Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Feltétlenül, elnök úr, mindenképpen. Köszönöm a lehetőséget. Előre is elnézést kérek a tisztelt Háztól, de a rendkívül szerteágazó és hömpölygő vitából kizárólag azokra fogok válaszolni, amelyek az előterjesztés tárgyát képezik, tehát a történeti kitekintésekre nem.

Csak egy picit szeretném megjegyezni, mert elnök úr nem volt itt a vita elején, pedig nagyon izgalmas kitérőket tettünk, hogy a vitához hozzászóló első képviselő, aki elvitte a vita irányát egy teljesen más irányba, az Z. Kárpát Dániel volt, mert a Bérgarancia Alapról szóló előterjesztésemben elkezdte a nyugdíjrendszer egészét vitatni. Azt mondta, hogy ez egy jó kis javaslat, na, de a nyugdíjrendszerrel mi van.

De hát a bérgarancia-módosításnak a nyugdíjrendszer teljes strukturális megváltoztatása egyelőre nem tárgya, bár lehetne ezzel kísérletezni. Úgyhogy nem jogos Nacsa képviselő úr bírálata, mert Z. Kárpát Dániel volt az első, aki teljesen más irányba vitte a vitát.

Ezzel együtt csábító, hogy válaszoljunk a vitában elhangzottakra, de kizárólag a nyugdíjas-szövetkezetek Bérgarancia Alapba történő bekerüléséről szeretnék néhány észrevételt tenni a vitában elhangzottakra.

Kedves Képviselőtársaim! Én úgy látom, hogy a fogalmatlanság továbbra is óriási a foglalkoztatási, az atipikus foglalkoztatási formákkal kapcsolatban. Ezért hadd hangsúlyozzak még egyszer néhány rendkívül fontos dolgot.

Nem mondtam, a magyar szövetkezeti mozgalom alapítója egyébként Károlyi Sándor volt egész pontosan, ő volt az első elnöke még a XIX. század végén. A megalakuláskor, és tessenek figyelni, mert ezt én már nagyon sokszor elmondtam, de mindig eltévesztik, a szövetkezetek „egy tag ‑ egy szavazat” elv alapján működnek, és a nyitott tagságra épülnek. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetnek a tulajdonosa maga a tagság.

Tehát amikor Varga képviselő úr azt mondta, hogy a szövetkezet munkáján majd a tulajdonosok jól megszedik magukat, ezzel azt állította, hogy a szövetkezet munkáján a szövetkezeti tagok fognak boldogulni és gazdagodni. És mindenféle olyan feltételezés, amitől féltek többen, hogy majd nem tudom, milyen háttéremberek fognak itt gazdagodni, ez mind marhaság. Nem értik a szövetkezeti mozgalom lényegét.

A szövetkezet tulajdonosa a tagság: az választja az elnököt, az választja a felügyelőbizottságot, az határozza meg a szövetkezet üzletpolitikáját, és dönt arról, hogy milyen arányban részesülnek a szövetkezet által megtermelt javakból azok, akik a szövetkezet tagjai.

Tehát itt szó sincs semmiféle kifosztásról, vagy nem tudom én, milyen hülyeségeket beszéltek összevissza a képviselőtársak, már elnézést, de tényleg teljes fogalmatlanság van.

Tehát, Varga képviselő úr, ha ön valóban azt gondolja, hogy a szövetkezet munkáján majd a tulajdonosok fogják megszedni jól magukat, akkor én annak azért örülök, mert ez maga a szövetkezeti tagság, ergo a nyugdíjasok, és csak arra van lehetőség, pontosan azért, hogy a visszaéléseket elkerüljük, hogy az adminisztrációs feladatok ellátására egyébként a szövetkezeti tagság által megválasztott vezetőség a költségvetésből néhány százalékot elkülönítsen, néhány százalékot.

(18.20)

Másrészt az atipikus foglalkoztatási formát az különbözteti meg a tipikustól, hogy jelentősen eltérő. Csak ezt megint nem értik a képviselőtársak, bár ez megint egyszerű. Tehát azt mondja Szakács képviselőtársam, nagy tudású jogász kollegánk, hogy nem szövetkezeteket kellene szervezni, hanem a nyugdíjas munkavállalókat terhelő járulékokat mind a munkavállaló, mind a munkaadó oldaláról eltörölni, mert az lenne az igazán kívánatos.

Jó reggelt kívánok, kedves Szakács képviselőtársam, ez megtörtént, be van vezetve! De mégis, mi ennek a lényege? Mert mégsem arról van szó, hogy csak egy megoldás van. Az, hogyha valaki a munka törvénykönyve alapján van foglalkoztatva, az mit jelent? Elnézést, hogy ilyen alapfogalmakkal operálok, de olyan kétségbeejtő tájékozatlanság volt itt a Házban, hogy tényleg én magam is meg vagyok döbbenve. A második évfolyamon a jogászhallgatókat ezért kirúgnák.

