.

De hogy ezt még egy érvvel is alátámasszam ‑ ez szintén mai, és idetartozik, a költségvetés-tervezéshez és annak építéséhez ‑, a miniszterelnök ma azt mondta a Kossuth rádióban, hogy az első csatát megnyertük, a győzelem a zsákban van. Tisztelt államtitkár úr, mibe került ez a győzelem? A régió legrosszabb halálozási arányába, 32 ezer, kórházból hazaküldött betegbe, 400 ezer munkanélkülibe és közel 9 százalékos inflációba, amivel a nyugdíjasoknak kell most számolni, igen, a nyugdíjasoknak ennyibe kerül ‑ bárhova megy, megnézheti, hogy őnekik mennyivel rosszabb a helyzetük ‑, és tegyük hozzá a 370 forintos eurót is, amivel egyébként… (A hátranéző Banai Péter Benőnek:) Ugye, hogy annyi is volt? Ugye, hogy volt ennyi?!

És éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a költségvetést, amit ilyen módon elénk terjesztettek, ezt ebben a formában nem szabad, és nem is lehet elfogadni, mert ‑ ahogy mondtam ‑ a gyengeség és gyávaság eredménye az, hogy lényegében elárulják azokat a munkavállalókat, akik nem kapnak lehetőséget arra… Ön említette a normatív hozzájutás lehetőségét, és mégis több százezren ott vannak a munkanélküliek sorában, és ugyanígy elárulták az önkormányzatokat, a városokat, az ott élő embereket, akiktől megvonták azt a lehetőséget, megvonják (Az elnök csenget.) azt a lehetőséget, ami a közeljövőben kínálkozik. Úgyhogy, államtitkár úr, sajnos ezt a költségvetést mi támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen.