Dr. Maruzsa Zoltán Viktor

DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is, nagyon szépen köszönöm a jó szakmai vitát mindenkinek, hiszen szerintem tanúbizonyságát adták a képviselők annak, hogy ez egy olyan ügy, amiben bizony nagyon érdemi és nagyon konstruktív vitát hallhattunk.

Annak is nagyon örülök, és konstatálni szeretném, hogy a család felelőssége ügyében, amit egyébként a jogrendszerbe mintegy 40 éve vezettek be, éppen ebben a Házban, mindenki egyetértett, és jó azt látni, azt gondolom, hogy ebben is teljes egyetértés van közöttünk.

Köszönöm Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, Horváth László úrnak az egyetértő, támogató hozzászólását. Horváth képviselő úrnak az elmúlt hónapokban szoros együttműködésben végzett munkát is szeretném megköszönni.

Ander Balázs képviselő úr konstruktív hozzászólását, illetve a támogató hozzászólását külön szeretném kiemelni, hogy a frakciójuk támogatni fogja a törvényjavaslatot. Ez számunkra is nagyon fontos. Az egész előadás, azt gondolom, egy nagyon szakszerű megközelítést tükrözött, és jó példája volt egyébként az itt folyó szakmai vitáknak.

Megkésettnek minősítette ugyan a kormányzat intézkedését számos ügyben. Én ezt szeretném aláhúzni, hogy nem tétlenkedtünk az elmúlt években, és ahogy a felvezetőmben mondtam, számos intézkedés datálódik egyébként ‑ folyamatosan 2010-től ‑ akár csak az elmúlt néhány esztendőre is. Azokat a vállalásokat, amelyeket jeleztem, hogy bár a törvényjavaslatnak nem képezik a tárgyát, de egyébként csináljuk, ezeket ‑ természetesen álljuk a szavunkat ‑ végre fogjuk hajtani.

Az intézmények kiválasztását ő is és mások is kérdezték. A kormány egyelőre egy elvi nagyságrendi döntést hozott, hogy nagyjából hány intézményig gondolkodhatunk, milyen költségvetési háttérben lehet a pontos felmérésekben, a pontos helyszínkijelölésekben gondolkozni. A fenntartókhoz fordultunk, a szakképzési centrumokhoz, a tankerületekhez, az intézményvezetőket kérdezték meg ebben az ügyben, illetve jelenleg zajlik az, hogy a Belügyminisztérium különböző rendőrségi adatok alapján szintén véleményezi ezt a listát. Szeretném azt rögzíteni, hogy egyelőre eldöntött 500 tételes listánk nincsen. Az sincs kőbe vésve egyébként, hogy ennek pont 500-nak kell lennie. Ez lehet kevesebb is, meg több is.

(Folytatás a 137/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. június 9. kedd 137/2. szám

Országgyűlési Napló

És mivel máshol felmerült, itt rögtön jelezném, hogy ennek a programnak a bevezetését állami intézményi körben kezdjük. Természetesen, ha lesz egyházi vagy magánintézmény részéről olyan kérés, hogy egyébként ő szeretne részt venni a programban, igényli az iskolaőrt, akkor természetesen nyitva lesz ennek a lehetősége. Tehát törvény nem korlátozza, hogy csak állami körben, de szerettük volna azt a mezőt kikerülni egyébként, hogy a kormányzat bárhova úgy küld egyébként, hogy nem saját fenntartású intézményekről lenne szó. Tehát a kiválasztás folyamata még nem zárult le, ahogy a bevezető beszédben is mondtam, nem küldünk olyan intézménybe iskolaőrt, ahova egyébként nem várnák szeretettel, és ne bíznának abban, hogy valamilyen módon hozzá tud járulni az iskolán belüli erőszak csökkentéséhez.

