Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyszeri ellenzéki képviselő ilyenkor visszasírja a 2010 és 2014 közötti időszakot, amikor egy költségvetési vita nem a politikai bunkósbot vagy a homokozóban használt sárga lapát lóbálásából állt, hanem bizony szakmai érvek csatáztak egymással, és frakciók kiemelése nélkül elmondhatom, hogy minden politikai közösség legjelesebbjei alapvetően az érvelésre helyezték azt a hangsúlyt, amely talán teljesen elveszett az utóbbi években.

(10.30)

El kell hogy mondjuk, hogy nem fogadható el a termelési jelentések azon sorozata, amit itt a vita legeleje óta hallhatunk, és nem fogadható el a teljes álvalóságok felvázolása sem. Sajnos oda jutottunk, hogy a magyar politikai törzsi háborúk sodrában tulajdonképpen mindenki a saját véleménybuborékjában kommunikál a saját követőinek, és ezen véleménybuborékokból már a kimozdulás szándéka sem figyelhető meg. Így fordulhat elő, hogy kormánypárti képviselőtársaim, államtitkárok, miniszterek között bár kétségtelenül ülnek kiváló szakemberek és jó szándékú derék hazafiak, a végeredmény, amit letesznek az asztalra, mégis a valóság megmásításáról szól, és mégis egy álvalóságba való menekülésnek a leképeződése.

Miről beszélünk? Magyarország elmúlt harminc éve az elveszített lehetőségek tengere, áradata. Az elmúlt harminc év során kormányzati színezettől függetlenül alapvető, rendszerszintű változást tulajdonképpen senkinek nem sikerült elérni. El kell hogy mondjuk, ha a legalapvetőbb, leginkább fundamentális viszonyainkat nézzük, akkor a 2010 óta zajló kormányzás eredményei nemhogy nem példásak, hanem az elégséges és az elégtelen között ingáznak. Nézzünk néhány területet, ahol szerintem az elégséges sem feltétlenül szavazható meg.

Egy demográfiai tél közepén vagyunk, és bár retorikailag maximálisan támogatom a kormányzat családpolitikára irányuló elképzeléseit és kedvezményrendszerét, mégiscsak azt látom, hogy a népességfogyás mértéke tovább erősödött, mind az élveszületések száma tekintetében nem sikerült elmozdulást elérni, mind a termékenységi mutató tekintetében is befagyott Magyarország az utóbbi két-három évben, a halálozási számainkat pedig mindenki ismeri. Lesújtó nemzetközi statisztikákkal találkozhatunk. Eközben a kormányzat megtűr egy olyan lakhatási, otthonteremtési kataklizmát, amely túlzás nélkül fiatalok tízezreit űzi külföldre, és a mai expozék során erről és a magyar fiataloknak úgy en bloc küldött üzenetekről egész egyszerűen egyetlen árva szót sem hallottunk.

Harmadsorban a közteherviselést Magyarország Kormánya ‑ bár erős nemzeti retorikával él, mégis ‑ egy gyarmati alattvalói szinten sem valósítja meg. Hiszen azt láthatjuk, hogy a járványügyi védekezés csomagja tekintetében a pártok támogatásának felét elvonja. Állunk elébe. Az önkormányzatokat megsarcolja. Nem mondom, hogy állunk elébe, vállalhatatlan sarc mindez. De azt látjuk, hogy a multicégekkel már nagyon-nagyon simogató módon bánik, miközben száz- és ezermilliárdos kedvezményeket biztosít számukra az egyik oldalon, és szó szerint összeszerelő üzemmé tette Magyarországot, a másik oldalon a közteherviselés alá egy néhány tízmilliárdos látszattétellel próbálja bevonni őket.

Ami viszont már-már a gusztustalanság kategóriáját meríti ki, az a bankokkal kapcsolatos szolgai magatartása ennek a kormánynak. Nem elég, hogy aláír egy EBRD-paktumot, amelyben vállalja, hogy a szent tehénként kezelt bankrendszer számára egyforintnyi sérelmet sem okoz a kifosztott károsultak helyzetének rendezése érdekében, de kivet rájuk egy látszólagos különadót, amit azok öt év alatt leírhatnak az adójukból, és még a Magyar Nemzeti Bankon keresztül megsegítik őket. Hát, ennyire gyarmati hozzáállású kormánya a bankrendszert illetően nem biztos, hogy volt Magyarországnak!

S azt látjuk, hogy megszületett a hazugsággyár. A köztévé, a különböző fideszes kötődésű médiumok százával veszítik el a sajtópereket velünk szemben, velem szemben is tucatnyi alkalommal, és el kell hogy mondjuk azt, hogy ezen hazugsággyár működését önök mégis kipótolják közpénzből. Ez is a költségvetési tervezés része, kedves képviselőtársaim. Amikor önök állami hátterű kedvezményeket osztogatnak, ezen kedvezmények egy része visszacsorog egy hazugsággyár finanszírozására. Azt láthatjuk tehát, hogy nettó bolsevik módszerek jelentek meg a sajtóviszonyok tekintetében, akár a királyi tévére gondolunk, akár ezen médiahálózatra.

