Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit nehezen jutok szóhoz az előző felszólalás után. Igazi szép május 1-jei beszédet hallhattunk, amely, lássuk be, ad alkalmat arra, hogy mi is elmondjuk a kritikai észrevételeinket.

Hadd kezdjem a nyugdíjasok megsegítésével. Erről nagyon sokat beszélt a mi oldalunk, ahol arról volt szó, hogy önök megemelték a nyugdíjakat egy borzalmasan sértő és a nyugdíjasokat alapvetően megalázó 2,8 százalékkal, mert azt mondták, hogy ennyi az infláció. Ezt követően maga a Pénzügyminisztérium, a jegybank és mindenki bevallotta, mindenki látta, hogy januárban, februárban elszaladt az infláció. Követeltük, kértük, követeltük, kértük ‑ a konvergenciaprogramban is több van ‑, követeltük, kértük, hogy a nyugdíjasokon segítsenek. Igaz, hogy adott esetben csökken az üzemanyagok ára, de lássuk be, hogy Magyarországon nem a nyugdíjasok azok, akik a legtöbb üzemanyagot használják. Az a nyugdíjas-vásárlókosár, amit ha a nyugdíjasok érdekében összeállítunk, és megnézzük, hogy ők mennyivel fizetnek többet, hát, az bizony nem 2,8 százalék. Az annál sokkal több, tisztelt képviselőtársaim. Az alapvető élelmiszerek ára, a hús ára, a húskészítmények ára időnként 20-30 százalékkal emelkedett, és ezt veszik a nyugdíjasok.

Ezzel szemben önök nem tettek semmit, és most azt halljuk, hogy azt kellene megünnepelnünk, hogy majd jövőre, jövő februárban ez a kormány fog segíteni egyheti nyugdíjjal, Én nagyon sok nyugdíjas nevében tudom most azt mondani, hogy ennek az ötletnek a gazdája tartsa addig vissza a levegőt, legyen kedves. A nyugdíjasoknak most kell a segítség. Nem jövő februárban ‑ akkor is ‑, nem négy év múlva ‑ majd akkor is ‑, de most is kell nekik segítség. Én azt gondolom, nem járunk messze a valóságtól és nem is rugaszkodunk el a földtől akkor, amikor azt kérjük, hogy vagy a svájci indexálás alapján egy 6,8 százalékos nyugdíjemelést tudjon a büdzsé kigazdálkodni, vagy legalább annyit, hogy a nyugdíjkorrekció októberre tervezett összegét hozzák előre idén tavaszra.

(12.20)

Mindenkinek nehezebb lett idén tavasszal, és mi azt mondtuk, hogy ebben segíteni kell a nyugdíjasoknak. Nem látták a nyugdíjasok ezt a segítséget, sőt most még annak is kell örülniük, hogy majd jövő februárig várhatnak erre a segítségre, és ennek a megünneplését hallhattuk itt az előbb.

Munkahelyteremtéssel és nem segéllyel ‑ ezt újra helyre kell tenni. Mi is azt mondtuk mindenkinek, mindenkinek legyen munkája. Munkát kell biztosítani mindenkinek, viszont a kormány mondja azt mindig, hogy mert mi segélyeket akarunk adni. Nem! Azoknak kell segíteni, akik a járványhelyzet miatt elveszítették a munkájukat. Önök lenézik azokat az embereket, és azt mondják, hogy mert ők segélyt kérnek. Nem! Ők nem érnek kevesebbet, mint a járvány előtt értek, csak egész egyszerűen a járványügyi védekezésben hozott intézkedések tették lehetetlenné azt, hogy ők dolgozzanak. Nem arról van szó, hogy őrájuk nincsen szükség a munkaerőpiacon. Nem arról van szó, hogy arra a munkára, arra a cégre, arra a termékre, amelyet ők előállítanak, arra nincsen szükség a piacon. Arról van szó, hogy ők a járványügyi védekezés miatti intézkedések következtében nem tudták ellátni a munkájukat.

Ezek az intézkedések hol átgondoltak voltak, hol kevésbé átgondoltak voltak, de lássuk be: Magyarországon a járványügyi védekezés alapvetően jól sikerült, alacsony volt a megbetegedéseknek a száma, amihez nagyon nagyban hozzájárult az, hogy a magyar emberek végtelenül fegyelmezettek voltak ‑ de nagyon sokan, teszem fel, azért veszítették el a fizetésüket, mert például megjelent egy kormányrendelet, amely ugyan nem zárta be a boltokat, csak nekünk vásárlóknak nem engedte meg, hogy bemenjünk. Őrajtuk segíteni kell! Lehet, hogy helyes volt ez a gondolat, de azzal együtt segíteni kell azoknak az embereknek, akik ezért elveszítették a bevételüket.