Arató Gergely képviselő úr, bár az elején több ponton egyetértését fejezte ki, és még úgy is fogalmazott, hogy hálás a törvényjavaslatért, hiszen ilyen módon egy jó vitára nyílik lehetőségünk ‑ örülünk, hogy ennek megfelelően jártunk el ‑, azt állítja ugyanakkor, hogy ez egy kapituláció, feltesszük a kezünket, és egyes helyeken ezzel megszűnnek a pedagógiai módszerek és ezek alkalmazása. Én állítom, hogy a megközelítésünk nem ez. Az iskolaőr kiegészítő jelleggel érkezik az adott intézményekbe, segíteni jön, hozzáadott értéke lesz és lehet, de természetesen minden iskolában folytatódnak a pedagógiai programok, úgyhogy ebben, azt gondolom, hogy más a testtartásunk.

Kodifikációs észrevételeket fogalmazott még meg, hogy mit hogyan kellene. Ebben a jogászainkkal nagyon szívesen készek vagyunk egy vitára, hogy mit hova érdemes vagy nem érdemes beilleszteni. Azt gondolom, ha vannak kodifikációs pontosító javaslatai, akkor ezeket nagyon szívesen vesszük. Nyújtsa be, és az Igazságügyi Minisztérium bevonásával örömmel megvizsgáljuk, hogy ezek pusztán technikai ügyek lennének. Nem gondoljuk egyébként, hogy ezek megalapozottak lennének, de természetesen van mód akár máshogy is megközelíteni ezeket a kérdéseket.

Megfogalmazta azt is a hozzászólásában, hogy erőforrásokat a családsegítőknek vagy az iskolapszichológusoknak biztosítsunk. Én itt szeretném azt elmondani, hogy ha jól emlékszem az ülés kezdetére, akkor még nem volt jelen az ülés azon szakaszában, amikor én a bevezetőmet megtartottam. (Arató Gergely: Bizottsági ülésen voltam.) Bizottsági ülésen volt. Ez természetesen méltányolandó, nem is kritikaként fogalmaztam meg, de azt akkor tényszerűen állapítsuk meg, hogy nem volt itt, amikor elmondtam az ezzel kapcsolatos pontokat, és jeleztem, hogy természetesen ezek az erőforrások megvannak. Éppen 2018. szeptember 1-jétől kötelező egyébként, és rendezte a jogszabály, hogy milyen körben kötelező pont éppen ennek a körnek a jelenléte az iskolákban, tehát a szociális segítés köre.

Hohn Krisztina képviselő asszony hozzászólását egyetlenegyszer valóban megmosolyogtam, de csak akkor, amikor a szóbotlás volt, és amikor a vegyi eszköz helyett a vegyi fegyver kifejezést használta, hogy az iskolaőr vegyi fegyvert fog alkalmazni. Ezt, nehogy véletlenül a köztudatba átkerüljön, szeretném javítani, hogy természetesen vegyi fegyvert nem alkalmaz az iskolaőr… (Közbeszólások az ellenzéki oldalon, köztük: Még…) A jövőben sem fog, ebben én egészen biztos vagyok.

És szeretném azt megfontolásra javasolni az LMP frakciójának, hogy ha tényleg csak az tartja önöket vissza a javaslat támogatásától, hogy a bot meg a bilincs így olvasva milyen szörnyűségesen hangzik, akkor énszerintem azt most tegyük kicsit a helyére, hogy ma, jelenleg, ha egy erőszakos esemény van az iskolában, akkor két beavatkozási mód van valójában. A pedagógus ebben alapvetően nem nagyon mozoghat, hiszen az állásával játszik, a pedagógus erőszakot semmilyen módon nem alkalmazhat. Akkor ki marad? Marad a portás. Marad a portás, aki erre sem felkészítve nincsen, sem jogköre nincsen, sem semmilyen felszerelése nincs, de jó szándékkal nyilván beavatkozhat két gyerek szétválasztása, vagy mondjuk, egy tanuló meg egy pedagógus szétválasztása érdekében.

