Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben én magam is elneveztem eddig az adott költségvetést. Most egy elég szerény szót fogok mondani: ez most a válság költségvetése. Látható a számokból, hogy a kormányzat kénytelen volt a kialakult humán járvány következtében beálló gazdasági romlást a következő évi költségvetésben valamilyen módon lereagálni, és mind a tartalékképzésben, mind a prioritások meghatározásában eszerint tervezni.

A 2020. február 26-i EU-s országjelentésben a következőket olvashatjuk: Magyarország erőteljes gazdasági növekedése értékes lehetőséget kínál arra, hogy az ország jelentős strukturális és intézményi reformokat hajtson végre a fenntartható és hosszú távú növekedés érdekében. A kutatásba, az innovációba, az infrastruktúrába és a készségekbe irányuló beruházások fokozása elengedhetetlen a termelékenység növekedéséhez, és a társadalom egésze számára előnyöket hozó hosszú távú növekedés javításához. Majd végül megállapítja, hogy az állami és magánberuházások GDP-hez viszonyított aránya magas, de összetétele miatt nem járul hozzá eléggé a termelékenység növekedéséhez.

Én azt vártam, amikor benyújtotta a kormány ezt a költségvetést, hogy az ebben az országjelentésben leírt kifogások és megállapítások majd valamilyen módon ‑ még ha ez a válság költségvetése is ‑ arról fognak számot adni, hogy a termelékenység növelése prioritás kell legyen a beruházások megvalósításánál.

Az előbb annyira érdekes volt számomra, amikor Gelencsér képviselőtársam beszámolt a 33 kilométernyi autópályáról Somogyban, amin örömmel mentem én is, hiszen fatornyos hazámba, Kaposvárra mentem, igen ám, de azért azt mindannyian tudjuk, hogy egy 3 milliárd forintos kilométerenkénti beruházási költség körülbelül majdnem háromszor annyi, mint amennyibe normálisan, nyugati országokban kerül. Tehát a legnagyobb probléma az, hogy míg a GDP arányában rengeteget költünk beruházásra, mind a megtérülés, mind a beruházásból eredő versenyképesség-növekedés sajnos általában a számokat nem mutatja meg megfelelő fejlődési növekedésben.

A magyar GDP, ahogy mostanában nézzük, 170 milliárd dollár körül van. Banai államtitkár úr is elmondta, hogy a 2021-es prognózis 51 000 milliárd forintnyi GDP. Ehhez képest fogok bizonyos prioritásokról beszélni.

(18.00)

Ha én terveznék egy költségvetést, akkor mik nekem a legfontosabbak: egészségügy, oktatás, nyugdíj, védelem, önkormányzatok, kisvállalkozások támogatása, technológiai fejlesztés, kultúra, gyerekvédelem, szociálpolitika.

Azért ezek a prioritások, mert a társadalom közérzete számára, ha ezekkel összességében jól sáfárkodunk, és megfelelő mennyiségű forrást juttatunk, akkor az ország polgárainak közérzete oly mértékben javul, hogy már nem is nagyon érdekli őket, hogy egy költségvetésben mindaz benne foglaltatik‑e, ami a közjót szolgálja.

Nézzük az egészségügyet! Most az egészségügyre GDP-átlagban Európában 10 százalékos forrást biztosítanak. Ha megnézzük ebből a költségvetésből ’21-re a meglévő forrást, amit egyébként több fejezetben lehet megtalálni, tehát nem csak az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, hiszen például a Honvédkórházat a honvédelmi tárcánál találjuk, a lényeg az, hogy 5,7 százalékra jön ki GDP-arányosan ’21-re az EU-átlag 10 százalék helyett.

Oktatás. Valóban, EU-átlag 4,7 százalék. Ebben a költségvetésben minden egyes fejezetben megkerestem azt, ami oktatási jellegű tevékenységre szolgál, tehát nemcsak az oktatási intézmények, hanem mindennemű oktatás forrását megkerestem, és még így is csak az EU-átlag 4,7 százalékához képest 3 százalékról beszélhetünk.

