Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A 2021-es költségvetéssel kapcsolatban Szabó Timea, a Párbeszéd frakcióvezetője vezérszónoki beszédében már kimutatta, hogy a Fidesz tervezete miért a politikai bosszú, a lopás és az érzéketlenség költségvetése, és felvázolta azt is, hogy mi a Párbeszéd ajánlata a magyar társadalomnak, mi az a zöldbaloldali jövőkép, amit a költségvetési módosító csomagjainkon keresztül is szeretnénk megfogalmazni.

Mi, zöldbaloldaliak tudjuk azt, hogy egy igazságos, biztonságos és jövőbarát társadalmat kell építeni, ez az, ami találkozik az emberek elvárásaival, és ez az, ami az ország jövőbeli sikerének a záloga. Ennek megfelelően mi hiszünk abban, hogy a beruházást nem a betonba és a vasba, hanem az emberbe, a társadalmi infrastruktúrába és a zöldfordulatba kell megtenni; ezek azok, amelyek Magyarország jövőbeni sikerét garantálhatják. Ez azt jelenti, hogy azokra a társadalmi alrendszerekre kell többet költeni, amelyek a mai biztonságunkat garantálják, illetve amelyek a jövőbeli sikereink kulcsát jelentik, ilyenek az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer, a lakhatási ügyek és a zöldfordulat. Ezekre a területekre javaslunk nagyon komoly összegeket átcsoportosítani a 2021-es költségvetésben. De van egy terület, amely fontosságában és számszaki jelentőségében is kiemelkedik a többi közül ‑ én erről fogok beszélni ‑, ez pedig az alapjövedelem költségvetése.

Azt hiszem, az mostanra már mindenki számára egyértelmű, hogy évről évre a Párbeszéd nyúl hozzá a legbátrabban a költségvetési tervezetekhez. Öt éve minden évben beadjuk az alapjövedelem költségvetését, amely a GDP 10 százalékát közelítő átrendezéssel biztosítja azt, hogy az állam minden magyar számára garantálja az emberhez méltó megélhetés anyagi feltételeit.

Ez a 2021-es javaslatunkban azt jelenti, hogy nem lehet Magyarországon olyan felnőtt ember, aki havonta 100 ezer forintnál alacsonyabb jövedelem fölött rendelkezik; nem lehet Magyarországon olyan gyermek, akinek a szülei, nevelői, gondviselői ne kapnának legalább 50 ezer forint támogatást havonta az államtól; és nem lehet olyan dolgozó, aki teljes állásban havonta 166 250 forintnál kevesebbet visz haza, hiszen az alapjövedelem nem egy segély, hanem az egy olyan társadalmi juttatás, amely gyakorlatilag mindenkinek jár, aki ebben az országban él, amely egyszerre növeli a biztonságot, a létbiztonságot, a megélhetés biztonságát, és növeli az alacsony jövedelmeket.

Hiszen hogyha ma megkérdezzük az embereket, hogy melyek a legfontosabb problémák, akkor a bizonytalanságot, az alacsony jövedelmeket, az alacsony nyugdíjakat és azt az ordító társadalmi igazságtalanságot hozzák elő, amely az egyre nagyobb különbségek miatt mindenki számára világossá vált, hogy van egy nyomorgó, tényleg a létminimum alatt tengődő több százezres, többmilliós rétege Magyarországnak, és van egy szűk elit ‑ amely egyre nagyobb részében kötődik a személyes kapcsolatokon keresztül a kormánypártokhoz ‑, amely tíz- és százmilliárdok fölött rendelkezik, és amely beláthatatlan vagyonra tett szert, ráadásul jelentős részükben érdemtelen módon. Úgyhogy az alapjövedelem ezt az égbekiáltó igazságtalanságot állítaná helyre, azt a szétszakadó társadalmat orvosolná gyakorlatilag, amely az elmúlt tíz évben egyre kínzóbb lelkiállapotba juttatta ezt az országot.

Azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan kivonták a forrásokat az alsó társadalmi tizedeknek a támogatásából, az ország legszegényebb 40 százaléka finanszírozta a leggazdagabb 10 százaléknak a gazdagodását. Önök egyrészt csökkentették a költségvetésnek a méretét, az állam méretét, miközben erős államról beszélnek, az újraelosztási arány folyamatosan csökken az 50 százalék fölötti részarányról 43 százalék alá, egyre kevesebb pénzt osztunk újra, egyre kevesebbet használunk közösen a társadalmi célok, a közjó érdekében; és ezen a szűkülő költségvetésen belül olyan durva átrendeződések történnek, amelyek a gazdagoknak, a nagyvállalatoknak és a Fidesz-közeli oligarcháknak jelentenek előnyt, ők élvezték az elmúlt tíz év gazdasági növekedésének a gyümölcsét, és a társadalom alsó harmada-fele-kétharmada ‑ mikor hogy ‑ fizette meg ennek az árát. Na, ezt kell az ellenkezőjére fordítani, ezt a perverz társadalompolitikát kell végre egy egészséges és igazságos társadalompolitikával felváltani, egy olyan társadalompolitikával, amelynek az az alapja, hogy mindenki számít.