(16.40)

Nem gondolom, hogy ez egy szakszerű intézkedés lenne, de nyilván a pofonszórásba egy portás is be tud csatlakozni. Hogy ezt jónak tartjuk-e? Azt gondolom, nem tartjuk jónak. A „B” terv pedig az, hogy szólnak a rendőrnek, aki nemhogy gumibottal, nemhogy vegyi eszközzel, hogy ezt a fogalmat használjuk, hanem fegyverrel érkezik az intézménybe és avatkozik be. Azt gondolom, ha ebből a megközelítésből nézzük ezt a javaslatot, akkor nem ördögtől való az, hogy legyen olyan professzionális, erre felkészített személyzet, aki egyébként nem fegyverrel és nem is semmivel vesz vagy vehet részt, vagy kezelhet ilyen jellegű konfliktusokat. Innen nézve és olvasva, azt gondolom, érdemes ezt megfontolniuk, és ha csak ezen múlott, akkor támogassák a javaslatot.

Mellár Tamás képviselő úr, csatlakoznék az észrevételhez, hogy ötven éve is előfordult erőszak az iskolában. Szerintem is, ami nagyon más volt, hogy ennek a társadalmi visszhangja a nullához közelítő volt, hiszen a korabeli sajtó, a korabeli Facebook, amely nyilvánvalóan nem létezett, erről nem adott hírt és nem futott végig úgy az ezzel kapcsolatos hírözön a világon, mint ahogy ez ma megtörténik.

Azt is jelezte, legalábbis kiolvasható volt a társadalompolitikai háttérelemzésből, amit egyébként nagy érdeklődéssel követtem, hiszen ön tudós ember és ennek megfelelően az ilyen gondolatvezetéseket illik is, kell is és érdemes is ilyen szemmel követni… ‑ az a következtetés, amely viszont ebből levonásra került, hogy az iskolaőr esetlegesen erősítheti a gettósodást vagy a társadalom kettészakadását, én nem gondolom, hogy így lenne. Ez a kormány világos társadalompolitikai és családpolitikai vízióval rendelkezik, nemzetben gondolkodik, és én hiszek abban, hogy mindenkinek a felemelésén dolgozik. Lehet azt vitatni és szokta is az ellenzék néha vitatni, hogy ez így van‑e, én azonban saját magam és a többiek nevében is, akikkel együtt dolgozunk a kormányzatban, azt gondolom, hogy a mi testtartásunk nem eltérő attól a víziótól és mindenki felemelésén dolgozó víziótól, amit képviselő úr említett. Ezért nem gondolom, hogy az iskolaőrnek ilyen negatív hatása lenne. Pont azért fókuszálunk ezekre a feladatellátási helyekre, azért szeretnénk ott egyébként a rend fenntartásában egy ilyen pótlólagos eszközt bevezetni számos más intézkedés mellett, hogy ott is módja nyíljon mindenkinek a tanulásra, annak is, akit esetleg csak néhány erőszaktevő gátol ebben. Ahogy Dúró Dóra elmondta, az ő jogaikra is igenis oda kell figyelni, a tanuláshoz való jogot mindenkinek biztosítani kell, de azoknak is, akiknek ilyen módon nem lesz módjuk, lehetőségük az erőszakos cselekedetekre. Bízom benne, hogy ők is a tanulás irányába fordulnak majd.

Varga-Damm Andrea képviselő asszony hozzászólásában a tiszteletlenség társadalmáról beszélt. Valóban, ezen a téren ‑ múlt héten is, ma is elmondtam ‑ nem ebben az irányban és nem jó irányban alakulnak a dolgaink, nemcsak nálunk, hanem az egész nyugati vagy talán az egész globális világban sem. Ezzel együtt is nyilván a kormányzatot nem érheti olyan vád, hogy ebben az irányban a munka becsülete, a tudás fontossága terén ne fogalmaznánk meg az üzeneteket.

