Bódis József

BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a jelen levő képviselők aktivitását az előterjesztéssel kapcsolatban.

Igen, ebben a témában negyedik alkalommal vagyunk itt, és most tulajdonképpen a modellváltásos előterjesztésekhez képest annyi változott, hogy bizonyos korrekciókkal jöttünk. Ez így igaz. Lehetne azt mondani, hogy valamit elnéztünk, és egy betűhiba van is a dologban, és ez a korrekció tárgyát képezi, ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha egy modellváltást felvállaló, azon dolgozó intézmény korrekciót kér, akkor ahhoz nyitottan kell hozzáállnunk.

Számos felszólalásban értelmezték az autonómiát, az egyetemi autonómiát, értelmezték a privatizációt, és azt is értelmezték, hogy lóhalálában, átgondolás nélkül jöttünk ide, a Ház elé.

(20.50)

Szeretnék minden felvetésre megválaszolni. Már a legelső alkalommal is irodalommal, vagy hogy mondjam, publikációval alátámasztva bizonyítottam azt, hogy a felsőoktatási intézményrendszerben az ilyen irányú ellépés, mozgás benne volt a gondolkodásban, fórumokon, akár olyan szervezetet is citálva, mint a Magyar Rektori Konferencia. Akkor, amikor az ember ebben a rendszerben egyetemi vezetőként él és dolgozik, nagyon komoly programokat igyekszik végrehajtani, és amikor a programjai végrehajtása kapcsán nehézségekbe ütközik, akkor óhatatlanul rágódik, gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne a mechanizmusainkon javítani.

Rektorként megtapasztaltam minden szépségét és nehézségét az egyetem vezetésének, és akkor, amikor a Rektori Konferencia elnökeként az elnökségben ezt az egész programot vázoltam, majd később nyilvános fórumokon is, néhány dolgot megállapítottunk. Egyébként nagyon komoly vita volt az egyetemi autonómiáról, mert elég nehéz egy állami rendszerben egyetemi autonómiáról úgy beszélni, mint amit eredetileg jelentett az egyetemi autonómia, mert tulajdonképpen kötött létszámmal, kötött, hogy mondjam, költségvetési lehetőségekkel kell valami újat, valami jót, valami nemeset létrehozni az egyetemeken. Régen az egyetemi autonómia azt jelentette, hogy volt törzsvagyona az egyetemeknek. (Arató Gergely közbeszól.) Bocsánat, nem értettem! (Arató Gergely: Elnézést, nem akartam megzavarni!) Nem zavar abszolút. Tehát volt törzsvagyona az egyetemeknek, és volt egy olyan testület, amelyik irányította őket, de természetesen a rektor volt az első számú vezető. A rektor első számú vezetői funkciója, mivolta a mostani felsőoktatási törvényben is ki van mondva. Az más kérdés, hogy a menedzsment tekintetében bejött pár évvel ezelőtt a kancellári rendszer, amelyik egyébként az egész egyetemi rendszert gazdaságilag szilárdabbá tette.

Csak utalnék arra a felvetésre, hogy igen, amikor a vírussal kapcsolatosan a veszélyhelyzetet kihirdették, akkor a Pénzügyminisztérium a költségvetési szervekhez, így hozzánk is fordult, és bizonyos forrásokat elvont; ez valóban 23 milliárd volt először. A klinikák számára sikerült a 8,6 milliárdot visszavinni, és az egyéb, azt gondolom, pontosan a vírushelyzetre való reakciót jelentő költségvetési elvonás ügyében pedig elkészült az előterjesztésünk, megyünk a kormányhoz, és a gazdaság újraindítása, illetve az élénkítő csomag keretében szerintem az egyetemek megfelelő módon hozzá fognak tudni jutni az elvont forráshoz. Hozzáteszem, hogy jelenleg, tehát a mai napon is az egyetemeken 240 milliárdnyi forrás van, tehát likviditási problémáik nincsenek. Kétségtelen, hogy a források egy része célhoz kötött.

Előkészítettség. Még EMMI-s államtitkár koromból származik az a modellváltási koncepció, ami nem a Corvinusra vonatkozik, mert a Corvinus egy bizonyos valós magánegyetemi úton indult el és működik, mindenki reményei szerint sikeresen, de az egyértelműen magánegyetemi vonal. Most a hat egyetemmel kapcsolatosan, illetve folyamatban van a hetedik egyetemmel kapcsolatban, modellváltási irányról beszélünk, az állami alapítványról szól, és egyébként ez az államilag létrehozott alapítvány a működéséhez is kap állami támogatást. Ez semmi mást nem jelent, nem privatizációs irány, hanem egy decentralizációs irány, a kettő között nagy a különbség. Ebben valóban a fenntartói szerepkört a kuratóriumok fogják megkapni, és ilyen értelemben ilyen önkormányzati jelleggel tud működni minden érintett egyetem. Az első számú vezetője az egyetemnek továbbra is a rektor lesz, kancellár vagy gazdasági főigazgató természetesen fog működni, de azt majd a kuratóriumok az egyetemekkel karöltve eldöntik. A vagyont egyébként az egyetem kapja.