A nyugdíjnál az EU-átlag 11 százalék, nekünk 7,6-re sikerül. Tudjuk, a védelempolitikánál 2 százalék a cél, de most éppen 1,4 százaléknál tartunk. Az önkormányzatok 1,7 százalékos GDP-arányos támogatása rettenetes rossz. 9 millió 700 ezer ember mindennapi közérzetéhez tartozik, hogy az önkormányzatoknak elegendő forrás álljon rendelkezésre. Kisvállalkozások támogatása: 1 százaléknál tartunk. EU-országokban 4-5 százalék a GDP-arány. Technológiai fejlesztés, ahol nagyon sok ideje mondja a kormányzat, hogy 3 százalék célnak kell lenni, és az EU-ban is ezt szorgalmazzák, hiszen a technológiai fejlesztés nélkül nem tudunk versenyképes gazdaságot működtetni. A 3 százalékot dehogy érjük el! 0,8 százaléknál tartunk. Így a kultúra; a kultúrára legalább 0,8 százalékot kellene szánni; 0,25 százalék vagyunk. És aztán a gyermekvédelem, szociálpolitika összesen 502 milliárd forintja az egész országra ezzel az 1 százalékos GDP-aránnyal nagyon kevés.

Tehát azért akartam ezeket itt kihangsúlyozni, hogy aki közérzetjavító költségvetést akar, még ha válsághelyzetben is, az ezektől a prioritásoktól nem térhetett volna el.

Már három év terveit tudjuk összevetni: ’19, ’20, és itt a ’21 költségvetése. De még mindig nem ismerjük az előző, lezárt év számait. Az előbb államtitkár úr ugyan azt mondta Varju László képviselőtársamnak, hogy ha akarná, akkor megnézhetné a ’19-es számokat, hiszen hónapról hónapra a jelentések elkészülnek, de én ilyenkor pedig azt kérdezem, hogy ha június 10-én azt mondja az államtitkár úr, hogy megtaláljuk a ’19-es számokat, és kiindulhatnánk azok eredményeiből, amikor éppen a ’21-ről beszélünk, akkor már csak azt szeretném kérdezni, hogy miért nem lehet a zárszámadást beadni eddig.

Én azt gondolom, ha egyszer befolyásolhatom ezt a kérdést, nincs következő év költségvetése, amíg egy-egy lezárt év zárszámadása nem készül el, mert igenis nem tudjuk meg, hogy melyek azok a számok, amelyekből kiindulhatunk immár a harmadik év vonatkozásában.

Jelezni szeretném, amikor az államadóssági mutatóról beszélünk, ebben a mostani költségvetési törvényben az van, hogy a 2020. év utolsó napján várható 72,6 százalékos GDP-arányos államadósság. Ez van ebben a javaslatban. Igen ám, de amikor a 2020-as költségvetési törvény volt, akkor abban 2020. december 31-re 65,5 százalék volt az államadóssági ráta. Azért én elvártam volna, hogy amikor Banai államtitkár úr az expozéját előadja, amit én televízión néztem, azért azt elmeséli, hogy a 65,5-ről hirtelen ugyanazon év utolsó napjára a 72,6 százalék azért nem kevés. (Dr. Szűcs Lajos: Az expozéban volt!) Annak örülök, hogy legalább belátták, hogy a 65,5 százalék sem volt megalapozott. (Dr. Szűcs Lajos: A pénzügyminiszter mondta az expozéban! ‑ Az elnök csenget.) De mi végighallgattunk eddig nagyon csendben mindenkit. (Dr. Szűcs Lajos: Nem!)