Úgy fogalmazott, és ez szerintem egy félreértés, hogy minden állami intézménybe viszünk iskolaőrt. Fontos azt rögzíteni, hogy ez természetesen nincs így, erről már korábban beszéltünk, és más fenntartókhoz is kerülhet majd egyébként a későbbi időszakban iskolaőr. 500 főnyi nagyságrendről van egyelőre csak elvi döntése a kormányzatnak, tehát nincs szó 8 ezer személyről, és természetesen nem csak rendőr és nem csak volt rendőr lehet iskolaőr, bár nyilván, ha valaki ilyen jellegű tapasztalatokkal rendelkezik, az előnyt élvez és élvezhet. A cél azonban, és ezt fontosnak tartom én is rögzíteni, amit kiemelt, a biztonság és nem az iskolaőrség. Tehát ha a képviselő asszony döntésében számít az a szempont, hogy ezt mi hajlandóak vagyunk‑e egy átmeneti intézkedésnek tekinteni, akkor természetesen nem lesz szükség iskolaőrségre, ha az iskolában megszűnik az erőszak, és természetesen, ha javuló tendenciák lesznek sok más beavatkozás, társadalmi fejlődés következtében, akkor nem lesz szükség erre az intézkedésre. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy vannak olyan helyszínek, és ezt többen elismerték a hozzászólók közül, ahol ez jelenthet egy hozzáadott értéket és jelenthet segítséget.

Dúró Dóra képviselő asszony felvezetésében ugyan azt mondta, hogy csalódást okoztunk ezzel a javaslattal, aztán utána elmondta azt is, hogy a javaslatok egy részét ők már korábban megtették. Igyekszünk nem csalódást okozni és ezeket a régebbi javaslatokat legalább most diadalra vinni ebben a Házban.

Ön radikálisabb javaslatokat is megfogalmazott. Azt gondolom, hogy ezeket az intézkedéseket, amelyeket benyújtottunk, elegendőnek és megfelelőnek tartjuk, ezért nem mennénk ennél tovább. Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy a nem erőszakos gyerekek jogait is biztosítani kell; mint ahogy abban is, hogy a kártérítés, amely megítélésre kerül, az egy kifejezetten a kormányzat által vitatott pontja egyébként a bírósági ítéletnek. Megmondom őszintén, hogy ezért is vártuk nagyon a Kúria döntését, hogy fog‑e csak jogi alapon érvelni és dönteni, mint ahogy ezt egyébként tette, hiszen nem ment bele a Kúria az igazságosság-igazságtalanság kérdéskörébe, hanem lényegében egy olyan helybenhagyó döntést hozott, ahol pusztán jogi háttérre hivatkozott, a szabályozásból vezette le azt, hogy nincs jogköre másmilyen típusú ítélet meghozatalára, egyértelműen a szabályozóra hárítva ezzel a felelősséget. Ezért élünk is azzal, hogy a szabályozás ezen a téren megváltozzon. Nem vitatjuk tehát természetesen a bíróság döntését, de véleményünk lehet róla. Azt gondolom, szíve joga egy kormányzó erőnek is, hogy ez így legyen.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács továbbképzései kapcsán gyorsan tájékozódtunk a kollégákkal. Tízszeres túljelentkezés nincs azért ezekre a képzésekre, de előfordul, amikor van. Többen jelentkeznek, inkább így fogalmaznék, mint ahány hely van. A Belügyminisztérium szervezésében zajlanak ezek a továbbképzések. Az ő szervezetükben, keretükben zajlik ez a továbbképzés. Fogunk velük egyeztetni, hogy milyen módon tudjuk támogatni, hogy ezen a téren is szélesebb kínálat álljon rendelkezésre.

Mesterházy Attila képviselő úrnak is köszönöm a hozzászólását. Úgy fogalmazott, hogy ez itt az út vége‑e vajon vagy sem. Én osztom azt a már elhangzott véleményt, hogy nem egy útnak a végén vagyunk, de bevezetünk egy olyan intézkedést, amely az eddigiekhez képest a megfelelő helyszíneken szélesebb intézkedési mozgásteret eredményez majd egyébként az iskolai rend fenntartása érdekében.

