Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Én az egészségügyi fejezethez szeretnék hozzászólni. Reménykedtem, hogy Horváth Ildikó államtitkár asszony itt marad, de hát biztos el kellett mennie.

A költségvetés szerkezetében jelentős változások következtek be, és ez az egészségügyi kötetet is érinti. Ez a változás kétirányú. Egyrészt egyes, eddig külön sort képző tételek eltűntek, például a személyi juttatások után fizetendő járulékok, azonban a személyi juttatások sorban ezzel közel azonos mértékű növekedések történtek, így okkal feltételezhető, hogy ez a két sor összevonásra került. Hasonló összevonások történtek a dologi és egyéb kiadások vonatkozásában is, de hasonló összevonások az egész kötetben jelentkezhetnek, ami a költségvetés részleteinek megismerését jelentősen nehezíti.

A másik jelentős strukturális változás az Egészségbiztosítási Alapban keresendő, amelyet Egészségbiztosítási és Járvány Elleni Védekezési Alapra neveztek át. Ez egyrészt megtévesztő, másrészt aggodalomra okot adó ez a változás. Megtévesztő egyrészt azért, mert úgy tűnhet, mintha a védekezési alapra rendkívül sokat fordítana a kormány, hiszen az alapra összesen alig kicsivel több mint 29 000 milliárd forintot költ a kormány, azonban ebből mindössze 30 milliárd forint működési kiadással és 141 milliárd forint működési bevétellel számol a Járvány Elleni Védekezési Alap. A maradék az Egészségbiztosítási Alapban eddig is szereplő kiadások, igaz, a központi tartalék a fejezeten belül elkülönített címen szerepel. Ebből a szempontból megtévesztő az elnevezés.

Aggodalomra ad okot azonban az, hogy a Járvány Elleni Védekezési Alapon belül elhelyezkedő, a járvány elleni védekezés központi tartaléka cím fejezeti indoklása szerint a járvány elleni védekezés központi tartaléka előirányzat szolgál az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében.

Aggodalomra ad okot ezek alapján annak a lehetősége, hogy fejezeti átcsoportosítás címszó alatt az egészségbiztosítás eddigi kiadásai csökkentésének terhére csoportosíthatnak át forrásokat a koronavírus-járvány következményeinek kezelésére, amely következményekbe a kormány folyamatosan beleérti a gazdasági következményeket is.

A gyógyító-megelőző ellátás összevont szakellátásról néhány gondolat a költségvetéssel kapcsolatban. A gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában először az ágazati humánerőforrás-helyzetet kell górcső alá venni. Maga a javaslat is kevesebb személyi létszámmal számol a 2021. évre, hiszen míg a gyógyító-megelőző ellátás intézményei állami kórházak esetén a 2020. évi költségvetésben 79 369 főt számoltak átlagos statisztikai állományi létszámként, addig a 2021. évi költségvetésben ez a szám már csak 78 673 fő, közel 700 fővel alacsonyabb, mint 2020-ban. Nem várható tehát az ágazati dolgozói létszám csökkenésének megállítása, annak ellenére, hogy az EFOP egészségügyet érintő egyik célja volna az egészségügyi ellátórendszerek humánerőforrás-helyzetének javítása.

Itt engedjék meg képviselőtársaim, hogy néhány táblázatból adatokat ismertessek. Amúgy a Magyar Orvosi Kamara honlapján elérhető dokumentumokról beszélek. Nagyon jó kis dokumentumok vannak rajta, táblázatokkal alátámasztva, hogy mi is a helyzet ma az egészségügyben, és itt pontosan háziorvosokról beszélünk.

A háziorvosi alapellátás meghatározó tendenciája a működő praxisok számának csökkenése, a betöltetlen praxisok számának folyamatos növekedése. Ez utóbbiak növekedését az alábbiak szerint ismerhetjük meg. 2010-ben még 93 praxis volt betöltetlen, 2011-ben 107, ’14-ben 170 ‑ nem fogok minden évet felsorolni ‑, 2017-ben 252 praxisról beszélhetünk már, 2018-ban 284, 2019 júniusában 373, és 2020 májusában ‑ államtitkár úr és államtitkár asszony ‑ 433 betöltetlen praxisról beszélünk Magyarországon.

