Dúró Dóra (független)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Opel 103 milliárd forint osztalékot vitt ki Magyarországról a tavalyi évben, 700 milliárd forintot visz haza az Audi, illetve a Mercedes a teljes magyarországi nyereségét kiveszi osztalékként ‑ olvashattuk nem olyan régen a sajtóban a különböző multinacionális cégeknek a Magyarországon történő nyerészkedését. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy milyen bérekért dolgoznak Magyarországon például az ápolók, a rendőrök vagy a tűzoltók, akkor azt látjuk, hogy csak az Opelnek az egyévi osztaléka, amit kivisz Magyarországról, az összes magyarországi ápoló egyévi fizetése, az összes magyarországi rendőr másfél évi fizetése, az összes magyarországi tűzoltó két és fél évi fizetése.

Ez a pénzszivattyú, amely Magyarországon működik, nemcsak ezeket az autógyárakat jellemzi sajnos, hanem jellemző az egész multinacionális szektorra, és rávilágít arra, ami a magyar gazdaság nyomorúságát és a magyar emberek gúzsbakötöttségét jellemzi. De nemcsak a pénz az, amely elhagyja Magyarországot ilyen formában, hanem sajnos nagyon sok munkaerő, nagyon sok honfitársunk kényszerült arra az elmúlt másfél évtizedben, hogy részben megélhetési okokból külföldön vállaljon munkát. Ehhez hozzájárult természetesen a devizahitelezés problémája is, amelyet nem sikerült széles körben megoldani.

Az elvándorlás tehát súlyosbítja csak azt a helyzetet, ami Magyarország legnagyobb problémáját jelenti, és igen, a Mi Hazánk Mozgalom vallja, és ki is mondja, hogy a legnagyobb problémája hazánknak az a demográfiai katasztrófahelyzet, amely több mint negyven éve töretlenül, eltérő mértékben ugyan, de sújtja Magyarországot.

Ténykérdés, és ellenzéki képviselőként sem érdemes vitatni, hogy a kormányzat valóban hangsúlyt fektet a családpolitikára, azonban ha megnézzük ennek a hatékonyságát, ha megnézzük azt, hogy a termékenység, amely leginkább mutatja a magyar családok, magyar fiatalok gyermekvállalási kedvét, hogyan alakult az elmúlt időszakban, akkor sajnos szomorú kép tárul elénk. Az elmúlt négy évben ugyanis a termékenységi ráta nem változott Magyarországon, 2016 óta állandó, 1,49 az egy édesanyára eső gyermekek száma a KSH évente közzétett statisztikái alapján. Azt mondhatjuk tehát, hogy rendkívül messze vagyunk még mindig attól a számtól, amely minimálisan lehetővé tenné, hogy Magyarország lélekszámában ismételten gyarapodó országgá váljon, tehát a 2,1-es termékenységi arányszámtól.

Ha szeretnénk hatékonyabbá tenni a családpolitikát, ami, úgy gondolom, nem lehet vita köztünk, hogy a magyar fiatalokat segítsük abban, hogy belakhassák a Kárpát-medencét és családot alapíthassanak, akkor bizony, a költségvetési ráfordítások mellett a szakpolitikai intézkedések felülvizsgálata és kibővítése is szükséges. Elsőként kell említenem azt a bölcsődei gondozási díjat, amelynek az eltörlését kérjük a kormányzattól, hiszen ezt 2012-ben az Orbán-kormány vezette be, ők tették fizetőssé a bölcsődéket az emberek számára, a családok számára, így ez nehezíti az édesanyák újbóli munkába állását, hiszen csak térítés ellenében tudják igénybe venni ezt az ellátást. Márpedig kulcskérdés a magyar jövő szempontjából két terület a családpolitika tekintetében.

Az egyik, hogy megteremtsük a hivatásos szülőség intézményét, hiszen a magyar fiatalok több mint 20 százaléka azt mondja, hogy ha neki az anyagi lehetőségei adottak lennének, kizárólag a családjának szeretne élni, és nagy családot terveznek, világra hoznák az általuk kívánt gyermekeket, de ezt az anyagi lehetőségek hiányában nem tudják megtenni. Ennél is nagyobb számban vannak azok a fiatalok, 70 százalék a Magyar Közgazdasági Társaság felmérése szerint, akik azt mondják, hogy ők dolgozni szeretnének, munkahelyen szeretnének dolgozni, és emellett szeretnének családot alapítani, csakhogy nagy család mellett az édesanyák nem tartják összeegyeztethetőnek a munkahelyüket a családjukkal.

Fontos lenne tehát, hogy e tekintetben szemléletváltás történjen a kormányzat politikájában, hiszen még mindig jól állunk Nyugat-Európához képest e tekintetben is, a magyar fiatalok továbbra is terveznek két-három gyermeket világra hozni, de ebből, láthatjuk a termékenységi arányszámból is, hogy jó esetben sikerül egy gyermeket a családoknak vállalniuk.

Tehát ha ez a szemléletváltás, amelynek természetesen anyagi vonzatai is lennének, hiszen a főállású szülőség bevezetése, megfelelő garanciákkal természetesen, úgy, hogy semmiképpen se a megélhetési gyermekvállalásnak teremtsünk ezzel lehetőséget, ennek költségvetési vonzatai is lennének, pláne akkor, ha valóban a fiatalok 20 százaléka nagyságrendileg élne ezzel a lehetőséggel.

A költségvetésben azért is emeltem ki a családpolitikát mint legfontosabb területet, hiszen hosszú távon, ha nem sikerül ezt a demográfiai tendenciát megfordítanunk, akkor az egész államháztartás, a társadalombiztosítás fenntarthatatlan lesz, ezt nagyon könnyű belátni. Ha nem születik elég magyar gyermek, ha nem lesz elég munkavállaló a későbbiekben, akik ebben az országban a derékhadát fogják képezni az adófizető állampolgároknak, akkor nagyon hamar, ha Magyarország korfájára rátekintünk, nagyon hamar sajnos olyan intézkedésekre fog Magyarország szorulni, amit mindenképpen érdemes lenne elkerülni. Tehát minden eddigi anyagi ráfordítás és szakpolitikai intézkedés mellett arra kérem a kormányzatot, sőt elvárom a kormányzattól, hogy a családpolitika tekintetében a ráfordítások hatékonyságát mindenképpen növeljék, azért, hogy Magyarország ismételten egy lélekszámában gyarapodó ország tudjon lenni. Köszönöm a figyelmet.