Nem mondunk olyanokat, és nem gondolunk olyanokat, amilyeneket az Orbán-kormány minisztere fogalmazott meg, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Mi azt gondoljuk, hogy mindenkinek kell hogy legyen valamije, nem tűrhető a XXI. században Európa közepén a nincstelenség. Az állami feladatok egyik legfontosabbika, hogy a létbiztonságot ‑ amely az élethez való alkotmányos jognak a lefordítása a gyakorlati életre ‑ garantálja, és ez az, amit egyébként az állampolgárok közössége el is vár.

A legfrissebb kutatás szerint az alapjövedelem bevezetésének már 80 százalékos a támogatottsága ‑ korábban kétharmados-háromnegyedes arányokat mutattak ezek a közvélemény-kutatások. Nyilván a válság miatt még többeknek megrendült a biztonságérzete, elvesztették az állásukat, vagy elvesztették a bevételeik kisebb-nagyobb részét, körülbelül félmillió ember van, akit az állásvesztés sújtott, és nagyjából egymillió, akinek érdemben csökkentek a jövedelmei az elmúlt hónapokban. Ilyenkor érezzük igazán, hogy az egyes ember ‑ legyen akármennyire törekvő, szorgalmas, szerencsés ‑ mégiscsak kiszolgáltatott, és azért élünk közösségben, azért alakítottunk államokat, hogy ezt a kiszolgáltatottságot csökkentsük. Nem szabad, hogy az egymásrautaltság csak a politikai beszédek tárgya legyen, hanem az a hétköznap társadalmi valósága kellene hogy legyen, és ennek az egymásrautaltságnak meg kell felelnünk, felelősséget kell vállalnunk.

Önök szoktak arról beszélni, hogy minden magyar felelős minden magyarért ‑ az alapjövedelem éppen ennek a lefordítása a számok nyelvére, a pénz nyelvére. Önök mondják azt, hogy senki nem marad egyedül, és hogy senkit nem hagyunk az út szélén ‑ a valóság sajnos ennek a cáfolatát hozza. De akkor ezek szerint közös célunk az, hogy tényleg az legyen a helyzet, hogy senkit nem hagyunk magára, és senkit nem hagyunk egyedül, és senkit nem hagyunk nincstelenségben tengődni, és ugyanígy azt sem tűrjük el, hogy az a gazdasági modell, amely a munkavállalók kiszolgáltatottságára, alacsony bérszínvonalára épül, az a gazdasági modell legyen a jövőben is meghatározó Magyarország számára. Az alapjövedelem annak is egy nagyon jó eszköze, hogy az alacsony béreket felnyomjuk. Hogyha nem kiszolgáltatott a munkavállaló, akkor nem lehet akármilyen pénzért munkába kényszeríteni, és ez nem a munkára való ösztönzés ellen hat, sőt egy magasabb bérszínvonalon magasabb lenne a munkakínálat is.

Úgyhogy ellentétben azzal, amit a fideszes kollégák meg szoktak fogalmazni, az alapjövedelem láthatólag nem segély, hiszen gyakorlatilag mindenkinek jár, vagy legalábbis a magas jövedelműeket leszámítva mindenkinek, tízből hét magyar anyagilag is előnyösebb helyzetbe jutna az alapjövedelem bevezetésével. A 9,7 millió magyarországi lakosból körülbelül 6,7 millió ember kapná a Párbeszéd által javasolt alapjövedelmet, hiszen az nemcsak a gyermekek után jár, nemcsak az időseknek szolgál egyfajta alapnyugdíjként, nemcsak az aktív korú inaktívaknak biztosítja az egyfajta jövedelembiztonságát, hanem az átlag alatti és a valamivel az átlag fölötti keresetűeknek is kiegészítést ad.

(10.30)

Persze kérdezhetik, hogy honnan van erre pénz, de ezt évről évre bebizonyítjuk, hogy van erre pénz. Ha csak azt nézzük, hogy GDP-arányosan mennyit költünk most a társadalmi védelem kiadásaira, akkor azt látjuk, hogy ez Magyarországon 13,3 százalék, az Európai Unióban, az EU 27-ek átlagában 19,2 százaléka a GDP-nek. 6 százalékpontos különbség, ami a magyar GDP-t tekintve 2100 milliárd forintos plusz, amit a társadalmi védelem forrásaiként előállíthatnánk, ha csak az EU-átlagra mennénk fel ebben az ügyben. Ennél egyébként talán még kisebb is az az alapjövedelem-költségvetési csomag, amit most benyújtottunk, vagy legalábbis a pluszforrások tekintetében ennél szerényebb. Az átrendezés mértéke megközelíti a GDP 9 százalékát, 3786 milliárd forint az, amit újraosztanánk, amelyet igazságos módon, mindenki biztonságát, anyagi megélhetését garantálva osztanánk újra, amely egyébként a társadalmi újraelosztásnak a leglényege, a legfontosabb célja kellene hogy legyen. Ez a közel 3800 milliárd forintos csomag tehát nagy részben meglévő kiadások átcsoportosítása és részben új források bevonása révén válik lehetségessé, hiszen nyilván, ha hétmillió ember Magyarországon magasabb jövedelmet élvez, akkor ehhez pluszforrásokat kell biztosítani.

