Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy szeretnék reagálni államtitkár úr és Hollik képviselőtársam szavaira. Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a járvány alatt átálltunk a digitális oktatásra. Államtitkár úr, amellett, hogy elismerem, hogy több iskolában ez viszonylag problémamentesen, jó minőségben sikerült, túl azon, azt gondolom, hogy vannak még feladatok a digitális oktatásra való átállás terén, egyébként én örülnék, ha erre a jelenleginél nagyobb hangsúlyt fektetnénk.

Egy példa a rossz példák közül, hogyan folyt a digitális oktatásra való átállás. Ez egy Krétában leadott anyag itt a telefonomon (Felmutatja a mobiltelefonját.), ezt, mondjuk úgy, hogy családon belülről kaptam. Felolvasom (Emelt hangon olvassa.): „Tankönyv 187. oldalán a két kidolgozott példa elolvasása, értelmezése. (Nacsa Lőrinc: Nyugi! ‑ Dr. Tilki Attila: Hang is volt hozzá?) Füzetben elkészítendő a 187. oldal 16., 17. feladatok. (Nacsa Lőrinc: E-mailben kiabáltak?) Jó munkát!” Se megszólítás, se az anyag leadása, az alsó tagozatos gyermek egyedül olvassa el és értelmezze matematikából a tananyagot. Ez nem digitális oktatás. És nem akarom ezzel azt állítani, hogy ez országos átlag, arra szeretném csak felhívni ezen a példán keresztül a figyelmet, hogy van még ezzel kapcsolatban nekünk is és az iskoláknak is teendője.

(9.50)

Ami viszont szerintem lényegesebb ennél, hogy Hollik képviselőtársam pedig arra próbált utalni felszólalásában, hogy minden gyermek egyenlő. Na most, én azt gondolom, hogy a KDNP képviselője ennél egy kicsit nagyobb alázattal kellene hogy ezt a kérdést megközelítse, mert ha minden gyermek egyenlő, akkor egyetérthetünk abban, akár adott esetben a KDNP-vel is, hogy egyforma normatívát kellene adni az egyházi fenntartású oktatási intézményeknek is és az állami fenntartású oktatási intézményeknek is. Ezzel szemben ma, tegnap és jövőre is azt fogjuk tapasztalni, hogy az egyházi fenntartású intézmények magasabb normatívát kapnak az államtól, mint az állami fenntartásúak. Én azt gondolom, közös célunk lehetne adott esetben, hogy ne az egyházi fenntartásút csökkentsük le, hanem emeljük föl az állami fenntartású iskolák normatíváját egy szintre az egyházi fenntartásúakéval.

Azt gondolom, hogy ugyanannyit érnek azok a gyerekek, akik állami iskolába járnak, mint akik egyházi fenntartású iskolába járnak. Én nem gondolom, hogy ebben szabad lenne, hogy vita legyen ebben a Házban.

Ami ennél sokkal-sokkal szomorúbb, hogy Hollik képviselőtársam végtelenül tájékozatlan az önkormányzatok munkáját illetően, amit elvégeztek a járvány alatt. Hollik képviselőtársamnak talán ismerős Budapest 1. választókerülete, bizonyára akár figyelhette is volna, akár tudhatta is volna, hogy a választókerülethez tartozó négy kerület mindegyike, a kormánypárti vezetésű V. kerülettől kezdve az ellenzéki vezetésű VIII., IX. és I. kerületen át mindegyikük kivette a részét a védekezésből. (Hollik István: Nem ezt mondtam!) Döbbenetes, hogy ennek ellenére képviselőtársam olyan megfogalmazásokkal él, minthogyha az önkormányzatok elengedték volna a védekezést.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársamat, hogy a VIII., a IX. és az I. kerületben olyan, közvetlenül az embereknek eljuttatott támogatásokat hoztak létre az önkormányzatok, ami meggyőződésem szerint az állam feladata lett volna. Nem az önkormányzat feladata lett volna, de érezték a felelősségüket a kerületben élőkért, és ezért túl azon, hogy egyébként a saját működési lehetőségeiken belül támogatták a gazdaság talpra állását például a bérleti díjak elengedésén keresztül, ők támogatták a járvány gazdasági következményeinek a legnagyobb veszteseit, az embereket, az állampolgárokat. Egészen fel vagyok háborodva, amikor ezeket a támogatásokat politikai okokból megpróbálja képviselőtársam letagadni, megpróbál egy olyan képet festeni, mintha ez máshogy lett volna!