Államtitkár úr, csak mi látjuk azokat a számokat, hogy a gyors‑, átmeneti kölcsönöknek a száma hogyan ugrott meg, hogy a gyors‑, átmeneti, fedezet nélkül nyújtott kölcsönöket kiközvetítő cégeknek embereket kell felvenniük és új kirendeltségeket kell nyitniuk? Hát, már átmeneti kölcsönökből finanszírozzák az emberek az életüket ‑ lehet, hogy ezt önök kiszámolták ‑, de ez is kölcsön, amit vissza kell fizetni.

Én azt tehát most is visszautasítom, hogy ennyire lenézze a kormány azokat az embereket, akik a járvány miatt kerültek nehéz helyzetbe, hogy segélyt kell adni. Nem érnek azok az emberek kevesebbet, nem érnek azok a munkavállalók kevesebbet, és mi sem ezt mondtuk. Mi azt mondtuk, hogy a kormány az ő munkabérüknek a 80 százalékát vállalja át. Ez nem példa nélkül álló ‑ nem példa nélkül álló! ‑ folyamat, hiszen egész Európa ezt teszi. A körülöttünk lévő országok mindegyike ezt teszi.

Én értem a büszkeséget is abban a tekintetben, hogy önök azt mondják, hogy mennyi munkahelyet megvédtek, na de hát mellette önök sem vitatják, hogy 400 ezer fölött van azoknak a száma, akik ‑ hogyan írja ezt szépen a KSH? ‑ megjelentek forrásként a munkaerőpiacon. Több mint 400 ezer ember, 400 ezer család, akiknek, amelyeknek három hónapjuk maradt arra, hogy munkát találjanak. De ha valaki már márciusban elveszítette a munkáját, akkor őneki már régen, a múlt hónapban lejárt az a három hónap.

Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben ki is kell állni úgy a nyugdíjasok, mint a munkavállalók mellett, és azt látom, és természetesen látják ezt a szakértők is, hogy önök folyamatosan lazítanak a Kurzarbeit ‑ magyarosítva: rövidített munka ‑ szabályain, amiről én azért sokszor elmondtam, hogy ez egy olyan rövidítettmunka-szabályrendszer volt, amely átveszi, megpróbálta átvenni a német Kurzarbeit magyar rendelkezéseit, de ezt úgy sikerült magyarosítani, hogy úgy jártak vele, mint a lengyel mérnökök a Fiattal: addig fejlesztgették, amíg Kispolski lett belőle. Hát, hogyha most ez annyira vonzó lett volna, akkor miért ilyen kevesen vették igénybe? Én is beszélek vállalkozókkal, és azt mondták, hogy ők aztán biztos hogy nem fogják ezt felvenni, mert ez hitel, ők nem akarnak hitelt felvenni, mert nem tudják, hogy majd miből fogják visszafizetni ‑ nem tudják, hogy majd miből fogják visszafizetni ‑, és azt is látjuk, hogy ennek a gazdaságmentő csomagnak a nagy része alapvetően egyébként hitel.

Még egy gondolat erről a gazdaságmentő csomagról, amely egy történelmi, soha nem látott csomag. Azt látjuk, hogy azért politikailag távolodik ettől a kormány, tehát amennyire csak tudja, eltolja magától egy kicsit, legfőképpen azok a szereplői, amelyeket még jobban ismer a közvélemény. Ez, ugye, azért van, mert 10 000 milliárd ‑ ugye, erről beszélnek ‑, csak nem egy évben, hanem három évben; három év alatt fog ez megtörténni, és valójában nem új forrás, hanem hitel, ennek a nagy része hitel, jegybanki hitel meg kereskedelmi banki hitel kérdése, amiről majd meglátjuk, hogy mennyire lesz akkor vonzó, hogy fel fogják‑e venni ezt a cégek akkor, amikor nem tudják, hogy milyen gazdasági helyzetbe kerülnek, hogy azok a cégek vissza tudják‑e majd fizetni. És még egy nagyon fontos dolgot ki szoktam ezzel kapcsolatban emelni: ugye, államtitkár úr, ezeket a hiteleket azért adják, mert megvizsgálták az adósnak a vagyoni meg a jövedelmi viszonyait, és azzal a szándékkal adják, hogy azt majd vissza tudja fizetni az adós ‑ nem pedig a piacnak az újrafelosztásáról van szó. Én azt gondolom, hogy ezeket a kétségeket nem sikerült eloszlatni az elmúlt időszakban.

