Nunkovics Tibor (Jobbik)

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Itt a mai napon nagyon sok minden elhangzott, de sajnos a klímavédelemről, a környezetvédelemről és úgy általában a zöldpolitikáról elég kevés szó esett. Ezt szeretném én most egy kicsit pótolni, de mielőtt ebbe belekezdenék, még azért pár elhangzott dologra, engedjék meg, hogy reagáljak.

Az egyik itt pont Riz Gábor képviselőtársamnak a turizmussal kapcsolatos felvetései, amivel én részben egyet tudok érteni. Tehát az egy nagyon jó dolog, ha Magyarország kincseit be tudjuk mutatni akár belföldi turistáknak vagy akár külföldi turistáknak, nagyon jó, ha ezekből a forrásokból minél több egyéni vagy családi vállalkozás részesül, de azért azt lássuk be, hogy a magyarországi turizmus egyik legnagyobb haszonélvezője egyébként Orbán Viktor baráti és családi köre itt a különböző szállodákon meg balatoni strandokon és különböző ilyen hasonló, csodálatos vendéglátóipari egységeken keresztül.

Egy másik nagyon fontos kérdést érintett Harrach Péter, akit én a koránál fogva egyébként nagyon tisztelek, de azt gondolom, hogy a XXI. századi magyarországi munkavállalóknak a mindennapjaira elég kevés rálátása van. Azért arra szeretném felhívni az ő figyelmét így a távollétében is, hogy ő pedig gondoljon bele abba, hogy mondjuk, egy gyári munkásnak, aki a jelenlegi munkatörvény hatálya alá „esik”, milyen a családi élete. Ugyanis erről a két témáról beszélt Harrach Péter zárásképpen, hogy milyen fontos a munkaalapú társadalom, amivel egyébként egyet is értek, és hogy milyen fontos emellett a család.

Csak azt felejti el, hogy mialatt dicshimnuszokat zengett a jelenlegi munka törvénykönyvéről, amelyet egyébként tényleg nyugodtan lehet rabszolgatörvénynek hívni, ezt higgyék el nekem ‑ nekem, aki tíz évet dolgozott gyárban, úgyhogy tudom, mik a gyakorlati tapasztalatok, és egyébként mára még rosszabb lett ez a helyzet, hiszen még inkább kiszolgáltatottak a magyar munkavállalók ‑, pont a családjuktól szakadnak el ezek az emberek a jelenleg hatályos munkatörvényi szabályozásoknak betudhatóan.

Az önkormányzatokról is esett szó, Gelencsér képviselőtársam Kaposvárt hozta fel példaként. Nagyon örülök neki, hogy a megyeszékhely így fejlődik, de azt azért tegyük hozzá, hogy rengeteg kistelepülés van Magyarországon, tehát többségében egyébként kistelepülések jellemzik az országunkat, a kétharmadát ezek a települések adják. Pont nemrég jártam egy kistelepülési polgármesternél, aki bizony elmondta, hogy a járványhelyzet miatti elvonások milyen súlyosan érintik az ő településüket, és könnyen akár bajba is kerülhetnek a költségvetésüket illetően.

Tehát azért ne csak a nagytelepülésekben gondoljunk, hanem a kisvárosokban, de akár a közepes méretű városokban is, ahol vannak fix bevételek, amelyek be vannak tárazva, azoknak megvan a helye minden egyes évben, és ha ezekből akár csak a töredékét elvesszük, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozzuk ezeket az önkormányzatokat, és teljesen mindegy, hogy ellenzéki, független vagy fideszes irányítású önkormányzatokról beszélünk.

És akkor a klímavédelemre rákanyarodva: Aradszki András képviselőtársam azt mondta, hogy a CO2-kibocsátás folyamatosan csökken 1990 óta. Ez tulajdonképpen igaz is meg nem is. Egyrészt 1990-től tényleg elkezdett csökkenni, ami annak tudható be, hogy a privatizáció által mindent eladtak ebben az országban, ami iparnak és nehéziparnak volt nevezhető, külföldi cégekhez kerültek, akik aztán vagy leépítették, vagy egy az egyben be is zárták ezeket a gyárakat. Tehát itt azért tetten érhető ez a folyamat, ezért is jelent meg a CO2-kimutatásokban egy jelentős csökkenés. Azonban azt hozzá kell tenni, hogy 2014 óta nőtt a CO2-kibocsátás Magyarországon. Ez egy teljesen hivatalos adat, bárhová fel lehet menni, a KSH-oldalon, de bárhol meg lehet nézni ezeket az adatokat.