A munka törvénykönyve alapján történő foglalkoztatásnál van néhány főszabály: a munkavállalónak munkavállalási és munkavégzési kötelezettsége van, be kell járni a munkahelyre. Ahogy az ő szerződése ezt szabályozza rendkívül szigorú szabályokkal, ki kell neki adni a szabadságot, különböző kedvezmények illetik meg. Ezzel szemben a munkaadónak viszont munkaadási kötelezettsége van, nem lehet csak úgy elküldeni. A munkavállalás feltételeit a munka törvénykönyve keretei között szabályozzák, ez egy szigorú… Ez nem ismeretlen az emberek döntő többsége előtt, mert egyébként így dolgoznak. Tehát akik alkalmazottak, ebben a jogviszonyrendszerben dolgoznak.

Az atipikus milyen? És most tipikusan nem arról beszélek, amikor munkaerő-kölcsönzés van, mert a munkaerő-kölcsönzés atipikus ugyan, de igazából a szabályok rendkívül hasonlóak a munka törvénykönyve alapján végzett munkavégzéshez. Az igazi atipikus a szövetkezeti foglalkoztatás, mert ott önfoglalkoztatás van.

Tízen alapítanak egy szövetkezetet. Nem munkát vállalnak formálisan, hanem egy vállalkozói szerződést kötnek. Azt vállalja a szövetkezet, csak egy példát mondok, mert egyébként ezzel mindenki találkozik, aki járt már moziban Magyarországon, hogy üzemelteti a mozit. Az a vállalkozás, amelyik ezt a szerződést megköti, kvázi a munkaadó, az nem kérdezi meg, hogy ki fog ülni a pénztárban. Nincs neki HR-ese, és ez nem a munka törvénykönyve logikája alapján megy, hanem azt nézi meg, hogy működik‑e a büfé, ki van‑e nyitva a mozi, tehát teljesíti‑e a vállalkozási szerződést az a foglalkoztatási szövetkezet, amelyik ezt elvállalta. Ő nem kérdi azt meg, hogy ki van írva, hogy nem tudom én, Kovács Béla dolgozik 2-6-ig a pénztárban, és miért nem Kovács Béla van bent, hanem egy másik szövetkezeti tag. Azért, mert így szervezték meg, a pénztár nyitva van. A munka törvénykönyve alapján annak kell ülni a pénztárban, aki oda be van osztva; nem mondhatja azt, hogy gyerekek, nincsen kedvem a pénztárhoz, pattogatottat akarok árulni, cseréljünk.

Tehát a foglalkoztatási szövetkezet Magyarországon tipikusan diákszövetkezet és nyugdíjas-szövetkezet, amely egy rendkívül rugalmas rendszer a nyugdíjasok és a diákok számára ‑ két speciális élethelyzet. Pontosan ez adja az előnyét, mert elvállalja a szövetkezet a valamilyen munkát, de a diákoknak is közbejön ez-az, sokáig tartott a buli, nem sikerült a vizsga, más jött közbe, ők maguk megszervezik, hogy most nem megyek be, majd ledolgozom máskor, vagy csak ennyit tudok vállalni. Vagy egy szövetkezeti tag azt mondja, hogy én egy héten csak egy napot akarok bent lenni a pénztárban két órán keresztül, vagy én csak pattogatottat árulok, de egy meghatározott időben, és azt is csereberélem. Itt a munka el van végezve, a vállalkozási szerződés teljesítődik, ki van fizetve a szövetkezet, de egy rendkívül rugalmas munkavégzésben. Ez az, ami egy nyugdíjasnak és egy diáknak előnyös lehet. Ez egy igazi atipikus foglalkoztatás.

És pontosan ez az, ami lehetővé teszi azt, hogy az, aki nyugdíjas, nem akar már heti öt napot, napi nyolc órát dolgozni, de még van kedve közösségbe járni, még van kedve valami hasznosat csinálni, ne adj’ isten, egy kis pénzt keresni, ez egy lehetőség. Az a megdöbbentő az egész vitában, hogy pont az ellenzék, amelyik állandóan diktatúrázik, szemben a szabadsággal, nem hisz a szabadságalapú szabályozásban, amikor mi nem kötelezettséget keletkeztetünk, hanem lehetőséget teremtünk.

Miért fáj az önöknek, hogyha van egy nyugdíjas, aki azt mondja, hogy valamit még akarok csinálni? Nem minden nyugdíjas kényszerből dolgozik (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Ez nem igaz!), nagyon sokan, egyébként a tipikus most pontosan az, aki azt mondja, hogy: még elég aktív vagyok, van egy kis szabadidőm, nem akarok állandóan otthon ülni, vagy még egy kis pluszpénzt akarok, akár csak ideiglenesen is, keresni, és egy lehetőséget teremtünk neki. Nem elhanyagolható egyébként, diákszövetkezeti foglalkoztatásban 180 ezer diák dolgozott még márciusban, és a tavalyi évben 60 milliárdot kerestek, aminek a 98 százalékát a szövetkezeti tagok megkapták fizetésben. (Arató Gergely folyamatosan közbeszól.) Ez a diák, a szabadidejében, vagy amikor úgy tudta szervezni a munkát. Ez több mint a felsőoktatási hallgatók fele.