A gazdaságpolitika pedig vegytisztán neoliberális. S talán ez a legnagyobb baj. Az alapvető gazdaságpolitikai tévedése az Orbán-kormányoknak az, hogy a felső középosztálytól fölfelé kedveznek, és szinte kizárólag oda kedveznek, s úgy gondolják, hogy ezek az áldások majd lecsorognak minden társadalmi csoporthoz. Gyászos hírt kell közölnöm önökkel: ez a modell a világon még sehol nem járt sikerrel. Magyarországon sem.

Nézzük meg a CSOK kedvezményrendszerét! Én támogatom a CSOK kedvezményrendszerét. Viszont azt látom, hogy aki új építésű lakóparki lakást vásárol, azt maximális összeggel, milliókkal vagy akár tízmillióval támogatja ez a kormányzat. Viszont azon fiatal számára, aki albérletben tengődik, és saját lakást akar szerezni, önök nem üzennek semmit. Nem is értik a problémát. Egy Airbnb, egy közösségi típusú megoldások általi albérletpiaci válság nem jutott el az önök tudatáig, nem tudják kezelni, nem értik a probléma lényegét. Önök megtűrik egy állítólagosan családbarát országban, hogy a magyar fiatalok több mint fele a bevétele több mint 40 százalékát pusztán és kizárólag a lakhatására kell hogy költse, és csodálkoznak, hogy nem születnek meg sokszor a vágyott gyermekek. Kezeljék ezt a problémát! Értsék meg! Kezdjenek el beszélni az érintettekkel! A lakóparki új építésű lakásokra tízmilliót adni, ha belefér a költségvetésnek, lehet. Én azt mondanám, hogy inkább az albérletpiaci helyzettel kellene valamit kezdeni, inkább azzal kéne valamit kezdeni, hogy önök megszüntették a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását. És mit tettek a helyére? Képviselőtársaim, most kell gombot nyomni: Rogán Antal lakáslottóját próbálták a helyére tenni. Egészen elképesztő, hogy nem tudtak a fiataloknak egy értelmes üzenetet hozni!

Éppen ezért minden politikai minősítésből visszavonulva egy kicsit, a magyar jövendő érdekében a Jobbik több szakmai csomagot állított össze, és ezeket lerakja egyrészt költségvetési módosító javaslatok formájában, másrészt nem nyugszik addig, amíg a kormányzat nem reagál ezekre érdemben. Összeraktunk egy, a magyar munkavállalók érdekeit védő csomagot, mert azt látjuk, hogy a járványügyi védekezés közben az ő érdekeik valahogy háttérbe szorultak. Amikor ki kellett volna pótolni a kieső munkabérek álláspontom szerint 80 százalékát, azok esetében is, akik már elveszítették a munkahelyüket, másfél hónapnyi várakozás, tötymörgés után a kormány benyújtott egy csomagot ‑ másfél hónap után, még egyszer mondom, Európában az utolsók között tettek le egy csomagot ‑, amely az összes kieső bér mintegy 10-20 százalékát képes kipótolni a szakmai becslések szerint. Vitatkozzunk arról, hogy ez a 10-20 százalék 8 százalék vagy 25, nyitott vagyok erre a vitára ‑ de rendszerszintű megoldásokat akarok, mert azok nincsenek.

A kieső bérek kipótlása mellett a munkanélküliségi ellátást meg kell duplázni, három hónapról kilenc hónapra emelni. Úgy gondolom, hogy egy válsághelyzetben ez a beteg számára a lélegeztetőgép biztosítása, hogy aztán önerőből képes legyen talpra állni. Elutasítom a segélyalapú társadalompolitikát, támogatom azt, hogy a munkához való hozzáférést és a munkával kapcsolatos adózási tételeket tegye könnyebbé és csökkentse bármely mindenkori magyar kormány, de azt látom, hogy nem lehet százezreket hagyni elpusztulni az út szélén. A kettőnek tehát egyszerre is lehet érvényesülnie.

A minimálbér tekintetében nagyon komoly változást okozott az, hogy ez 2010 előtt lényegében nem volt adóköteles, most pedig az. El kell gondolkodni azon, hogy ha nem is kizárólag szociális transzferekkel, de milyen módon könnyíthető meg a minimálbér környékén kereső honfitársaink helyzete, hiszen az említett lakhatási kataklizma és más, a banki károsultak helyzetének rendezetlensége és egyéb társadalmi problémák olyan helyzetet idéztek elő, hogy komplett társadalmi csoportok kerülnek kívül a kormányzat figyelmi körén.