Szeretném emlékeztetni Hollik képviselőtársamat, hogy mind a négy kerület maradéktalanul, jó minőségben végezte el az idősellátást, annak minden költségeivel együtt. Maradéktalanul és jó minőségben végezte el mind a négy kerület a köztéri fertőtlenítést, és minden olyan feladatát, ami őt terhelte a járvány ideje alatt. Ne csináljunk úgy, minthogyha az önkormányzatok nem vették volna ki a részüket a védekezésből! Pont arról beszélünk, hogy a védekezéssel kapcsolatos feladatok is pénzbe kerültek, és a kormány döntései is költséget vettek el az önkormányzatoktól. Ennek az egyenlege az, ami nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat. De azt az egészen vállalhatatlan, szemenszedett hazugságot visszautasítom, amit Hollik képviselőtársam mondott, hogy az önkormányzatok nem vették ki a részüket megfelelő mértékben a védekezésből. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok az egészségügyi intézmények mögött az első helyen voltak a védekezés szempontjából.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy amikor költségvetésről van szó, akkor beszélnünk kell az adórendszerről, az adórendszerről, ami, hasonlóan a költségvetéshez, megmutatja a mindenkori kormány társadalomhoz fűződő kapcsolatát. Én azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban két fő részt említenék meg: az egyik az általános forgalmi adó, a másik pedig a személyi jövedelemadó.

Különösen abban az időszakban, amit a járvány utáni, a járvány gazdasági hatásait megélő időszakként tudnék leírni, azt gondolom, hogy rendkívül fontos lenne, hogy nyitott szívvel és nyitott lélekkel tekintsünk a társadalomra. Ha így tennének kormánypárti képviselőtársaim, akkor viszonylag könnyen belátható, hogy az egykulcsos adónál, bár azt gondolom, érteni vélem azt az adólogikát, amit oly sokszor elmondtak már ennek a Háznak a falai között, hogy önök a fogyasztást szeretnék inkább terhelni adókkal, mint a jövedelmeket, de a nagyon kis meg a kis keresetűek adóterhelésén szükséges lenne enyhíteni.

Szeretném jelezni, és ezt önök pontosan ugyanolyan jól tudják, mint én, hogy a gazdasági válság hatására családok százezrei kerülnek és kerültek olyan helyzetbe, amit úgy tudnék leírni, hogy gazdasági válsághelyzetben van a család. Egyik pillanatról a másikra veszítették el a munkájukat, veszítették el a jövedelmüket, és most gyakorlatilag sokan arra kényszerülnek, hogy kis pénzért, alulfinanszírozott munkahelyeken próbálják biztosítani a család fönnmaradását.

Azt gondolom, hogy minimum elvárható lenne, hogy a kormány megfontolja a többkulcsos adó ismételt bevezetését. Én azt gondolom, hogy… (Nacsa Lőrinc: Az adóemelés!) Nem, adócsökkentés, Nacsa képviselőtársam. (Az elnök csenget.) Engedje meg, hogy így direktben válaszoljak. Tudom, hogy önre nem vonatkozik a házszabály, és ezért én alkalmazkodom önhöz; innen jelezném, hogy ez nem adónövelés, hanem adócsökkentés. Azt gondolom, hogy a kis jövedelműek adókulcsát lefelé kellene elmozdítani.

Amiről viszont beszélni szeretnék, azok az önök által preferált fogyasztási típusú adók. A fogyasztási típusú adókon az a fájdalmas tapasztalatunk van, hogy az önök társadalomképe olyan szépen kirajzolódik, mintha egy festő rajzolta volna meg. Azt látjuk, hogy az alapvető élelmiszerek 27 százalékos áfával adóznak nagyobbrészt, néhány kivételtől eltekintve, míg az éttermi szolgáltatások 5 százalékos adóteher mellett vehetők igénybe. De ugyanez igaz a szálláshely-szolgáltatásra is.

