Nacsa Lőrinc (KDNP)
2020-06-09 · 137. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 9:12Szöveg8 890 karakter · 21 bekezdés · JSON
NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy azt Horváth képviselőtársam és jobbikos képviselőtársam is jelezte, fontos témáról van szó, fontos témához érkezett az Országgyűlés, amit már a múlt héten, ahogy Ander Balázs mondta, elkezdtünk részben megvitatni, hiszen a köznevelési törvény módosítása kapcsán részben a nemzetiségi módosítások mellett ez a téma is szóba került.
Az elmúlt időszakban, ahogy ezt többen már konkrétan is idézték, láthattunk példákat Magyarországon a hosszú időre visszanyúló, pedagógusokkal szembeni erőszakkal történő fenyegetéssel vagy tettleges bántalmazásokkal járó jogsértésekről. Ez a jelenség nem új keletű, régóta jelen van az iskolarendszerben, ugyanakkor csupán az iskolák egy kis részét érinti.
A pedagógusbántalmazásoknál, az iskolákban történő rendbontásoknál napjaink digitális eszközökkel ellátott világában már minden eset azonnal rögzítésre kerül, és megjelenik a világhálón. Ennek köszönhetően a társadalom ma már széles körben tudomást szerez a néhány iskolában zajló deviáns viselkedésről, ami jogos társadalmi felháborodást is okoz. Ezek a felvételek, részben az államtitkár is utalt ere, egyrészt jogsértést követnek el, és a tanárok, illetve a bántalmazottak jogait sértik, illetve sokkal szélesebb körben elérhetővé teszik az erről szóló felvételeket, ezeket általában az elkövetők társai készítik, közösségi médiában és a videómegosztó platformokon is jelentős nézettségre tesznek szert. A felvételeken a tanulók elsősorban verbálisan, de esetenként fizikailag is bántalmazzák, megalázzák az őket tanítani próbáló, a munkájukat végző pedagógusokat.
A pedagógusoknak a jövő nemzedékek oktatása, nevelése érdekében végzett áldozatos munkájukat elismerésnek és megbecsülésnek kell öveznie. Számunkra elfogadhatatlan és felháborító a pedagógusok bántalmazása, megfélemlítése.
(14.20)
Itt szeretném kinyitni azt a zárójelet, hogyha erről a témáról beszélünk, hogy megköszönjem a pedagógusoknak az elmúlt nehéz időszakban történt helytállásukat, az egyik napról a másikra történő átállást a digitális tanrendre, a kreativitásukat, a határozottságukat, a céltudatosságukat, amellyel a gyermekeinket ebben a nehéz időszakban is laptopok előtt, számítógépek előtt, de oktatták és nevelték a nehéz helyzetben is. Köszönjük nekik.
Számunkra elfogadhatatlan, hogy bárki agresszívan lépjen fel a pedagógusok ellen. Nem tűrhetjük, hogy a deviancia utat nyerjen egyetlen magyar iskolában sem. Ezek ellen a támadások ellen a pedagógusok sokszor tehetetlenek, nincsenek a hatályban lévő jogszabályok alapján megfelelő, hatékony eszközök. Ezt a jelenséget nem elég csupán szankcionálni vagy tünetileg kezelni, hanem a tágabb folyamatot, amelynek során a renitens tanuló a közösség szabályaival ellentétes magatartásától eljut a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakig, egységként, a folyamatot egészében kell nézni és kezelni.
A most tárgyalandó, előttünk fekvő törvényjavaslat egy komplex, átfogó, rendszerszintű cselekvési megoldást tartalmaz, amelynek elsődleges céljai a megelőzés, a pedagógusok és a tanulók védelme, valamint az erőszakba torkolló extrém esetekben a szigorú szankciók révén az elrettentés.
A törvényjavaslat egyrészről tartalmaz számos azonnal alkalmazható, határozott fellépésre való lehetőséget, melyek az extrém erőszakig fajuló eseményeket állítják meg, illetve szankcionálják. Ilyen intézkedés például az iskolaőri hálózat felállítása, melynek célja, hogy növelje a pedagógusok, az oktatók és az iskolában dolgozók biztonságérzetét, a diákokban pedig erősítse a visszatartó erőt attól, hogy a pedagógusokkal szemben verbálisan vagy fizikailag fenyegetően lépjenek fel.
Az iskolaőrség tagjai az arányosság és szükségesség követelményének megfelelő intézkedéseikkel, illetve szükség esetén kényszerítő eszközök alkalmazásával alkalmasak lesznek arra, hogy megszakítsák a köznevelési intézményekben előforduló jogsértő magatartásokat, és megakadályozzák az adott helyzetek elfajulását.
Sokszor látjuk azt, hogy az egyik bántalmazás vagy egyik tettlegesség, verbális fenyegetés vezet a következő eseményhez, és ezáltal exponenciálisan növeli a feszültséget az iskolákban, ezért már rögtön az elején meg kell szüntetni a helyzet kibontó okát, hogy az elfajulást elkerülhessük.
Fontos megjegyezni, az iskolaőrök csak a szükségesség és arányosság követelményeinek megfelelően hozhatnak intézkedést, a rendőrség által használt kényszerítő eszközöket vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan használhatják. A törvényjavaslat garantálja, hogy az iskolaőrök csak a legenyhébb módszereket alkalmazhatják, valamint kizárja az esetleges visszaéléseket.
