Farkas Gergely (független)

FARKAS GERGELY (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre visszatérő elemként foglalkozom az ifjúság ügyével a költségvetés vitája kapcsán. Nemcsak azért, mert szívügyem ez a generáció, és úgy gondolom, hogy méltatlanul kevés szó esik róluk a költségvetés vitájában évről évre, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy Magyarország jövője szempontjából meghatározó az, hogy miként is viszonyul a kormány, tegyük fel, mondjuk a 14-30 éves korosztályhoz, mit is nyújt számukra a mindenkori költségvetés, ebben az esetben pedig a 2021-es költségvetés.

És azt kell mondanom, hogy szomorú idén is megnézni ilyen szempontból a költségvetést, mert édeskevés az, ami számukra benne található. Önök, amikor a fiatalokról beszélünk, előszeretettel említik meg például a CSOK-ot, a babaváró hitelt, csak arról feledkeznek el, hogy a fiatalok, mondjuk, egy 18 éves fiatal, egy egyetemista fiatal, vagy éppen a 20-as éveiben járó fiatal manapság nem abban gondolkodik még, hogy gyereket vállaljon ‑ ezt államtitkár asszony is szerintem megerősítheti, hiszen kitolódott a gyerekvállalás ideje, sokan 30-35 éves korukban vállalnak gyereket ‑, és nem is abban gondolkodnak, hogy mondjuk, egy új lakást vásárolnak, egy új házat vásárolnak a CSOK segítségével, hiszen akinek nincs családi támogatása, a családi háttér nem engedi meg, annak biztos hogy nem lesz erre lehetősége. Tehát mondjuk, egy 18 éves vagy huszonéves fiatal számára a CSOK vagy a babaváró hitel nem opció abban a korszakban, abban az életkorban, ahol ők vannak. És mi marad számukra? Marad számunkra, mondjuk, az ingyenes KRESZ, ami nagyon szép és fontos dolog, vagy éppen az ingyenes nyelvvizsga, de azért könnyen beláthatjuk, hogy egy egyszeri 20-30 ezer forintos támogatás azért nem egy olyan nagyságrendű dolog, ami miatt itthon maradnának ezek a fiatalok.

És azért is kell ezekről a fiatalokról kiemelten beszélni, mert tudjuk nagyon jól, hogy közöttük a legnagyobb az elvándorlási hajlandóság. Nekik még nincs családjuk, munkát keresnek, és könnyen szembesülnek azzal, hogy külföldön nagyságrendekkel több pénzt tudnak keresni, és mondom még egyszer, egy-egy ingyenes KRESZ- vagy nyelvvizsga-támogatás nem fogja itthon tartani őket.

És mi marad akkor egy fiatal számára, ha ezeket nem tekintjük? Marad a lakhatási probléma, hiszen minden felmérés, amelyik a fiatalokkal foglalkozik, bemutatja azt, hogy számukra, az ő életkorukban a lakhatás ‑ ebben az értelemben az ideiglenes lakhatás, amely munka miatt, oktatás miatt alakul ki ‑ a legnagyobb probléma, például az albérletárak. Marad számukra a diákhitel, eladósodhatnak ‑ ez a kormány által nyújtott segítség, hogy eladósodhatnak ‑, és marad az, hogy alacsony munkabérek vannak, amiknek a többszörösét tudják külföldön megkeresni.

A KSH adatai szerint, csak hogy akkor kicsit a lakhatásról beszéljünk még, egy 25 év alatti fiatalnak vagy az ő számukra az átlagkereset 2019-ben bruttó 278 ezer forint volt, ami nagyjából 185 ezer nettót jelent. Ha emellé tesszük, hogy míg Budapesten a kiadó lakások átlagos bérleti díja 160 ezer forint, most tegyük fel, hogy nem egyedül él egy fiatal, akkor is láthatjuk, hogy az átlagkeresetük nagy részét a lakhatás teszi ki, és így nem nehéz azt kitalálni, hogy nemcsak hogy a mindennapi megélhetésre van kevés pénzük, arról nem is beszélve, hogy félretenni viszont egyáltalán nem tudnak. És a következő évi költségvetést is ilyen szempontból mindig alaposan átnézem én is, átnézzük, és nem nagyon látunk erre megoldást.

Önök már többször kinyilvánították azt, meg tanúbizonyságot adtak arról, hogy nem adnak támogatást, mint ahogy nincs is támogatás mondjuk az albérletben élő fiatalok számára. Legutóbb például akkor jelezték ezt, amikor jómagam itt a koronavírus miatt kialakult helyzet kapcsán benyújtottam egy olyan határozati javaslatot, amely azt segítette volna elő, hogy azok az albérletben élők, akik a koronavírus miatt elestek a jövedelmüktől, kapjanak támogatást. Önök egyértelműen azt mondták, hogy erre nem hajlandóak, ebben nem lesznek partnerek, nem adnak segítséget ezeknek az embereknek, így aztán nemcsak most, ebben a koronavírusos helyzetben, hanem a jövő évi költségvetésben sem látunk olyan sort, amely az albérletben élő sok százezer magyar honfitársunkat segítené ilyen irreális, horribilis albérletösszegek mellett.

