Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudtam, hogy a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozat vitájához csak igen csekély módon tudok hozzászólni, ezért jelentkeztem napirend utáni felszólalásra, hogy pár gondolatomat ehhez hozzákapcsoljam.

A kérdés először is az, hogy ennek a nyilatkozatnak a tartalma hordoz‑e bármilyen problémát. Természetesen a válasz az, hogy nem. Aztán az is kérdés, hogy valós‑e mindaz, ami ebben a nyilatkozatban, javaslatban szerepel. Erre a válasz: igen. Ha megnézzük azt, és ez a nyilatkozatban szerepel, miszerint 1920 és 2011 között határon túli magyar nemzettestvéreink száma 3 millió 278 ezerről 2 millió 90 ezerre csökkent, akkor azt tudjuk mondani, hogy ez a nyilatkozat és mindaz, amit ez a nyilatkozat a jövőre vonatkozóan felvet, fontos kérdés.

Arról is szól ez az írás, hogy a határon túli magyarság lélekszáma, a közösségek elleni etnikai tisztogatások, a homogenizáció, a gazdasági nehézségek okozta elvándorlás, és mindaz a határon túli magyarjainknak okozta nehézség, ami idáig juttatta nemzettestvéreinket, hogy 36 százalékkal csökkent a lélekszámuk, ez valóban egy rendkívül komoly probléma, de egy dologról viszont elfelejtkezünk. Ez pedig az, hogy mi van az anyaországgal.

Ha nemzettestvéreinknek ilyen iszonyatos küzdelmek során csak 36 százalékkal csökkent a lélekszáma, ami, elnézésüket kérem, hogy a „csak”-ot mondom, de az anyaországban ennél sokkal nagyobb a krízis, ha a magyarság megmaradását, az irdatlan mennyiségű természetes fogyást vizsgáljuk meg. 1980-ban 10 709 463 magyarországi lakos volt, ez már 2020-ra 9 769 000. 2011-ben lépte át a 10 milliós határt az anyaországi lélekszám. Az élveszületés 1932-ig 200 ezer felett volt, majd 1953 és ’55 között a Ratkó-korszakban lett ismét 200 ezer fő fölötti az élveszületések száma. 1998-ra lezuhant az élveszületések száma 100 ezer alá, és azóta soha nem emelkedett 100 ezer fölé az anyaországi élveszületések száma.

Ez azt jelenti, kérem szépen, hogy míg 1921-ben, tehát a Trianon utáni évben 255 ezer új gyermek született, mert mindenki érezte, hogy az elvesztett magyarságot azzal tudjuk valamelyest pótolni, ha minél több gyermek születik, úgy kilencven évvel később, 2011-ben a legalacsonyabb, 88 049 új gyermek. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az anyaországban kilencven év alatt 35 százalékra csökkent az utódnemzés hajlandósága. Ez az igazi nagy tragédia.

Azt szokták mondani, szociológusok is mondják, hogy sajnos ‑ egy már 2013-ban született tanulmányból veszem a szavakat ‑ a Kárpát-medencében a magyarság körében egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti hovatartozásnak. Felhívják a szociológusok, művelődésszociológusok a figyelmet arra már ’13-ban, hogy sajnos nem kap az új nemzedék annyi szellemi táplálékot, amellyel meg lehet őrizni azt a fajta nemzettudatot, a magyarság önazonosságát, amiről például ebben a proklamációban is beszélünk.

Azt mondják a kutatók, hogy a legnagyobb hiba az, hogy a gyermekek sem az óvodában, sem az iskolában a magyarság jelentőségét bemutató irodalmi műveket, szimbólumokat nem élményt adóan kapják meg, hanem kötelezőként élik meg, és nem tud ezért a személyiségébe beitatódni. Azt mondja: mi az identitás? Az egyént körülvevő többrétegű, burokként jellemezhető lelki köntös, amely nem elszigeteli, hanem beköti az egyént a társadalom hálózatába.

Hát, akkor kérem országgyűlési képviselőtársaimat, a kormány képviselőit, hogy adjuk a jövő nemzedékre ezt a köntöst, ezt a többféle burokként jelentkező védő-óvó hálót, hogy a magyarság identitását az új nemzedékbe tudjuk visszaépíteni, ha már a kutatások is azt állapítják meg, hogy sajnos honfitársaink jelentős részének nem ez az elsődleges. A magyarság identitása egyébként kultúrnemzeti jellegű, azaz nem elsősorban a vérségi, hanem a kulturális közösséghez tartozás tudata határozza meg.

Ha viszont ez az eszköz rendelkezésünkre áll, akkor azt kérem, hogy ne csak nyilatkozatok legyenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne csak beszéljünk róla, hanem mindenki tegyen is azért, hogy visszajöjjön a magyarság nemzettudata. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(19.20)