Itt ezt én kettébontanám. Azt gondolom, hogy egy kormány nem engedheti meg magának azt, hogy több pénzt akarjon keresni alapvető élelmiszereken, mert most ez a gyakorlat, mint a kereskedő vagy a forgalmazó. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy egy kiló kenyéren az állam több bevételhez jut, mint akár az, aki előállítja a kenyeret, akár az, aki értékesíti a kenyeret. De igaz ez a babra, a lencsére, igaz ez a gyümölcsre, a zöldségre. Lássuk be, hogy ezeknek a termékeknek az elérhetőségét könnyíteni és olcsóbbá tenni volna szükséges.

Lássuk be, hogy az alapvető élelmiszerek nem luxuscikkek. Annak a fogyasztását nem lehet gyakorlatilag az Európai Unió legnagyobb fogyasztási típusú adójával sújtani. Ez egy felelősség kérdése, ez egy társadalomkép kérdése, tisztelt képviselőtársaim. Én azt gondolom, hogy az egy döbbenetes példa, hogy ha kimegyek a piacra vagy kimegyek a hétvégi bevásárlást elintézni, és ez igaz rám, Budapest belvárosára, és igaz egyébként bármelyik vidéki kistelepülésre, mondjuk, Nagybakónakra Zala megyében, hogy gyakorlatilag az étteremben az adófizetési kötelezettség kevesebb, mint a negyede annak az adófizetési kötelezettségnek, ami az alapvető élelmiszereket terheli. Ha én elköltök egy hosszú hétvége előtt a piacon, a bevásárlóközpontban 30 500 forintot, akkor áfában kifizetek, és nemcsak én, hanem mindenki más, a pedagógustól a mentősön keresztül az igazgatóig, mindenki 6500 forint áfát fizet ki 30 500 forint után. Ha ezt a 30 500 forintot egy hatfős család egy étteremben költi el, akkor az ő általános forgalmi adón keresztül történt adóterhelése 1500 forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, ön sem gondolja, hogy ez igazságos, hogy ezzel megvalósítják a társadalmi igazságosságot?

Azt látjuk, hogy ez az igazságtalanság végigvezethető az önök kormányzásán. Föl lehet tenni a kérdést, hogy miért van ez így. Bevallom töredelmesen, elgondolkodtató ez a kérdés, de a válasz megvan rá.

(10.00)

Azt terveztük, hogy július elején várhatóan véget ér az ülésszak és július végén elmennénk a Balaton-partra a családdal. Elkezdtünk gondolkodni, és persze a hülye politikus ‑ itt magamra utalok ‑ elkezdi nézni, hogy milyen érdekeltségbe tartoznak azok a szálláshely-szolgáltatók, akiknél szállást tudok biztosítani a nyaralás időszakára. Azt találtam, megvizsgálva a Balaton-parti szálláshely-szolgáltatók tulajdonviszonyait, hogy gyakorlatilag a Balaton-parton vagy magánszemélytől, a jól ismert „Zimmer frei”-en keresztül tudok szállást biztosítani, vagy ha más módon akarok, akkor biztos, hogy egy kormányhoz közel álló oligarcha tulajdonával nézek szembe. Itt egyértelművé válik, hogy vajon miért csökkentették le 5 százalékra a szálláshely-szolgáltatás áfáját úgy, hogy egyébként ‑ legyünk őszinték ‑ e döntés eredményeképpen egyetlenegy forinttal sem csökkent a szálláshely-szolgáltatás ára.

Ráadásul klasszik időszakban – most, a járvány ideje alatt ez kevésbé mutatható is ‑ ezt a szolgáltatást nagy százalékban még csak nem is hazaiak veszik igénybe, hanem idelátogató turisták. Nekik akarták önök könnyebbé tenni, de minthogy ez értelmezhetetlen lenne, azt tudom mondani, hogy önök az oligarcháik számára próbálták meg ezzel az adókönnyítéssel könnyebbé tenni az életet, ahelyett, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját tartanák alacsonyan, ami a társadalom teljes részére biztosítana egy alacsony adóterhelést.