A másik lehetőség az lenne, amelyik csökkentené az albérletárakat, hogyha a kínálatot sikerülne növelni. Évek óta mondogatom jómagam is, hogy állami bérlakásépítési programra lenne szükség, amely egyrészt a kínálatot növelné. Könnyű belátni közgazdasági szempontból, hogy mivel több lakás lenne, alacsonyabbak lennének a bérleti díjak, nem mellékesen pedig ezeket az állami bérlakásokat alacsony havi bérleti díjért lehetne odaadni a fiataloknak, és ezzel is segíteni őket, elérni azt, hogy ne külföldi elvándorlásban, külföldi megélhetésben gondolkodjanak, hanem maradjanak itthon. És önök ilyen támogatást nem adnak, adnak viszont diákhitelt.

És azért picit gondolkodjunk el ezen is, már csak azért is, mert itt az előttem néhánnyal felszólaló Hollik képviselőtársam is hosszan sorolta az előző kormány bűneit, többek között, hogy hitelbe sodorták az országot, vagy éppen ‑ sokszor hallottuk már önöktől ‑ a devizahitelesek sorsát, hogy igenis felháborító az, hogy az emberek kénytelenek voltak eladósítani magukat.

És mit látunk most? Önök azt kínálják a fiatalok számára, hogy adósodjanak el; vegyenek fel diákhitelt, minél többet, hogyha szükségük van rá, és utána majd milliós tartozással kezdjék el a nagybetűs életet. Ezt ajánlják önök a fiatalok számára, és ráadásul, teljesen érthetetlen módon, az önök sajtója, a kormánypropaganda mindezt sikerként mutatja be, hogy ez így is történik. Csak egy konkrét címet szeretnék idézni: „Folytatódik a tendencia, idén is jelentősen bővül a diákhitelt felvevők száma”. Picit gondolkodjunk el azon: annak kell örülni, hogy a fiatalok eladósítják magukat? Ez egy örömhír az önök számára? Örömhír az, hogy jelenleg 177 ezer élő szerződése van a Diákhitel Központnak a körülbelül 300 ezer felsőoktatási hallgató közül? Annak kell örülni, hogy a fiatalok a saját nehéz helyzetükből adódóan rákényszerülnek a diákhitel felvételére?

Szomorú ez, és szomorú, hogy nincs alternatíva, mert például ami alternatíva lehetne egy egyetemi hallgatónak, az ösztöndíjak, azok olyan alacsonyak, amik mellett rákényszerülnek a mindennapi megélhetés miatt a diákhitel felvételére. Önök tíz év után, 2018-ban emelték a felsőoktatási ösztöndíjakat, a tanulmányi és a szociális ösztöndíjakat, de mindez kevés volt. Látható, hogy kevés, hiszen ha nem lenne kevés, akkor nem szorulnának rá ilyen arányban a diákhitelre a fiatalok, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan pedig dolgozni kénytelenek a mindennapi megélhetésük miatt.

Az a szomorú tehát, hogy a diákhitelre van pénz, és tegyük fel, hogy… ‑ persze, nem a diákhitellel van önmagában probléma, legyen is egy ilyen hitelkonstrukció; azzal van a probléma, hogy egyre többen kényszerülnek rá, és önök ennek örülnek. Erre tehát van pénz, de arra, hogy például az ösztöndíjakat emeljük, arra nincs pénz. Jómagam például ezért adtam be egy költségvetési módosító javaslatot az ösztöndíjak emelésére.

És mindezek eredőjeként, ami a fiatalokat érinti, az albérletárak kapcsán, az ösztöndíjak alacsony volta kapcsán és az alacsony munkabérek kapcsán, ezek eredőjeként megmutatkozik ez az elvándorlásban; abban az elvándorlásban, amelyben, ahogy már említettem, ebben a generációban nagyon sokan gondolkodnak, és tudjuk nagyon jól, hogy korábban már sok százezren hagyták el az országot.

(11.10)

S akkor, amikor önök a demográfiai válság miatt aggódnak ‑ teljesen jogosan ‑ és tesznek lépéseket, akkor egyszerűen számomra érthetetlen, hogy miért nem foglalkoznak erőteljesebben az elvándorolt fiatalokkal vagy éppen kevésbé fiatalokkal, akik az elmúlt években hagyták itt az országot.