És egyébként elindult a nyugdíjas-szövetkezet, durván 5 milliárd forintot teljesítettek, sokkal nehezebben. Nyilván ott már van egy csomó egyéb probléma, amit ott meg kell oldani. Nyilván a diákokra sokkal nagyobb rugalmasság, meg alkalmazkodóképesség jellemző, mint az idősekre, viszont az idősek sokkal fegyelmezettebbek és munkaszocializáltak, ezért érdekes módon számos iparban, mondjuk, még nyilván a pandémia előtt, kifejezetten keresték ezeket a szövetkezeteket, és mintegy 5 milliárd forintot kerestek a tagok, amit egyébként meg is kaptak, az adminisztrációs költségeket leszámítva.

Maga a javaslat azért került elő, semmilyen szabályozási hiba nincs, tehát amit Varju László képviselőtársam mondott, az egy egyszerű tévedés vagy fogalmatlanság, mert nincsen szabályozási hiba, ugyanis a Bérgarancia Alap ‑ ezt államtitkár úr is megerősítette, meg egyébként aki egy picit is foglalkozik ezzel, az tudja ‑ egy tipikus, a munka törvénykönyve alatti foglalkoztatottak biztonságát szolgáló intézményrendszer. Arról van szó, hogy az én klasszikus munkaadóm tönkremegy, felszámolják, fizetésképtelen, csődbe ment, kényszertörlés alá került, és akkor még a ledolgozott munkám után a munkabért megkapom, a Bérgarancia Alap kifizeti. Ez a klasszikus működés.

Ilyen értelemben nem vitatom, bár ezt pont az ellenzék egyáltalán nem mondta, megfogalmazható olyan kritika, hogy tulajdonképpen a Bérgarancia Alap nyújtotta garanciába ez a foglalkoztatási szövetkezet tipikusan nem illik oda, mert ez egy vállalkozási szerződés, nem pedig munkaszerződés alapján van teljesítve. Csak ha az egész működését megnézzük, akkor mégis azt látjuk, hogy igazából ez sokkal közelebb áll egy speciális foglalkoztatási formához, mint egy klasszikus vállalkozási teljesítéshez.

És egyébként a kormány ezt elismerve és kihasználva a rendkívüli joghelyzet rendeletalkotási lehetőségét, egyébként a diákszövetkezetek érdekeit képviselő DiákÉSZ kérésére, amelyiknek felvállalt és évtizedek óta a vezetője Fiák István ügyvéd, aki szintén egy fillért nem kér ezért, de örömmel csinálja, hiszen maga is diákként szövetkezeti munkát végzett, a kormány befogadta a diákszövetkezeti igényt, és decemberig, év végéig ez él is ebben a rendeletben. Tudjuk, hogy ha a rendkívüli joghelyzetet a parlament törli, akkor majd ezek a rendeletek ‑ a rendeletekben foglalt határidővel ‑ kifutnak, tehát igazából ott majd lesz egy nyitott kérdés a diákszövetkezetek Bérgarancia Alapba való kerülésére, de ez a jövő zenéje.

Én arra gondoltam mint az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, hogy egy javaslatot teszek a parlamentnek. A vitában látszólag mindenki a nyugdíjasok pártján állt, vagy mindenki a nyugdíjasok érdekében szólalt fel. Most megállom, elnök úr, bár nem könnyű, hogy nem térek ki a sok sületlenségre, ami ebben elhangzott, de ha ezt komolyan gondolják, akkor ‑ már csak a gesztus erejénél fogva is ‑ ezt a javaslatot támogatják. És természetesen a nyugdíjasoknak, akár szövetkezeti tagok, akár nem, akár bent vannak a Bérgarancia Alapban, akár nem, a nyugdíj jár. Természetesen a többi szabály is változatlan. Ők fogják megválasztani továbbra is a vezetőiket. A nyugdíjas-szövetkezetek elnökei egyébként maguk is tipikusan nyugdíjasok, és a tagságból kerülnek ki, mást nem is lehet megválasztani; ők határozzák meg, hogy mit vállalnak, mennyiért. Ha nem tetszik nekik, nem fogják csinálni.

(18.30)

Tehát ez egy szabadságalapú szabályozás. Szép gesztus lenne a parlamenttől, ha a Bérgarancia Alapba beemelné a nyugdíjas-szövetkezeteket is. Kérem is a tisztelt képviselőket, hogy emeljék őket be. A nyugdíjas-szövetkezet egy abszolút nyitott ügy, kizárólag a tagság határozza meg, hogy mi történik. De egyébként, mert van Közész néven nyugdíjas-szövetkezeti érdekképviseleti mozgalom is, amely szintén tagja az OSZT-nek, tehát én úgy érintkezem velük, mint az elnök az egyik tagszervezeti elnökkel, én beszéltem velük, ők is mondták, hogy itt igazából még nem volt arra példa, hogy erre szükség lenne. Tehát pillanatnyilag nincs olyan szerződés, amit ne fizetett volna ki a megrendelő. De azt mondták, hogy ha a diákok benne vannak, akkor emeljük be a nyugdíjasokat is. Én erre teszek javaslatot. Kérem, támogassák a javaslatomat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)