Statisztikák terén nagyon nehéz dolgunk van, hiszen az iskolai erőszak definíciója, a háttere, hogy egyáltalán mit tekintsünk annak, illetve ennek milyen felmérési lehetősége van, ez nem olyan, mint a csonttörések vagy a balesetek pontos, precíz nyilvántartása, ami egyébként az Oktatási Hivatal felé bejelentésre kerül. Nagyon sok olyan zaklatási ügy lehet, amely nem éri el azt az ingerküszöböt, hogy jelentés vagy fegyelmi ügy legyen belőle. De az a percepció egyébként, azt gondolom, minden hozzászólót jellemzett, hogy egy erősödő folyamatról beszélhetünk. Pontos statisztikákkal azért nem tudunk rendelkezni, hiszen, ahogy az előbb említettem, egy lényegében nagyon nehezen felmérhető, különösen a tanulók közötti erőszak terén nagyon nehezen felmérhető ügykörről beszélünk.

A Nemzeti Pedagógus Kar javaslatait természetesen mi is megkaptuk, mi is ismerjük, erről lesz velük egyeztetés. A törvény alapvetően néhány sarokpontot ver csak le, illetve létrehozza ezt a rendészeti szervezetet, de ahogy az már elhangzott, rendeletek születnek majd, illetve olyan fenntartói eljárások, együttműködési megállapodások, amivel egyébként a Nemzeti Pedagógus Kar javaslatainak jelentős része kezelhető lesz és mi magunk is így gondoljuk. Nyilván az, ahogy már elmondtam, hogy az intézmény igényelje, nélkülük ne lehessen, teljesült, mi sem gondoljuk másként.

Az, hogy határozott vagy határozatlan időre szóljon‑e a szerződése az érintett személynek, ez ugyan egy munkajogi kérdés, de nyilván nehezebb úgy állományt építeni, ha valaki tudja, hogy egy tíz hónapos határozott idejű szerződése lesz. Azt viszont fenntartjuk, és a Pedagógus Kar is így értette ezt a kérdést, hogy ha egy intézményben az derül ki, hogy sikeres az intézkedés, nincs szükség az iskolaőrre, akkor természetesen nem lesz érdemes ott fenntartani ezt az intézkedést, tehát akkor az érintett kollégát akár más intézménybe is tudjuk vezényelni, ahol erre igény és szükség van, és ahol hatékonyabban tud működni. Tehát az a fajta nem örök életre szóló jelleg, amit a Pedagógus Kar jelzett, természetesen meg tud valósulni.

(16.50)

Egyetértünk abban is, hogy az iskolaőr csak a veszélyt szüntethesse meg, akkor intézkedhessen, de nem dolga az, hogy a későbbiekben, mondjuk, a fegyelmi eljárásban neki legyen további szerepe. Egy alapvetően védő, beavatkozó funkciója van és kell hogy legyen. Ugyanígy azt gondolom, hogy az intézményvezetőnek részleges utasítási lehetősége kell hogy legyen az iskolaőr irányában, hiszen például mivel a tevékenységét ott végzi, ezért értelemszerűen, mondjuk, a szabadság, a helyszínen tartózkodás, a munkaidő teljesítése, jó pár olyan munkajogi szabály van, ami értelemszerűen az iskolavezetőhöz kerülhet majd a részletszabályok kidolgozásánál.

