Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Zöldpolitikusként örülök, hogy egy ilyen téma van végre ismét az Országgyűlés előtt. Köszönhető ez elsősorban a magyar polgárok elkötelezettségének és nagyon határozott kiállásának az ügyben, másfelől pedig annak az intézményes kényszernek, amit az Európai Unió jelent a magyar kormány számára. Ott még nem tartunk, hogy el kelljen hinnünk azokat a lózungokat, amiket a kormánypárti képviselők, illetve a kormánytagok a Fidesz-kormány zöldelkötelezettségéről mondanak, de szerencsére akármi is a valódi indíték, mindegy, hogy a közvélemény-kutatások eredményei vagy tényleges személyes elkötelezettség áll a háttérben, a lényeg, hogy végre a magyar Országgyűlés az egyszer használatos műanyagok betiltásáról beszél.

Annak is örülök, hogy már nem érdemes hosszan részletezni, hogy miért van szükség egy ilyen törvényre. Talán minden kisiskolás tudja, hogy mit jelent a műanyagszennyezés, megható jelenetek, drámai képsorok vannak mindenhol az internet összes szegletében, és most mindegy, hogy a Csendes-óceán közepén úszó három franciaországnyi műanyagszigetet nézzük, vagy azt, hogy itt, közelebb hozzánk a Földközi-tengerben percenként 33 ezer műanyag palack érkezik meg a különböző folyókból. De nem kell nemzetközi vizekre eveznünk, a Duna, a Balaton mikroműanyag-tartalma három‑, ötszöröse a korábbinak, és tudjuk, hogy ez nemcsak a vizek szennyezettségét, hanem állatok, komplett állatfajok pusztulását, kihalását okozza, és az emberi egészségre is nagyon káros hatással van. Úgyhogy szerencsére ezzel már nem kell untatnunk egymást.

Az a kérdés innentől kezdve, hogy mit teszünk, mit tudunk tenni, mit merünk tenni, meddig érdemes elmenni, meddig tud elmenni a kormány, és sajnos e tekintetben csalódást keltő ez a törvényjavaslat. Sokan itt már előttem elmesélték, hogy mi a története, és nem ragoznám tovább, hogy vajon miért és hogyan született meg ez a felpuhított törvényjavaslat a korábban benyújtott, egyébként nagyon előremutató javaslat után. Egyetlen kétszavas idézetet hoznék ide: elfogadható kompromisszum, az született a műanyaglobbi képviselői szerint. Éppen a tegnapi napon államtitkár asszonnyal és miniszter úrral közösen álltak ki, és azt kell mondanom, hogy ha a lobbisták elégedettek, akkor mi, akik a lobbisták ellen a társadalmi érdek kifejeződése mellett harcolunk, akkor mi nem lehetünk azok.

Nyilvánvalóan senki nem azt akarja, hogy magyar kkv-kben munkahelyek tucatjai vagy akár százai szűnjenek meg, de ahogy éppen tegnap mondta a sajtótájékoztatón államtitkár asszony, majd megerősít, remélem, hogy az egyszer használható, eldobható műanyagok csak egy kis szegmensét képezik a magyar műanyagipar termelésének, tehát nyilvánvaló, hogy nem fognak Böröcz képviselőtársunk riogatásával szemben csődbe menni ezek a cégek akkor sem, ha ezt a kis szegmenst esetleg elveszítik a termékportfólióból, átállhatnak más, kurrensebb termékekre.

Nyilvánvalóan az is az ő eredményük, hogy sikerült egy tízmilliárdos támogatási csomagot kiharcolniuk, miközben az a helyzet, hogy itt nem technológiaváltásra, hanem kultúraváltásra lenne szükség elsősorban. Tehát nagyon nagy örömmel látnánk, ha már a második Nemzeti alaptantervüket szabva, varrva, foltozva például ez a téma sokkal hangsúlyosabban jelen lenne úgy, ahogy általában véve a fenntarthatóságra oktatás, ennek az egész témakörnek és szemléletmódnak a fontossága megjelenne az oktatásban, és megjelenne mindenhol a szemléletformáló kampányok területén. Amikor Soros elleni kampányokra van minden évben néhány tíz milliárd forint, akkor szerintem akadna ott például az egyszer használatos műanyagok kivezetéséhez kapcsolódó szemléletformáló kampányra is néhány milliárdocska.

Hiszen tudom, hogy ez kemény dolog a hétköznapi életünkben. Nem mondom azt, hogy én sosem vásárolok ilyen kifliszacskókat, sajnos még magunkat sem tudjuk átnevelni olyan könnyen, de ha azt látjuk, hogy társadalmi léptékben képesek vagyunk megváltoztatni az életmódunkat, és ezt a koronavírus-járvány most bebizonyította, ha meg tudjuk szokni, hogy amikor tömegközlekedési eszközre szállunk, akkor maszkot veszünk, ha meg tudjuk szokni, hogy mindig van nálunk maszk, ha boltba akarunk menni, akkor feltesszük, és folytathatnám a sort, akkor meg tudnánk szokni azt is, hogy úgy megyünk el vásárolni, hogy van nálunk néhány vászonzacskó.

Azért ez nem egy olyan teljesíthetetlen kihívás. És akkor lehetne a maradék műanyag csomagolás felhasználásának a mikéntjéről, az újrahasznosításról és ehhez hasonló kérdésekről elmélkedni, ahol egyébként van nagyon jó nemzetközi gyakorlat, nem kell már feltalálni a spanyolviaszt. Norvégiában 97 százalékos a visszagyűjtés hatékonysága. Svédországban 99 százalékát használják fel a csomagolóanyagként eladott, kiáramló műanyagoknak, tehát gyakorlatilag energiatermelésre használják, már szemétimportra szorul úgymond Svédország. Tehát ezt a skandináv modellt nemcsak a gazdaság- és társadalompolitikában, hanem a hulladékkezeléssel kapcsolatban is nyugodtan lehetne követnünk.

A Párbeszéd zöld baloldali pártként ezt javasolja, és nagyon remélem, hogy visszatérnek az ITM képviselői korábbi bátor önmagukhoz, a műanyaglobbistáknak pedig más megnyugtató választ tudnak adni. Annál is inkább, mert tényleg a magyar polgárok 83 százaléka, gyakorlatilag az öthatoda elkötelezett az egyszer használatos műanyagok kivezetése mellett. Negyedmillió polgártársunk aláírásával támogatta a Greenpeace petícióját. Sok ezren küldtek levelet a minisztériumnak és a többi felelős döntéshozónak.

Azt kérem, hogy hallják meg az ő szavukat, ne veszítsék el a bátorságukat, legyen merszük ambiciózus célokat kitűzni és megvalósítani, ez esetben a teljes ellenzék és a civil szervezetek, sőt a magyar társadalom is önök mellett fog állni, ellenkező esetben pedig csalódott fejcsóválással vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy ismét valamely párton belüli lobbi, valamely ipari érdekcsoport volt előbbre való és nem a jövő generációk érdeke, nem az emberi egészség szempontja.

Remélem, hogy ahogy tudtak korrigálni sajnálatos módon az elmúlt hetekben, most ismét visszakorrigálnak, és a végén bölcs döntést hoznak. Ehhez kívánok önöknek megfontolt bátorságot. Köszönöm szépen.