Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy államtitkár úr visszatért közénk, már csak azért is, mert a korábban megkezdett vitánkat szeretném néhány mondat erejéig folytatni. Ez pedig arról szól, hogy azokba a számokba, amelyek vitatottá váltak közöttünk, hogy ki melyiket tartja fontosnak a gazdaság fejlődése szempontjából, és azok milyen helyzetet eredményeztek, azokba beletartozik az is, hogy önök is hosszú vitán vannak túl. És az a megítélés, ami látszik ebből a tervezésből, hogy a lehető legkisebb visszaeséssel és a leggyorsabb visszapattanással számolnak, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank vitája e tekintetben valameddig eljutott.

Ebből a vitából azonban nem derült ki, hogy önök azokat az európai uniós forrásokat, amelyekre, mondjuk úgy, hogy lehetőségünk van, mennyire kívánják hasznosítani. Mi azt gondoljuk, hogy ezzel a lehetőséggel jobban élhetne Magyarország, és ha jobban élne, akkor éppen azok a kisvállalkozások, amelyeket korábban említettem önnek, hogy az öt fő alatti kisvállalkozások támogatására lehetőség adódik, amelyek nem szerepelnek a statisztikában, a jövőt tekintve nem szenvednének olyan hátrányt, mint ami jelenleg megvan, hogy halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi történik velük.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy az EU-transzferek válságelhárításra vonatkozó lehetőségeit sokkal jobban kellene kihasználni, de azt kell hogy mondjam, hogy ha önök ezt nem akarják, akkor nem elég bátrak, és mondhatnám úgy is, hogy gyávák a tekintetben, hogy szembenézzenek azzal a helyzettel, hogy igen, ezt használni kell és lehet is. Köszönöm szépen.

(16.40)