Volt önöknek egy próbálkozása ‑ elég gyengén sikerült ‑, ez a „Gyere haza, fiatal!” program. Talán ‑ ha jól emlékszem a számokra ‑ százmillió forintért ötven fiatalt sikerült hazahozni. Önök levonták a konklúziót, hogy ez kudarc volt. Nagyon helyesen tették, mert tényleg látható volt, hogy olyan formában ez nem működik. De hogy azóta önök nem hoztak létre semmilyen más programot, alapot, intézkedéssorozatot, ami arra törekedne, hogy hazahozza az elvándorolt fiatalokat, úgy gondolom, hogy ez egy komoly bűn. Ezért is nyújtottam be idén is ‑ az elmúlt évekhez hasonlóan ‑ egy olyan költségvetési módosító javaslatot, amely kifejezetten azt a célt szolgálná, hogy a már külföldön élő honfitársainknak adjunk egy olyan utolsó segítséget, lökést, amely átlendíti őket azon, hogy érdemes hazatérni. Erre igenis áldozni kell, pénzt kell áldozni, és ezt a célt szolgálná a módosító javaslatom.

Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban az általam képviselt Bács-Kiskun megye 5. számú választókerületének ügyeiről, problémáiról szeretnék beszélni. 23 település érintett itt, és sajnos nincs jó helyzetben ez a választókerület. Önmagában már az is beszédes, hogy az ország tíz legszegényebb járásából a bácsalmási ebbe a választókerületbe tartozik ‑ Bácsalmás és kilenc másik település ‑, de az egyébként is elöregedő falvak, alacsony bérek, az átlagosnál nagyobb elvándorlás jellemzi ezt a választókerületet.

Amit először kell megemlítenem a költségvetés kapcsán, ami legfontosabb lenne ennek a térségnek, az a munkahelyteremtés és a meglévő munkahelyek támogatása. Már csak azért is merem ezt idehozni, mert láthattuk itt az elmúlt években a választókerület tekintetében is, hogy ha valakinek jó kapcsolatai vannak, akkor bizony lehet itt ilyen téren is támogatást, állami pénzt szerezni ilyen célokra.

Történt ugyanis, hogy Mélykúton egy szárnyasfeldolgozó üzem 4,4 milliárd forint állami támogatást kapott, ami azért nem kevés pénz. Mi is történt az elmúlt két évben, mióta megnyitott ez az üzem? Azt láthatjuk manapság, és ezt kapom minden visszajelzés alapján a helyiektől és a környékbeliektől, hogy nagyon kevés a magyar dolgozó, aki ott van, olyan alacsonyak a fizetések, ellenben annál nagyobb számban vannak Délvidékről nem délvidéki magyar, hanem szerb munkások. És tudják, honnan jönnek még? Indiából vannak munkások. Tehát azt kell látnunk, hogy állami támogatásból sikerült indiai és szerb munkásoknak munkahelyet teremteni Mélykúton. Hát azért ez, úgy gondolom, hogy elgondolkodtató, már csak azért is, mert számtalan olyan magyar kis- és középvállalkozó lenne a térségben, nemcsak Mélykúton, hanem a többi 23 települést is odaértve, ahol igenis magyar kis- és középvállalkozók nem kapnak semmilyen támogatást, pedig ha kapnának, akkor normális béreket tudnának biztosítani, és akár új munkahelyeket tudnának teremteni. De a magyar embereknek ebben a mélykúti szárnyasfeldolgozóban olyan alacsony fizetést tudnak csak ajánlani, ami miatt nagyon sokan inkább az elvándorlást választják és külföldön próbálnak szerencsét, nem kalandvágyból, ahogy önöktől ezt hallottuk, hanem kényszerből, megélhetés szempontjából.

S ha már a térségünk fejlesztéséről van szó, akkor kell még beszélnem az M9-es autópálya megépítésének jövőbeli terveiről. Sajnos, ilyen tekintetben sem láttam konkrétumokat a jövő évi költségvetésben, viszont nagyon fontos lenne. Jómagam és a térségben élők is nagyon reménykednek, hogy hátha ez egy gazdasági fellendülést tudna okozni, munkahelyeket hozna létre, beruházásokat vonzana a térségbe, amely például emelhetné a munkabéreket is. Ugyanakkor évek óta, hiába érdeklődtem én is számtalan alkalommal, nem kaptunk konkrét választ egyrészt a nyomvonaláról sem, hogy egyáltalán merre menne pontosan ez az út, a déli határ menti részen vagy Kiskunhalas környékén vágná át a választókerületünket, másrészt viszont, hogy mikor fogják ezt végre elkezdeni megépíteni.