Nem mennek tönkre az önkormányzatok - mondta az előttem szóló képviselőtársam. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Baranya megyében nagyon sok olyan önkormányzat van, amely ellenzéki kézen maradt, illetve ellenzéki vezetésben maradt, illetőleg újabbak is vannak, amelyek ellenzéki vezetésűek lettek, így például a megyeszékhely is. Én tegnap is körbejártam Baranya megyét, elmentem nagyobb, kisebb településekre, közepes településekre, és hát, államtitkár úr, az az igazság, hogy nekem nem ezt mondták a polgármesterek. Nekem azt mondták a polgármesterek, hogy visszavágták a fejlesztéseket, mert nem fogják tudni megcsinálni azokat, nem kapják meg hozzájuk az erőforrásokat ‑ kiegészítést már nem is mernek kérni ‑, hiszen itt olyan fejlesztésekről van szó, államtitkár úr, amelyeket egy éve, két éve döntöttek el, és mostanra, amikor majd alá lehet esetleg rá írni a támogatási szerződést, már felmentek az árak, a vállalkozók nem tartották az árakat.

És nem utolsósorban azt is mondták ‑ persze el lehet azt mondani, innen könnyű mondani, ahogyan azt Földi László képviselőtársam mondta, hogy ebbe az önkormányzatok nem fognak belehalni, de ők elmondták‑, hogy amit önök elvonnak, államtitkár úr, azt ők betervezték, amikor elfogadták a költségvetésüket. Betervezték, felcímkézték azzal, hogy ezt el fogják költeni vagy egy fejlesztésre, vagy egy vállalt feladatra, vagy egy kötelező feladatra, és ehhez képest hogyha most elvonás történik, akkor ők nem tudják ezt majd megcsinálni, ez a pénz nyilvánvalóan hiányzik ‑ énnekem ezt mondta el kivétel nélkül minden egyes polgármester.

Önök abban nyugodtan bízhatnak, nagyon-nagyon rátermett, olyan emberek vezetik egyébként a magyar településeket, akik meg tudnak birkózni minden problémával, csak az a helyzet, hogy ezt már legalább segítségként ne kelljen felfogni, hogy milyen kiváló kihívások elé állítja őket ez a kormány, amikor folyamatosan megtervezteti velük a költségvetést, majd elvonja a saját bevételüket, de egyébként elvárja tőlük, hogy ugyanazokat a feladatokat meg ugyanazokat a fejlesztéseket ellássák ezek az önkormányzatok.

Hallottuk az előbb: 118 milliárd forinttal nő az önkormányzatoknak a finanszírozása. Hát, ennek két problémája van. Az egyik probléma az, hogy ez, ugye, általában nem egy normatív finanszírozás, mert önök, ugye, azt, amikor nem kell kérni, mert jár, mert ellátja a feladatot, ezt a fajta finanszírozást önök átfordították egy ilyen kijárós, kilincselős, előszobázós, hajbókolós történetre. (Banai Péter Benő jelzésére:) Akkor tessék megmondani nekem, államtitkár úr ‑ látom, hogy rázza a fejét ‑, akkor miért mondják azt a fideszes önkormányzatoknak a vezetői, hogy higgyétek el, én a kormánytól megszerzem.

Akkor miért van ez így? Miért mondják ezt? Aztán vagy sikerül nekik vagy nem, mert azért látunk projekteket, amelyeket beharangoznak, meg már volt is lenn egyébként nálunk valamilyen kormánytag például letenni az alapkövet, csak éppen most meg már majd felszedik az alapkövet, mert nem épülnek meg dolgok. De egyébként azt látjuk, hogy ha 118 milliárd forinttal nő is az önkormányzatoknak a finanszírozása, azt is látjuk, hogy ez ilyen kijárós, kilincselős, előszobázós, hajbókolós rendszerben van, mégis kevesebb lesz GDP-arányosan a jövő évi, mint az idei. Az idei évben ez 6,5 százalék, a jövő évben ez 5,9 százalék.

(12.30)

Tudják, mennyi volt ez GDP-arányosan akkor, amikor az önkormányzatiságot az egyik legnagyobb termékének gondolta a rendszerváltás, arra gondoltunk, hogy a városok önkormányzása az egyik legkomolyabb dolog, a települések önkormányzása? 15,9 százalék volt, és… (Boldog István közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam, és akkor nyugodtan vitatkozhatunk egyébként a szövetkezetiségről is meg a fejlesztésekről is, bármiről nagyon szívesen. 15,9 százalékról mentünk le ennek az egyharmadára, ez az önkormányzatok finanszírozása. Tehát, én azt gondolom, erről nehéz azt mondani, hogy ez a helyes irány, erről nagyon nehéz azt mondani, hogy ez a jó irány.