Itt államtitkár úr beszélt már az iskolaőrök számára nyújtandó képzésről. Ezt én rendkívül fontos elemének tartom a programnak, mondhatnánk azt is, hogy ezen múlik a program sikere, hogy olyan megfelelő képzésben, fizikai, szellemi, lelki képzésben részesüljenek, pszichológiai felkészülésben is, amely segíti az ő munkájukat, és amely alkalmassá teszi őket arra, hogy ezt a sokszor nem könnyű feladatot ‑ bár reméljük, hogy többnyire eseménymentes feladatot ‑ el tudják látni.
Az iskolaőrök jelenlétének a célja, hogy a jogkövető, a közösség és a társadalom normáit elfogadó többségben megnyugvást és biztonságérzetet keltsenek, a deviáns viselkedést megjelenítőkben pedig visszatartó erőt jelentsenek. További elem, hogy a büntethetőségi korhatár leszállításra kerül 12 évre, ugyanakkor természetesen továbbra is feltétel marad, hogy az elkövető az elkövetéskor rendelkezzen a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
A törvényjavaslat a megelőzésre is nagy hangsúlyt helyez, melyek közül támogatja az iskolai kereteken túlnyúló helyi együttműködéseket is az iskolai erőszak megfékezése érdekében. Szükséges a települési és a nemzetiségi önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, szülők, kulturális, szociális és egészségügyi intézmények bevonása a jelenség megelőzése érdekében.
Itt szeretném kiemelni azt, amit Ander Balázs képviselőtársam is elmondott. Én több alkalommal járhattam személyesen „Biztos kezdet” házban, amit nagyon támogatunk, és egy kifejezetten hasznos programnak tartunk, és természetesen egyetértek vele abban, hogy ezeket a programokat, amelyek eddig is eredményre vezettek és jónak bizonyultak, tartsuk fönn, és folytassuk.
Szükséges továbbá, hogy a konfliktuskezelés készsége a jövő pedagógusképzésében sokkal nagyobb szerepet kapjon, valamint a „mentálhigiénés alapképzés pedagógusoknak” program, melyek keretében a pedagógusok mentálhigiénés továbbképzése történik, melynek elvégzése gyors és hatékony változást hozhat az érintett intézményekben, hatékonyabban tudják elkerülni a tettlegességig fajuló konfliktusokat, illetve a már kialakult konfliktusos helyzet megfelelő kezelésére készítik fel a pedagógusokat.
Én sem szeretnék szó nélkül elmenni a családok felelőssége mellett. Egyetértek államtitkár úrral, képviselőtársaimmal abban, hogy nagyon nagy felelőssége van a családnak, a családnak mint közösségnek, mint szocializációs helyszínnek abban, hogy milyen cselekmények alakulnak ki, milyen nevelést kap ott egy gyermek, egy fiatal, milyen környezetből érkezik az iskolákba. Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznünk nemcsak szemléletformálásra, nemcsak példamutatásra, nemcsak megelőzésre, hanem arra is, hogy esetleg az ezekben a családokban, ahol kialakulhatnak ilyen konfliktusok, vagy ilyen agresszivitásra biztató jelek kerülnek elő, ott a megelőzés, a kísérés, a mentorálás, a folyamatos mellettük történő segítésnyújtás kapjon teret, kapjon szerepet.
Hiszen látjuk azt, hogy ‑ egyetértve Ander Balázs képviselő úrral ‑ az iskola, az állam nem vállalhat fel minden felelősséget, a szülők felelősségének elsőbbséget kell élveznie. Az iskola nem veheti el a szülők nevelési szerepeit. Az iskola tud biztosítani tudást, tud biztosítani értékrendet, tud adni egy olyan nevelési keretrendszert, ami hasznára válik a fiatalnak, a gyermeknek, de sosem vehetjük ki ebből a folyamatból a szülőket, a nevelőszülőket, akiknek otthon akár a szeretetükkel, akár az értékrenddel a becsületes állampolgárrá való nevelésben hatalmas részük van. Ezért azt gondolom, hogy ebből a témából sem szabad kihagyni a szülőket.
Akár biztatom arra államtitkár urat is, hogy ebben a témában a szülőknek is füzetek, kampányok, ismeretterjesztő anyagok készüljenek majd a közeljövőben, hogy ők is értesülhessenek nemcsak erről a bevezetendő programról, hanem arról is, hogy nekik milyen felelősségük, milyen szerepük és milyen lehetőségeik vannak ebben, és kikhez fordulhatnak, ha ebben megoldásra van szükségük vagy segítségre van szükségük. Ezt mindenképpen szorgalmaznánk.
A törvényjavaslat az előbb elmondottak szerint támogatható, a KDNP-frakció támogatja, erre kérem önöket is. Köszönöm szépen. (Horváth László tapsol.)
HivatkozásJSON
karzat: Nacsa Lőrinc — 2020-06-09, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/137-108.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-137-108,
title = {Nacsa Lőrinc — 2020-06-09, vezérszónoki felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/137-108.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}