De ugyanez a helyzet az éttermi szolgáltatásokkal is. Olyannyira igaz ez ‑ néhányan tudják, hogy könyvelővégzettségem van‑, hogy ha megnézzük egy étterem áfaforgalmát, akkor érdemes azt tudni, hogy az áfa hatálya alá eső gazdálkodó szervezetnek, tehát mondjuk, egy éttermet működtető kft.-nek a beszerzett alapanyag után áfa-visszaigénylési lehetősége van, míg a szolgáltatásra rakódó általános forgalmi adó befizetésre kerül, így a különbözet kerül befizetésre.

De mit jelent az akkor, amikor az élelmiszer alapanyaga, néhány kivételtől eltekintve, 27 százalékkal adózik? Akkor a visszaigényelhető áfa viszonylag magas marad, majd a bevételnél meg, amely az éttermi számla kifizetésével jön létre, egy 5 százalékos áfa van, gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy egy négyszeres árrés esetében nincs áfafizetési kötelezettsége egy étterem-tulajdonosnak. Ha megnézzük az I. kerületben, a belvárosban található éttermek egy jelentős részét, ott is meg fogjuk találni azokat a kormánykapcsolatokat, amelyekről a Balaton kapcsán beszéltem.

Gyakorlatilag önök azt csinálták, hogy kivették az áfatörvény hatálya alól gyakorlatban, nem elméletben, meg nem törvény vette ki, hanem gyakorlatilag kivették az áfafizetési kötelezettség hatálya alól az éttermeket. Ha egy étel előállítása ezer forintba kerül és négyezer forintért van eladva, akkor pont nem lesz áfafizetési kötelezettsége egy étteremnek. Csak az volna a tiszteletteljes kérdésem, hogy miért azt a réteget kell támogatni alacsony fogyasztásiadó-kulcsokkal, amelynek tagjai megengedhetik maguknak, hogy étterembe járjanak.

Miért nem azt a társadalmi réteget, amibe beletartozik a gazdag és a szegény, akik az alapvető élelmiszereket fogyasztják? Nem az volna a teljesen természetes, teljesen hétköznapi, hogy az alapvető élelmiszerek áfaterhelését tartjuk alacsonyan, és így könnyebben elérhetővé tesszük a nyugdíjasok számára, akik azzal biztosan nem dicsekedhetnek többségükben, hogy sok százezer forintos nyugdíjuk van. Tehát azt gondolom, hogy a nyugdíjasok számára is elérhető módon kellene az áfacsökkentést megcsinálni az alapvető élelmiszerek kapcsán, mert egy 5 százalékos áfaterhelés az alapvető élelmiszerek esetén sok jót tenne a kiskeresetűekkel is és jót tenne a magasabb jövedelműekkel is.

De önök nem! Önök csak azokat akarják támogatni, akik a szálláshely-szolgáltatásokat tudják igénybe venni és/vagy az éttermi szolgáltatásokat tudják igénybe venni. Az volna a javaslatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy tegyenek egy próbát. Kérdezzék meg az utcában, ahol élnek, jobbról, balról az első két nyugdíjas házaspárt, hogy mikor voltak utoljára étteremben.

Kérdezzék meg mellé azt is, hogy mikor voltak utoljára az üzletben vagy piacon. Villámgyorsan ki fog derülni, hogy melyik áfatartalmat kellene lenn tartani, hogy önök támogassák ezeknek a termékköröknek az alacsony árát úgy, hogy egyébként sajnos megint csak a járvány és a válság hatásával egy időben az alapvető élelmiszerek, a zöldség, a gyümölcs ára lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint az az infláció, amit önök adott esetben a 2021-es költségvetésben is előre prognosztizáltak.

Azt gondolom, önöknek felelősségük van abban, hogy milyen módon szedik be az adókat és ezen keresztül hogyan, miből finanszírozzuk majd a közügyeinket. De azt gondolom, nem mindegy, hogy kiket terhelünk adóval. Annál perverzebb újraelosztási rendszer a világon nincs, ahol még a fogyasztási adókon keresztül is a jómódú, gazdag polgárokat támogatja egy kormány a rászoruló szegényebb, kisebb jövedelmű állampolgárok kárára. Ezen kellene változtatni.

Sajnos, pontosan tudjuk, hogy erre való szándék nincs, mert nem is tudom, de hosszú évek óta először tárgyalunk úgy költségvetést, hogy önök nem nyitották meg az adótörvények módosítását. Köszönöm szépen a szót.