Kik fizetnék ezeket a pluszköltségeket? Kiktől várunk el magasabb hozzájárulást a közteherviseléshez? Egyrészt a szupergazdagoktól, a felső tízezertől, vagyis Mészáros Lőrinctől és baráti, ismeretségi körétől, itt a fideszes és KDNP-s képviselők rokoni, haveri, vállalkozói körétől. Ez nagyjából lefedi azt a 10 ezer főt, akik ma Magyarországon extrém gazdagságban élnek.

Nagyobb hozzájárulást várunk el a nagyvállalatoktól, hiszen ők voltak az elmúlt tíz év legnagyobb kedvezményezettjei. Az egyedi kormánydöntéseken alapuló támogatásokon, a vissza nem térítendő százmilliárdokon túl a legnagyobb adócsökkentés az elmúlt évtizedben, a Fidesz-kormány alatt a nagyvállalatokat, az óriáscégeket, a multikat és a fideszes oligarchák egyre nagyobbra hízó cégeit támogatta. 10 százalékpontos adócsökkentés volt, miközben az alacsony keresetűek szja-ját felemelték, hiszen korábban az adójóváírásnak köszönhetően gyakorlatilag adómentesek voltak a kis jövedelmek. Tehát miközben a rosszul kereső dolgozók több adót fizetnek, a nagyvállalatok egyre kevesebbet, mostanra egy adóparadicsom szintjére jutottunk. Ezt is helyreállítanánk, és igen, fizessenek többet a nagyvállalatok.

Ezenkívül van még egy terület, amit jobban megadóztatnánk, ez pedig a környezetszennyezés. Szavakban már kezd zöldülni a Fidesz, sajnos a cselekvés terén ennek továbbra sem látjuk jelét, a hitelességük pedig ezen a téren nulla, de amikor azt mondja Orbán Viktor, hogy fizessenek a szennyezők, akkor azzal egyet tudunk érteni. Mi ezt mondjuk több mint tíz éve, hogy fizessenek a szennyezők, fizessenek a környezetszennyezők, ezért egy nagyon masszív ökoadót, egy karbonadót, szénadót ‑ ahogy tetszik ‑ is bevezetnénk, hogy ezzel egy sokkal fenntarthatóbb, környezetileg is jövőbarátabb pályára állítsuk a magyar gazdaságot.

Ezekből a forrásokból és a meglévő, csak éppen rosszul felhasznált forrásokból gond nélkül, a költségvetési hiány növelése nélkül, az államadósság bővítése nélkül finanszírozható az alapjövedelem költségvetése. A társadalmi támogatottság megvan hozzá, a pénzügyi lehetőség megvan hozzá, mostantól kezdve a politikai döntéshozók felelőssége az, hogy megteremtik‑e mindenki számára az alapvető létbiztonságot, közelebb jutunk‑e egy igazságos társadalomhoz, és felépítünk‑e egy olyan jövőálló gazdaságot és társadalmat, amely például a koronavírus-járványhoz hasonló megrázkódtatások és a jövő gazdasági válságai esetén is mindenkinek védelmet nyújt.

Az alapjövedelem bevezetése nyilvánvalóan egy bátor lépés, nagyjából ahhoz hasonlítanám, mint a bismarcki modern állam kiépítése vagy a szociáldemokrata jóléti államok felépítése, Magyarországon mondjuk, az általános, mindenkire kiterjedő egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, vagy éppen az anyasági és családtámogatások rendszerének, a gyesnek, a gyednek, a családi pótléknak a bevezetése a ’70-es években, ehhez fogható lépés. Korábban ezt sem tudta senki elképzelni, de most már úgy látjuk, hogy a társadalomnak Magyarországon és globálisan is egyszerűen beindult a fantáziája, megtanultak hinni az alapjövedelemben, megtanulták azt, hogy lehetséges egy ilyen nagy, igazságos társadalmi átalakulást véghez vinni, most már csak a politikai képviselete hiányzik ennek az ügynek. Magyarországon ezt zöldbaloldali pártként öt éve a Párbeszéd vállalja, és reméljük, hogy a továbbiakban az egyre erősödő társadalmi nyomás rá fogja kényszeríteni a mai kormánypártokat is, vagy ha nem, akkor a 2022 után felálló új kormányt arra, hogy bevezesse az alapjövedelmet vagy egy ehhez hasonló megoldást, amely biztonságot és igazságosságot hoz a magyar társadalomnak. Köszönöm szépen.