A kafetériaelemek visszaépítése egy hasonló javaslatcsomagja a Jobbiknak. S azt is el szeretném mondani, hogy beterjesztjük azt a közteherviselési csomagot, amely mind a bankokat, mind a multicégeket arányos befizetésre kötelezi mind a járványügyi védekezés tekintetében, mind pedig a jövőre nézve, mert az nem járja, hogy azok a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások vigyék hátukon az országot, biztosítsák továbbra is szerencsére a munkahelyek kétharmadát, amelyek a legkisebb támogatási volumenre számíthatnak.

Nem árulok el titkot azzal sem, hogy egy jövővédelmi csomagot is le kell hogy rakjon a Jobbik az asztalra, hiszen az önök költségvetése a magyar fiatalok, a magyar jövendő számára semmit nem üzen. Az említett lakhatási kataklizma feloldására állami hátterű bérlakásprogramot javaslunk, a „Mi várunk” programot, amely egy osztrák típusú szociális pontrendszerrel kiegészítve, segítene itthon tartani azon nemzetstratégiai ágazatokban dolgozó honfitársainkat is, akik nélkül a demográfiai fordulat sem képzelhető el soha.

A felsőoktatásba való bejutás támogatása abszolút elégtelen az elmúlt tíz év tekintetében. Ha azt látja valaki, hogy nemcsak demográfiai okokból, de több mint 20 százalékkal zuhan a felvételizők száma, el kell hogy gondolkodjon, ez az elgondolkodás pedig ebben a költségvetésben szó szerint nem jelenik meg semmilyen formában.

Nyilvánvaló az is, hogy ha magyar fiatalokat akarunk segíteni, akkor át kell gondolnunk lengyel mintára azt, hogy 29 éves vagy ennél fiatalabb dolgozó honfitársaink ne fizessenek személyi jövedelemadót Magyarországon. El kell érnünk azt, hogy a fiatalok kivándorlását mindenféle motivátorral, mindenféle modern gazdaságpolitikai eszközzel lassítsuk, és kényszerből ne kelljen senkinek távoznia.

(10.40)

Nyilván nem lehet egy röghöz kötő parancsuralmi rendszert bevezetni, de motivátorok és tényezők sokaságát bele lehet tenni ebbe a rendszerbe: olyan bérlakásprogramot, ahol a magyar fiatal, ha igénybe veszi ezt a szolgáltatást, hat-nyolc év után bekerülési költségen megvásárolhatja az ingatlanát; olyan adórendszert, ahol szja-mentességet élvez a 29 év alatti; olyan kafetéria-rendszert, amely képes a fiatalok mobilitási célját és egyébként itthon maradását is támogatni egy időben; olyan támogatási rendszert, amely okoseszközökkel szereli fel végre az oktatást; olyan támogatási rendszert, amely alkalmas a kieső bérek pótlására, legyen szó magyar fiatal által üzemeltetett mikrovállalkozásról vagy olyan középkorú, vagy idősebb honfitársunkról, aki kiesett az önök látókörén, és egyszerűen nem vesznek róla tudomást, hogy az út szélén van.

Nyilvánvaló módon közteherviselés nélkül a magyar gazdaság gyarmati státuszának felszámolása lehetetlen. Elvárjuk tehát önöktől, hogy mind a multicégek, mind a bankrendszer tekintetében valósítsák meg végre a közteherviselést. Értem én a hangos nemzeti retorikát, és látom, hogy az önök szemében, tisztelet a kivételnek, de ez nagyon sokszor egy politikai termék, hiszen önök nem álltak a nemzeti oldalon 2010 magasságában, nem is használtak ilyen érvrendszert, retorikát sem.

Nem akarok visszamenni harminc évvel ezelőttig, amikor még kivonultak egy Trianon-megemlékezésről, mert hiszem azt, hogy meghaladhatóak még azok az árulások is, amelyeket önök elkövettek (Balla György közbeszól.), de el kell hogy mondjuk… Lehet bekiabálni, lehet beleböfögni egy vitába (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), viszont értelmes érvek mentén is lehet vitatkozni, és eljuthatunk végre oda, hogy legalább egy nemzetstratégiai minimumot elérjünk, képviselőtársam. Támogassák felső kalap nélkül azt a lombikbébiprogramot, amely nagyon sok magyar pár számára könnyebbséget hozhat, és a demográfiai fordulat felé vezet!

Képviselőtársaim, teljesen mindegy, hogy mi most mennyire haragszunk egymásra, történelmi távlatból nem ez számít, madártávlatból nézve a nemzetstratégia számít. Emelkedjen felül a gyűlöletén, képviselőtársam! Érje el, hogy ha konkrét szakmai javaslatokat kap, legalább el tudjon gondolkodni azokon, és ennek függvényében jussunk végre egy közös nemzeti minimumra! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)