Azt láthatjuk, hogy folyamatosan csökken azoknak a körzeteknek a száma, ahol az alapellátáshoz az állampolgárok hozzájuthatnának. Az Alaptörvényünk rendelkezik róla, hogy mindenkinek joga van a megfelelő minőségű magyar egészségügyi ellátáshoz, és most lassan már kimondhatjuk azt, hogy közel egymillió ember nem jut hozzá Magyarországon az alapellátáshoz, a megfelelő egészségügyi alapellátáshoz.

A másik nagyon fontos kérdés, és ez is a MOK honlapján elérhető, hogy milyen a háziorvosok korösszetétele, milyen az elöregedés ebben a szakmában. Hozzáteszem, ezt ki kell mondani, hogy a háziorvosi szakképzettséggel rendelkező MOK-tagok alapján tudják ezt a statisztikát megjeleníteni: 35 év alatti háziorvos 2 százalék, 35-60 év közötti háziorvos 43 százalék, 60 év feletti háziorvos 55 százalék ma Magyarországon. Rettenetes tendenciát mutat ez, államtitkár úr!

És akkor még egyetlenegy táblázatról hadd beszéljek, ez a háziorvosok átlagéletkora. Nagyon fontos lenne, hogy ebben előrehaladjunk, hogy minél fiatalabbak lehessenek már a háziorvosok, mert nemcsak a betöltetlen praxisokról beszélünk, hanem hogy milyen módon öregszik el a háziorvosi szakma.

A felnőtteket ellátó háziorvosoknak az átlagéletkora 2006-ban ‑ sajnos itt a legfrissebb adatok csak 2015-ösek ‑ még 53,3 év volt, ez 2015-ben már 56,6-et mutat. A gyermekorvosok átlagéletkora 2006-ban 54,1 év volt, és ez már 2015-ben 58,9. És ha ezt vegyesen nézzük, minden háziorvost megnézünk, akkor 2006-ban 52 év volt az átlagéletkora a háziorvosoknak, a gyermekorvosoknak és a felnőtteket ellátó orvosoknak, 2015-ben ez 55,7 év. Ha tudnánk a legfrissebb adatokat, akkor szerintem most már arról számolhatnánk be, hogy mind a három kategóriánál meghaladtuk a 60 évet az átlagéletkorban. Nagyon súlyos a helyzet, és ha megnézzük a kórházi dolgozókat, akkor azt látjuk, hogy szerintem ott is ilyen brutális számok jönnének ki.

A gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában először az ágazati humánerőforrás-helyzetet kell górcső alá venni, ezt már mondtam az előbb, és el is mondtam az adatokat. Az ágazat humánerőforrás-helyzetének javításán az sem változtat, hogy a Magyar Orvosi Kamara által is elvárt bérfejlesztés nincs jelen a 2021. évi költségvetésben. A gyógyító-megelőző ellátás intézetei esetén ugyanis egy mindössze 17 milliárd forintos növekedés található a 2021. évi költségvetésben a 2020. évi költségvetéshez képest, amely mindössze 4 százalékos növekedést jelent, ami semmiféle béremelési lehetőséget nem hordoz magában. A Magyar Orvosi Kamara által javasolt béremeléstől a kamara egyrészt az orvosok elvándorlásának megállítását, másrészt a hálapénz kivezetését várná. A Magyar Orvosi Kamara javaslata szerint a béremeléseknek 2021-ben le kell záródnia, így tehát a potenciális béremelés nyomainak meg kellene jelennie a költségvetésben.

A javaslat további érdekessége, hogy a 2021. évi költségvetésből hiányoznak a gyógyító-megelőző ellátássorhoz kapcsolódóan a felújítások és beruházások. Az alapellátás területén számos szempontra érdemes felhívni a figyelmet, például hogy ezek az összegek miért hiányoznak a 2021. évi költségvetésből.

(19.10)

Ha a háziorvosokról beszélünk, és azt szeretnénk elérni, hogy megállítsuk a háziorvosi körzetek kiürülését ‑ ezzel veszélyeztetve a magyar állampolgárok azon jogát, hogy az alapvető egészségügyi ellátásokhoz hozzáférhessenek ‑, akkor csak annyit tudunk mondani, államtitkár úr, hogy meg kell fogadni a szakma javaslatait, és pénzt, pénzt és pénzt kell fordítani az egészségügyre. Meg kell becsülni a dolgozókat, ezt egyféleképpen lehet első körben: ha megfelelő fizetést adnak ezeknek az embereknek.