Most itt az elidegenítéssel kapcsolatban is számos hozzászólás szólt pró és kontra. Azt gondolom, az nem változott, hogy ha ilyen lépés bármikor megtörténne, az csak az alapfunkció céljára felhasználható forráshoz tudná juttatni az egyetemet.

Egy egyetemmel kapcsolatban konkrétan elhangzott, hogy nem volt megfelelő egyeztetés. Mindig relatív fogalom, hogy sok vagy kevés. Én elmondom a tényeket, és akkor önök eldöntik, hogy az elég volt-e. A benyújtás napjáig a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban öt egyeztetés volt, a vitával egy időben volt egy hatodik is, de szakértői szinten továbbra is folyik a munka. Kétségtelen, hogy az egyeztetéseken nagyon sok idő fordítódott arra, hogy a rektor miért nem lett kinevezve; én az előző alkalommal részletesen elmondtam.

Egyébként a rektori pályázatot a szenátus tartalmilag véleményezi, a fenntartó íratja ki, és amikor a pályázati periódus lefut, akkor a szenátus egy rangsort állapít meg, és megállapítja, hogy ki a rektorjelölt, de maga a fenntartó terjeszti fel a köztársasági elnöknek, és a köztársasági elnök nevezi ki. Magánegyetem, vagy most mondjuk így, az alapítványi egyetemek vonatkozásában (Mesterházy Attila közbeszól.) ez a fenntartó kötelezettsége volt és lesz is, tehát ebben nem lesz változás. (Nacsa Lőrinc: Alapítvány!) Ez az idézett 7. § azért kerül törlésre, mert a modellváltást követően az egyetemi vezetők is az Mt. által szabályozott munkaviszonyban fognak dolgozni, és ezért az alapítványi egyetemeknél nem kell ezt a funkciót így megtartani.

Mit nevezünk gyorsnak? Tehát amikor a koncepció megszületik, a különböző testületek megtárgyalják, utána pedig jön az a nagyon fontos tevékenység, amelyik az egyes intézmények vonatkozásában a konkrét modellváltást összerakja; ez vezetői szinten is komoly tevékenység, meg szakmai szinten is. Azt gondolom, ez egy komoly folyamat. Az átalakulás egy bizonyos dátummal megtörténik, de mint folyamat elkezdődött már korábban, és folyik azt követően is. Valószínű, hogy lesznek még korrekciók, de azt gondolom, ha valóban jó alapítványi intézményeket szeretnénk, akkor rugalmasan kell a szabályozáshoz is hozzáállnunk.

A magyar szabályozásban, tehát a jelenlegi Nftv.-ben valóban vannak az állami felsőoktatási intézmények és vannak a magánintézmények ilyen értelemben.

(21.00)

Amit mi most létrehozunk, és amilyen irányba elmegyünk, a világban erre van egy más megjelölés, és nyilván nekünk is ezt majd meg kell lépni, hogy megfelelő szabályozás legyen, ez a government-related private university típus, amelyiknél megmarad a köldökzsinór az államhoz, de lényegesen távolabbra kerül a direkt beleszólástól. Én úgy hiszem, hogy ez, annak ellenére, hogy önök nem támogatják ‑ legalábbis ezt nyilatkozták ki ‑, mégiscsak egy jó irány, egy rugalmas szabályozási rendszerrel egy más fejlődési pályára tudja állítani az intézményeinket. Talán nem árulok el titkot, hogy ezen a vonalon mi szeretnénk továbbmenni. Vannak intézmények, amelyek fontolják ezt az irányt, és természetesen, ha megvannak hozzá a feltételek, akkor meg is tesszük.

Én remélem, hogy az összes felvetett kérdésre válaszoltam, még ha nem is egyénekre vagy felszólalókra, illetve képviselőkre lebontva, de minden témát érintve ennyivel szerettem volna összefoglalni a problémát.

Még annak ellenére is, hogy az ellenzéki képviselő urak kinyilvánították, hogy nem fogják támogatni az előterjesztést, kérem, hogy gondolják át, és ha egy picit is hisznek abban, hogy Magyarországnak kell egy dinamikusabban fejlődő, a tudományt és az innovációt a lehető legmodernebb eszközként alkalmazó felsőoktatási intézményrendszer, akkor gondolják meg a döntésüket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)