Egyetértünk abban, hogy a problémát önmagában nem az iskolaőr oldja majd meg, de ahogy a bevezetőmben mondtam, nem is gondoljuk, hogy ez egy önmagában álló intézkedés lenne. Még azt említette, hogy a túlkapás lehetséges adott esetben. Ez természetesen minden munkavállaló esetén érvényes. Odafigyelünk arra, és igyekszünk úgy felkészíteni, hogy ilyen ne legyen, de ez jelenleg sajnos a portás esetén is fennáll, ha ő hoz hibás intézkedést és jelenleg beavatkozik egy ilyen, mondjuk, iskolai erőszakos eseménybe. Abban bízunk, hogy az iskolaőrök felkészítése, ami nemcsak a rövid augusztusi időszakra fog terjedni, hanem a pozíciók betöltése után is folyamatosan, a tapasztalatok alapján igyekszünk őket megfelelően felkészíteni, hogy tudják majd, mi a dolguk, és milyen esetekben van rájuk szükség.

Szabó Szabolcs képviselő úr nagyon sokszor elmondta, hogy lesz‑e jó hatása vagy sem. Én nagyon sokszor hallottam már valamiről ennyiszer elmondani, hogy ennek biztosan nem lesz semmi hatása. Természetesen tiszteletben tartom a képviselő úr véleményét; mi bízunk abban, hogy lesz pozitív hatása. Abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy a következő néhány évben ezt meg fogjuk látni, és örömmel álljuk majd a kritikus kérdések hadát, ha ilyen jellegű kérdéseket bizonyára fel fog majd tenni.

Amiről még beszélt, és emlékeim szerint ön sem volt itt a bevezetőn, hogy az iskolapszichológus, a családsegítő szerepét hogyan látjuk. Egyformán látjuk. A bevezetőben elmondtam, hogy itt a számok hogyan változtak az elmúlt években, hogyan bővítettük az erre vonatkozó erőforrásokat. Ön is azt mondta, hogy erőforrások, emberek, s a többi, s a többi, s a többi ‑ pontosan ezt a munkát végezzük, végeztük.

Hajdu László képviselő úrra reagálnék még, de ugyanazt szeretném csak elmondani, amit Hohn Krisztina hozzászólása kapcsán is elmondtam. Az iskolaőr nem egyedülálló, egy komplex program része, és az erőszakos beavatkozás, itt is aláhúznám, nem azt az egyet várjuk, hogy akkor most hirtelen bilinccsel, gumibottal megjelenő emberek tartanak majd rendet. Ahogy elmondtam, vagy a portás, vagy a rendőr jelenleg az, aki intézkedik, a kettő összegyúrásából áll elő az az iskolaőr, aki nem fegyverrel, de nem is a semmivel a kezében lesz arra felhatalmazva és felkészítve, hogy az iskolákban egyébként segítse a rendtartást.

Tehát én azt kifejezetten szeretném kérni, és nem árulok el titkot, hogy ebben nyilván a kormányzati kommunikációban ezt markánsabban meg fogjuk jeleníteni, érzékelve, hogy egy kicsit talán ebbe az irányba indul. Itt olvastam közben most az ülés alatt kiadott közleményeket, több helyen ez a bilincs, gumibot volt a meghatározó, de amihez képest bilincs, gumibot, ahogy már mondtam, ma jelenleg a rendőr megy be fegyverrel, ha valamilyen erőszakos cselekményhez hívják. Tehát próbáljuk ezt szerintem fordítva is nézni és a helyén kezelni!

Igyekeztem minden hozzászólásra reagálni, és a patkó különböző frakciói közötti vitákba már nem beleszállni. Remélem, hogy adtam további pluszinformációt és olyan inputot a döntések meghozatalához, ami akár a módosítók benyújtását, akár pedig az egyes frakciók, illetve a képviselők döntését tudja támogatni. Állunk rendelkezésre a jövőben is. Én azt kérem, hogy ezt a javaslatot támogassák. Mi bízunk és hiszünk abban, hogy ez az intézkedés segíteni fogja az adott helyszíneken, amely a feladatellátási helyeknek az abszolút kisebbsége, de ezeken a helyszíneken segíteni fogja az iskolában a rend fenntartását, hogy az iskola valóban az oktatás-nevelés helyszíne lehessen kizárólag. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)