Ennek fényében nagyon sajnálom azt, hogy bárhogy néztem át a költségvetést, mind a két fejezetet meg a táblázatokat, én összesen a klímavédelemre, a környezetvédelemre 40 milliárd forintot vagy még annyit sem találtam, ami számomra elkeserítő, főleg annak tekintetében, hogy Orbán Viktor a tavalyi évben meghirdette a klímavédelmi akciótervet, amit én magam személy szerint egy nagyon gyenge lábakon álló javaslatnak tartok, de legalább voltak benne értékelhető előremozdulások.

Nyilván a Fidesz háttéremberei érzékelték azt, hogy ha a kormánypártok nem állnak bele ebbe a témába, és tovább folytatják azt, hogy az ellenzék klímahisztit folytat, akkor a saját szavazótáborukat is erodálni tudják. Úgyhogy előjöttek ezzel a nem túl acélos klímavédelmi akciótervvel, amit, megmondom őszintén, én támogatok, csak ennél sokkal többre lenne az én véleményem szerint szükség. Na most, ehhez képest azt látjuk, hogy talán 40 milliárd forintról beszélünk, amit a jövő évben ezekre a célokra fordítunk, úgy, hogy egyébként Palkovics miniszter úr azt mondta, hogy a Mátrai Erőmű átalakítása, ami a CO2 tekintetében egyébként a legnagyobb kibocsátó Magyarországon, nagyjából 300 milliárd forintot fog felemészteni. Csak akkor hol van ez a költségvetésben, legalább az első lába, a munkálatoknak a megkezdése, a tervezésnek a megkezdése, mert sajnos én ebben a költségvetésben ezt nem találom, arról nem is beszélve, hogy hol vannak a fenntarthatósági kérdések.

(19.50)

Nagyon jó, hogy tudunk beszélni energiapolitikáról, csak az energiapolitikának a XXI. században szerintem az lenne a lényege, hogy a napelemipari szektort, mondjuk, nem a Tiborcz István-féle köröknek játsszuk ki, hanem a jelenleg is benne dolgozó, innovatív, egyébként rendkívül tehetséges magyar vállalkozásokat támogatjuk meg, ezáltal egyébként munkahelyeket teremtünk ebben a szektorban, és törekednénk arra, hogy a magyar háztartásokban, minél több magyar háztartásnál önfenntartást tudjunk elérni. Ugyanis jelenleg nem ez zajlik.

A Fidesz jelenleg azt csinálja, hogy hatalmas napelemparkokban gondolkodik, és majd ők lesznek azok, a Fideszhez köthető oligarchakörök lesznek majd azok a szolgáltatók, akiktől ezt a fajta villamos energiát majd meg tudjuk vásárolni. Egyébként az állam adta lehetőség az, hogy ők nagyon kedvezményes áron fogják majd a magyar államnak eladni ezt a villamos energiát. Tehát igazából még meg is lopják ezzel a magyar adófizetőket.

Azt gondolom, hogy ebben az egész elgondolásban, nagyon azt látom, és ezt alátámasztja az is, hogy az egyszer használatos műanyagok törvényét, az ezzel kapcsolatos törvénytervezetet visszavonták, és egy jóval enyhébb törvénytervezetet nyújtottak be, hogy sajnos nem a fenntartható fejlődés irányába megyünk. És önöknél a gondolkodásban egyszer csak bepattant a zöldpolitika, mert akkor, abban a pillanatban ezt jól lehetett használni, aztán most, hogy jött a járvány, és már kevésbé foglalkoztatja az embereket, önöket is kevésbé foglalkoztatja. Csakhogy attól függetlenül, hogy így gondolkodunk, a klímaváltozás negatív hatásai ugyanúgy megmaradnak, hiába járvány. Sőt, egyébként ha belegondolunk, elég az ezzel kapcsolatos szakmai irományokat elolvasni, ugyanis nagyon sok tudós azt mondja, hogy közvetlen kapcsolat van a klímaváltozás és egyébként a koronavírus-járvány között, hiszen a kettő erősíti egymást. Ezzel kapcsolatban pedig arra kell számolnunk, hogy nem a koronavírus-járvány lesz az utolsó világméretű XXI. századi járvány, ami végig fog söpörni a következő években, hanem sajnos lehet, hogy lesznek durvábbak is ennél, és a klímaváltozás ezt csak felerősíti. Nekünk pedig ‑ hiába vagyunk kis ország ‑ tennünk kell ez ellen.

Nagyon kérem önöket, hogy fogadják meg azokat a költségvetési módosító javaslatokat, amiket benyújtottam a mai napon, ha nem is mindet, de legalább egy-kettőt, mert az is egy szándékot, előrelépést mutatna ebben a gondolkodásban. Nagyon kérem önöket, hogy ne Kínát kövessük a zöldpolitika területén, hanem próbáljuk meg inkább a nyugat- vagy észak-európai országokat. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)