Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számokról sokat hallottunk, és még sokat fogunk hallani. A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a hozzám hasonló egyszerű emberek elsősorban azt értik, hogy növekednek a lehetőségek vagy csökkennek a lehetőségek. Ez az érdekes az egyes ágazatoknál. Ha nő a lehetőség, akkor mindannyian reménykedhetünk, hogy valamennyiünk számára nőni fog, ha csökken, az mindannyiunkat veszélyeztet. A számok ugyanis imponálóak, és azt kell mondanom, hogy az összehasonlítás is kiáll minden próbát. Világosan látni lehet, hogy a legalapvetőbb ágazatokban, így elsősorban az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaság erősítése területén, de hadd tegyem hozzá, még a rendészet területén is, ami rendkívül fontos, a számok nőnek, és nőnek ezek az összehasonlítás tekintetében is.

A helyzet tehát azt, tisztelt Országgyűlés, hogy azt mondhatjuk, hogy egy egyre inkább válságosnak bizonyuló körülmény között is a kormány képes arra, hogy megszorítás nélkül, és mégis egyfajta rend és rendszer szerint olyan költségvetést terjesszen a Ház elé, amely bizalommal töltheti el az ország népét.

Tisztelt Ház! Azonban szükség van néhány tényezőre, amelyre rá kell világítani. Ahhoz, hogy megnyugtatóan azt mondhassuk, hogy ez a költségvetés ‑ amelyet meggyőződésem szerint mindannyian jó szívvel támogathatunk ‑ teljesülhet is, ez alapvetően azon múlik, hogy van‑e lehetőség, megvannak‑e azok a lehetőségek, azok az alapok, amelyekre a költségvetés épül. Ezt érdemes némileg vizsgálni, vizsgálni viszont csak úgy érdemes, ha a körülményeket is vizsgáljuk.

Amikor az egész világra rászakadt ez a bizonyos koronavírus-válság, a meglepetés erejével hatott. Az különösen meglepetés erejével hatott, hogy milyen gyorsan jelentkezett ennek a hatása a gazdasági életben, és ezek a hatások rendkívül kedvezőtlenek voltak. Meg kell mondanom, hogy meggyőződésem szerint, amit olvasmányban el lehet érni, azt lehet tapasztalni, hogy nemcsak minket, egyszerű embereket lepett ez meg, meglepte azokat is, akiket nem lett volna szabad hogy meglepjen. Kivételnek kell tekinteni, és ez nem dicsekvés, ez tény, Magyarország és a V4-ek ezen a területen jól teljesített. Olyan értelemben is jól teljesített, és ezt tartom fontosnak kiemelni, ahol ez talán nem volt egészen várható: a gazdaság területén.

A mi gazdaságunk ugyanis erőteljesen függő viszonyban van, ezt nem lehet tagadni, az európai gazdaságtól, ezen belül is egy-két nagy ország gazdaságától. Márpedig ezekben az országokban, és ezt is világosan látni kell, a stagnáció nem most indult. Még szó nem volt koronavírusról, már csökkenő tendenciák voltak, és erre a magyar gazdaságnak föl kellett készülnie, és föl is készült. A helyzet tehát az, hogy a fölkészültség tekintetében Magyarország jól teljesített, és meggyőződésem szerint jól tud teljesíteni a következőkben is.

Fontos azonban megjegyezni a következőt. Az elhúzódó, esetleg elhúzódó gazdasági válság olyan mértékben érintheti az Európai Unió országait, amelynek hatása lesz Magyarországra. Erre tehát szintén fel kell készülni. Azt is egyértelműen lehet látni, hogy éppen a húzó‑, nagy államok az Európai Unión belül nagyon rossz válaszokat adtak az elmúlt néhány hónapban a felmerülő, koronavírussal összefüggő gazdasági helyzetre. Olyan helyzetek álltak elő, és erre rá kell mutatni, ezt látnia kell a közvéleményünknek is, amely szinte önsorsrontó. Amikor egy ország olyan helyzetet teremt, hogy a saját iparában, a saját iparán belül teremt olyan kétségbeejtően rossz helyzetet, hogy az már, azt kell mondanom, hogy valóban a pangás állapotába kerülhet, akkor ez Magyarország számára is lényeges.

Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy kiemeljem: van Magyarországnak egy szilárd, biztos pontja, és ez a szilárd, biztos pont, akármennyire is elfogultnak fogok tűnni, az a magyar mezőgazdaság, a mezőgazdaságra történő építkezés. Ez az elmúlt évek és évtizedek alatt sokféle fogyatékosságot mutatott és sokféle eredményt is. Én most itt ma azért kértem szót, mert a megfogyatkozott és immáron itt a Házban alig létező kisgazdavilág részéről szeretnék néhány gondolatot megosztani.

Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha nem a saját erőnkben és a saját lehetőségeinken és bázisunkon belül keressük a lehetőségeket, ott mindig számíthatunk nagy meglepetésekre. Elsősorban arra kell és tudnunk kell építeni, amely a miénk, és amely kizárólagosan a miénk. És hogy a miénk, ezt elsősorban annak köszönhetjük, annak a tíz évvel ezelőtt elindult politikának, amely egyértelműen és minden más elé helyezte e tekintetben, azt kell mondanom, hibátlanul, hogy magyar kézben maradjanak azok a lehetőségek, amelyek a magyar mezőgazdaságban rejlenek. Az más kérdés, hogy ki tudtuk‑e használni a lehetőséget. Eddig nem, eddig csak nagyon mérsékelten. Úgy gondolom, hogy ide jelentősebb erőket kell majd csoportosítanunk.