Egy mai hírről hadd beszéljek még ‑ mert sajnos nagyon telik az idő, és képviselőtársam is szeretne még szólni ‑, hogy mit is okozott Magyarországon a járványhelyzet az egészségügyben. Többször elmondtuk képviselőtársainkkal, hogy március 14‑e után Magyarországon majdnem egészében leállt az alapellátás, leállt a kórházi ellátás, lényegében Magyarországon a járványra hivatkozva majdnem megszűnt a magyar emberek egészségügyi ellátása.

A Tárki által ‑ ha jól emlékszem, a Tárki által ‑ készítettek egy közvélemény-kutatást, és abban minden 10. ember azt nyilatkozta, hogy saját maga tapasztalta, hogy nem kapta meg azt az egészségügyi ellátást, amihez neki joga lenne. Erről a jogról ‑ már mondtam ‑ rendelkezik az Alaptörvény, a másik meg, hogy súlyos adóforintokat fizetünk be állampolgárként azért, hogy egy olyan szolgáltatást kapjunk, amihez jogunk van. Én tegnap megkérdeztem Rétvári államtitkár úrtól, hogy kit kell beperelni ma Magyarországon, hogy több millió ember hónapokon keresztül nem jutott hozzá ahhoz a szolgáltatáshoz, aminek megfizeti az árát. Ez súlyos következményekkel jár.

Ma kijöttek adatok, és hadd soroljam fel, hogy milyen súlyos következményei lesznek majd hónapok múlva és évek múlva annak, hogy a magyar emberek nem kapták meg az ellátást. Februárban még 10 669 ember, honfitársunk várt szürkehályog-műtétre, most 1887-en várnak. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt a probléma, és ezeknek az embereknek ez a problémája eltűnt, hanem hogy ezek az emberek, a különbség, majdnem nyolcezer (sic!) ember nem tudott hozzájutni a szürkehályog-műtéthez, nem kapta meg ezt a szolgáltatást. A térdprotézisműtétre várók száma most 884 fő, februárban még 5508 főről beszéltünk. Csípőprotézis-műtétre jelenleg 1555-en várnak, februárban 3529-en vártak. Nyitott szívműtétre, államtitkár úr, most 50-en várnak, februárban 663-an vártak. 663-an! Nőgyógyászati műtétre ‑ ami nem daganatos betegség, mert az nincs benne ‑ 1 fő vár most a fellelhető adatok szerint, februárban még 431-en vártak. Szívkatéterezésre 660 fő vár most, 1446 volt februárban.

Ha összeadjuk a számokat ‑ és még hosszan sorolhatnám ‑, körülbelül 14 ezer beteg tűnt el a rendszerből, és nem azért, mondom kiemelve, hangsúlyozva, mert meggyógyultak vagy elmúlt a problémájuk, hanem a Covid-vírusra hivatkozva nem jutottak hozzá ahhoz az alapvető szolgáltatáshoz, amihez joguk van.

Itt elég súlyos betegségekről beszéltem; hónapokat húzódhat. S ha megnézzük, ezekből az adatokból kiderül, hogy mondjuk, Miskolcon az egyetemi oktatókórházban több mint két évet kell várni egy visszérműtétre a mostani helyzetben. Több mint két évet! De sorolhatnám. Van olyan műtét, amire bizonyos részén az országnak öt évet kell a mostani helyzetben várni. Ezek a betegek most rá fognak zúdulni az amúgy is rossz állapotban lévő egészségügyre, és azt látjuk, hogy a szakma ajánlásait évek óta nem fogadja meg a kormányzat. Költségvetéseket tárgyalunk minden évben. Én már tavaly is elmondtam államtitkár úrnak, ugyanitt elmondtam önnek, akkor is 700 milliárd forintot javasolt az Orvosi Kamara, hogy azonnali beavatkozásként ennyi pluszpénzt kell rakni a költségvetésbe, nem történt meg. Most is azt látjuk, hogy a következő évre sincs ez meg.

Holnap folytatjuk, államtitkár úr, mert van még miről beszélni az egészségügy területén. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP és a DK soraiban.)