Tehát arra kérem önöket, hogy amikor a költségvetést tervezik, arról gondolkodunk, akkor a látványberuházások, a stadionra költött pénzek, a kormányzati propagandára költött pénzek ‑ és még lehetne mondani számos más sort, amire véleményünk szerint feleslegesen megy el ennyi pénz ‑ mellett gondoljanak például az én választókerületemben élő emberekre is vagy éppen az M9-es megépítésének a fontosságára, amely nagy segítség lenne a térség fejlődése szempontjából.

S ha már itt az autópályáról beszélünk, akkor azért érdemes kicsit azt a szempontot is megemlíteni, hogy választókerületemben számos olyan autóút található, amely bizony fejlesztést igényelne. Már csak azért is érdekes ez, mert meglepődve olvastam az idei évi költségvetésben, hogy több tíz milliárd forintot költenek egy autóverseny-pálya megépítésére. Ha valaki az autóvezetés általi adrenalinlöketre számít, akkor lehet, hogy nem kell egy ilyen autóverseny-pályát megépíteni, hanem elég, ha eljön és mondjuk, a Kecel-Kiskunhalas-szakaszon vagy éppen a Hajós-Jánoshalma szakaszon próbálja keresztülvergődni magát, mert bizony ez is tud olyan adrenalinlöketet adni, sajnos annyira rossz állapotban vannak ezek az utak, nem beszélve a Bácsalmást Csikériával összekötő útról, és még lehetne más útszakaszokat is mondani. Jómagam ezeknek az útszakaszoknak a megjavítására, felújítására is adtam be költségvetési módosítókat.

S ha már utakról beszélünk: a kerékpárutakra vonatkozóan is adtam be módosító javaslatokat. Részben van igény újak megépítésére a választókerületemben, részben sajnos akár egy Kiskunhalas-Pirtó vagy éppen egy Tázlár környéki kerékpárút van annyira rossz állapotban ‑ annak ellenére, hogy sajnos mindösszesen néhány éve adták át, vagy éppen néhány hónapja, mint a tázlári bicikliutat ‑, hogy szükség lenne ezeknek a felújítására, illetve újak megépítésére.

Az idő rövidsége okán már csak néhány módosító javaslatomat szeretném ismertetni, amely szintén a választókerületemmel kapcsolatos. A kiskunhalasi buszállomás borzalmas állapotban van, több éve tervezik a felújítást, de még csak a látványterv készült el. Ennek végre az elkezdése nagyon fontos lenne. Erre vonatkozólag nyújtottam be javaslatot.

A kiskunhalasi fürdőre nagy reményekkel tekintünk, hogy valóban meg tud újulni, de itt is még csak a látványterveknél tartunk, itt is szükség lenne még további forrásokra.

Kecelen az egészségház korszerűsítésére 2018-ban nyert az önkormányzat egy pályázatot, de az elmúlt két évben az anyagárak növekedése miatt most már az önkormányzat nem tudja vállalni az önerőt, fontos lenne ugyanakkor Kecel szempontjából ennek a fejlesztésnek a végrehajtása. Erre is kértem a jövő évi költségvetés terhére forrást.

Fontos lenne végre a kiskunhalasi csapadékvíz-elvezetés megoldása, amely egyelőre csak a felsővárosi részen történt meg, a kertvárosban még a mai napig egy nagyobb esőzés idején a víz a házakba, a garázsokba folyik be.

Jánoshalmán az ivóvíz minősége évtizedek óta probléma. Ennek az ivóvízhálózatnak a felújítása lenne nagyon sürgető.

S minden településen fontos lenne egységes módon bizonyos járdaszakaszok felújítása. Sok helyen már egy babakocsit sem lehet eltolni, olyan rossz állapotban vannak a járdák. Szükség lenne ezeknek a felújítására.

Több tucat egyéb javaslatot nyújtottam be, amely Hajós, Tompa, Bácsalmás, Kiskunhalas, Kecel, Kisszállás és számos más település fejlődését segítené elő.

Bízom benne, hogy ezek a javaslatok meghallgatásra találnak, már csak azért is, mert elméletileg van a körzetnek egy kormánypárti képviselője, neki pedig az lenne a dolga, hogy az ő bizottságában, amikor majd elé kerülnek ezek a módosító javaslatok, a választókerülete érdekében támogassa ezeket, sőt lobbierejét ‑ ha van egyáltalán olyan ‑ bevesse itt a kormánypárti képviselő, és a kormány és a Fidesz-KDNP is támogassa ezeket a választókerületi javaslatokat.

Én bízom abban, hogy végre szakítanak azzal a hagyománnyal, hogy itt azt nézik, hogy ki nyújtott be javaslatokat, hisz nem az én győzelmem vagy sikerem lenne egy-egy elfogadott módosító javaslat, hanem a választókerületben élők sikere lenne és a számukra nyújtott segítség. Bízom benne, hogy ezt önök is belátják és támogatni fogják ezeket a javaslatokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)