Rá kell mutatnom külön még egy veszélyhelyzetre. És ez a veszélyhelyzet, akár tetszik, akár nem, bizony Brüsszelből jön. Az a legújabb, az Európai Bizottság által előterjesztett zöldprogram, amelyet ha megvalósítanak, és amelynek a megvalósításán nagy erők fáradoznak, ebben az esetben a magyar mezőgazdaság akár végveszélybe kerülhet. Lehetetlen helyzetet teremtenének azzal, hogy nemhogy növelnék azt, amire a legnagyobb szüksége van Európának és a világnak, a biztonságos élelmiszer-ellátást, hanem csökkentenék. Olyan helyzetet teremtenének, ahol egyébként egész országoknak erre az ágazatra jelentősen épülő gazdasága, életlehetősége nemhogy nem növekedne, hanem kifejezetten csökkenne. Ezért a magyar küzdelemnek az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, reményeim szerint minden oldal támogatásával arra kell irányuljon, hogy a Bizottságnak ez a kezdeményezése ne kapjon zöld utat, mert ha ez zöld utat kap, akkor teljesen új helyzet áll elő a magyar vidék tekintetében.

Örömmel olvastam itt, ebben a most tárgyalás alatt lévő költségvetésben, hogy a „Magyar falu” program megmarad, de a „Magyar falu” programon változtatni kell. A „Magyar falu” programban nagyon jó programrészek vannak, de azt kell mondanom, hogy hiányzik belőle néhány. Jó az, ha épületeket megtartunk, emelünk, megerősítünk, ez rendben van, erre is szükség van, de meg kell teremteni a magyar vidéken és a magyar falun belül a helyben dolgozást és a helyben megtalálható munkalehetőségeket. Ehhez pedig azt kell mondanom, megint csak a mezőgazdaságban kell változásokat elérni.

El kell érni végre, hogy eljusson a tudatig, hogy az elkövetkezendő időszakban a kis- és középbirtok megmaradása sorskérdés, ezeknek a megmaradása viszont csak akkor lehetséges, ha el tudjuk fogadtatni a társas gazdálkodás lehetőségét. Ez egy roppant feladat. Évtizedeken keresztül nem hallottunk mást, mint a kolhoz borzalmait. Én átéltem, tehát tudom, hogy milyen volt, és egyáltalán nem azt mondom, hogy bárki is ezt sírná vissza ‑ de a szövetkezés nem ez. És csak a kormány fogja tudni megállítani ezt a fajta gondolkodásmódot, mert kommunikációs lehetősége csak neki van ilyen mértékben. A kormány képes arra, hogy egy olyan helyzetet teremtsen, hogy az elkövetkezendő időben ne viszolyogjanak, ne féljenek ettől az emberek, hanem megértsék, hogy a jövőjüket szolgálja. Ezt én egy alapvetően fontos kérdésnek látom, és meggyőződésem, hogy ebben a költségvetésben ez benne van. Amikor azt mondjuk, hogy „Magyar falu” program, amikor azt mondjuk, hogy magyar vidékfejlesztési program, akkor benne kell legyen ennek a megmaradása is.

Tisztelt Ház! Az tény, hogy a koronavírussal kapcsolatos küzdelmet a kormány úgy tudta lefolytatni, hogy a koronavírus-küzdelemben az ember az első helyen állt, de ugyanakkor képes volt arra, hogy a gazdasági alapokat is megteremtse a további védekezésekre. És itt van egy utolsó gondolat, amelyet meg kell erősítenem. Senki nem gondolhatja, hogy lehetséges az elkövetkező nehéz, talán válságos időszakban olyan helyzetet teremteni, ahol a kormány akkor tud teljesíteni, ha nincsenek meg az eszközei. Az eszközeit meg kell adni a kormánynak, ebben most nagyvonalúnak kell lenni. Én személy szerint mindig is a parlament ellenőrző funkciója mellett voltam, annak az erőssége mellett, de válságos időszakban a döntések gyorsasága, pontossága, annak az elhatározottsága alapvető kérdés; ezt most nagyon jól látjuk elsősorban azokban az országokban, amelyekről beszéltem, ahol ezek hiányoznak.

(8.30)

Az Európai Unión belül ‑ amelynek, én szilárdan meg vagyok győződve, hogy tagjai vagyunk, tagjai kell maradnunk, ott kell dolgoznunk ‑ meg kell találnunk a szövetségeseket, meg kell találnunk azokat, akik egy helyes és jó útba irányítják ezt az egyébként pótolhatatlan ‑ ezt kell mondanom, pótolhatatlan ‑ együttműködést, amelyet az Európai Unió képes biztosítani. Élnünk kell vele, szövetségesekkel együtt kell élnünk ezzel a lehetőséggel, és meg kell találni a saját hazai forrásokat.

Ez a költségvetés meggyőződésem szerint bátor, határozott ‑ és ezt tartom nagyon fontosnak az adott helyzetben ‑, ugyanakkor megfontolt, ezért jó szívvel ajánlom az elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)