A lényeg viszont az, hogy bár való igaz, hogy egy iszonyú válságon még nem vagyunk túl, hanem mondjuk, a második felében, és a gazdaság leállt, de én akkor is azt gondolom, hogy 7 százalékos különbség pár hónapos gazdasági nehézség okán semmiképpen nem indokolható. Én azt gondolom, hogy alul tetszettek tervezni 2020. december 31-ére, és most az derült ki, hogy ez nem fog menni. (Banai Péter Benő felé:) Bár az is igaz, hogy ön azt írja, hogy 2021. december 31-ére a 72,9 százalékot szeretné 69 százalékra levinni. Ugye, jól olvasom? Ez van ide leírva. De majd biztos tetszik válaszolni.

Továbbmegyek, mert nem sok időm van. Én azt gondolom, hogy rendkívül mostoha a költségvetés a települési önkormányzatokkal. Amikor a következőt olvastam, döbbenet volt: a települési önkormányzatot csak az illeti meg, ami a gépjárműadóhoz kapcsolódó bírság, pótlék, végrehajtási költségből származó bevétel. Tudják, ez mit jelent? Hogy annak örül az önkormányzat, ha valaki nem fizeti be időben ezeket a költségeket, mert akkor adó meg bírság, meg mindenféle van rá. Tehát azt szeretné kérni a polgároktól, hogy normakövetést még véletlenül se tegyenek meg, később fizessék be, mert akkor az alapösszeget juttatja tovább, és az a pótlék meg bírság, ami ezután marad, az maradhat nála.

Ne tessenek haragudni, de aki egy ilyen szemléletű költségvetést idehoz, az tényleg nem veszi komolyan azt, amiről egy ország élete szól! Egyszerűen föl se fogom egyébként, hogy aki ezt kitalálta, hogy gondolta.

A következő: az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás címsorban 160 milliárd forint van. Ez nagy valószínűséggel azokról az összegekről szól, amelyeket ugyan az önkormányzat szed be, de nem tarthat meg magánál. Azt gondolom, hogy hiába emelték fel 857 milliárd forintra 2021-re a ’20-as 739 milliárd forinthoz képest az önkormányzatok forrását, de ez a 160 milliárd olyan hihetetlen nagy összeg, amit elveszítenek, ami biztos, hogy bizonytalanságot teremt.

Annak örülök, hogy a Miniszterelnökség és társult csapatának, annak a három pénzkilökő automatának ebben a ’21-es évben felére leszállt a költségvetési forrása, 1552 milliárdról 734 milliárdra. Ezek: a Miniszterelnökség, a Miniszterelnöki Kabinetiroda és a Miniszterelnöki Kormányiroda. Ennek nagyon örülök, meg kellett húzni a nadrágszíjat. Remélem, majd más forrásból nem kezdenek el költekezni. Ez nagyon jó hír.

Azonban kevésbé örülök annak, hogy az agrártárca viszont a 218 milliárdhoz képest, ami az idei költségvetésük, 137 milliárdot kap mindössze. Én azt gondolom, hogy a három társult pénzkilökő automatából azért lehetett volna forrást találni az agrártárcának. Egyrészről a rendkívül rossz időjárási viszonyok miatt a mezőgazdaság nehézségeit valamilyen módon költségvetési forrásból is kell segíteni leküzdeni, és a válsághelyzetben a mezőgazdaság egy kitörési pont rengeteg embernek. Én biztos, hogy a mezőgazdasági forrásokat nem csökkentettem volna. Csodálkozom Nagy Istvánon, biztos küzdött, hogy ne így legyen, de sajnos ez sikerült.

Száz szónak is egy a vége, örülök a Gazdaságvédelmi Alap megteremtésének, mert ott látszik egy olyan pénzkeret, amiből valószínűleg megoldhatók mindazon válság okozta problémák ‑ mind az egészségügyi, mind a gazdasági romlás hátrányai ‑ ledolgozása, de egyben biztos vagyok, már most látom, hogy ezt a költségvetést nem lesz könnyű tartani, egyrészt a bevételi oldalon sem, másrészről a szükséges költségek sokasága fog felmerülni. Ember legyen a talpán, aki ezt majd végre tudja hajtani. Én drukkolok ezért a kormányzatnak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a függetlenek soraiból.)