Mi azt szeretjük, ha az önkormányzatokat átláthatón, kiszámíthatóan és úgy finanszírozzák, hogy biztonságban érezhetik magukat azok, akik ott laknak, és akik a polgármesterekre, képviselőkre leadták a szavazatukat. Mert sajnos innen nézve ez úgy tűnik, akár a fővárosnál, akár más ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál, hogy bizony, önök ezt a költségvetési gyeplőt egyre szorosabbra húzzák, bizony, itt úgy tűnik, hogy csak akkor kaphatják meg az ellenzéki vezetésű önkormányzatok a forrásokat, ha megfelelően hajbókolnak. Ez az, amit önök elvárnak.

Másról nem szól október 13-a óta a politikai közbeszéd, mint hogy hol csökkentik az önkormányzatok hatáskörét, mit vonnak el, mennyi forrást vonnak el, hol a járványhelyzetre hivatkozva, hol meg valami teljesen másra hivatkozva. Ez október 13-a óta így van. Pedig látjuk, ha akarják, akkor valami megy, ha akarják, akkor le tudják betonozni a Városligetet Budapesten, de valamiért a Lánchidat mégsem tudják felújítani, mert azt meg rá akarják lőcsölni, abban hibáztatni akarják a főpolgármestert. Ez színtiszta politika. De miért nem gondolnak azokra, akik ott laknak azokon a településeken, például a fővárosban, például Pécsen vagy például, mondjuk, Szigetváron? Sorolhatnám még ezeket a településeket, ahol nagyon nehezen megy ez a fajta építkezés.

Azt mondják, hogy attól lesz stabil maga a költségvetés, hogy már ilyen hamar elfogadjuk. Mi ezt általában szoktuk vitatni, hogy a parlament egy negyedévnyi tapasztalat után vagy tényadat után elfogadja a következő év költségvetését, ebben az évben viszont ténylegesen nem számítottunk arra, hogy amikor egy nem várt vírushelyzet teljes egészében átrajzolja úgy a költségvetési gazdálkodás szerepét, ahogyan a gazdaság erőviszonyait, amikor mindenki, aki tudós ember, azon gondolkozik, hogy mi marad meg abból a világból, amit mi eddig ismertünk, és hogyan fog átalakulni a vírushelyzet utáni időszakra, akkor nem szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy több tényből kiindulva próbálják meg megtervezni a jövő évi költségvetést, az valójában nehézségeket okoz.

Azt látjuk is, hogy mekkora szórás van ezekben a nehézségekben. Látjuk, hogy a gazdaságpolitika két komoly szereplője, mondjuk, a jegybankelnök és a pénzügyminiszter a jövő évi növekedés tekintetében mennyire különböző prognózist állít fel. Szokták mondani, hogy nehéz jósolni, főleg a jövővel kapcsolatban, ehhez képest ez így is történik: Matolcsy jegybankelnök azt mondja, hogy 3 százalékos növekedés lesz, a pénzügyminiszter a konvergenciaprogramban pedig leírja, hogy 3 százalékos recesszió, csökkenés lesz. A kettő között 2700 milliárd forint különbség van. Azt mondta nekem erre a pénzügyminiszter, amikor ezt megkérdeztem, hogy lehetnek véleménykülönbségek. Lehetnek, államtitkár úr ‑ na de ekkorák? 2700 milliárd forint az egyéves E-kassza! Ekkora különbségek lehetnek tervezésben? Én azt gondolom, hogy ekkorák nem lehetnek.

Azt is látjuk, hogy az Európai Unióban, uniós összehasonlításban egy eléggé optimista, hogy így mondjam, konvergenciaprogramot tett le a magyar kormány, és bízunk benne, hogy kevésszer kell majd módosítani ezt a költségvetést, bízunk benne, hogy nem romlik tovább a forint. Tavaly 317 forinton tervezték még meg a forint/euró árfolyamot, idén ez már 356 forint. Emellett el lehet menni szó nélkül, államtitkár úr? Nem önök mondták, nem a Fidesz mondta mindig: „erős forint, erős állam”? Tavaly ez a költségvetés 317 forinton tervezte az eurót, idén 356 forinton tervezte az eurót. Én azt gondolom, hogy ez a teljesítménynek egy eléggé valós mércéje. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.