Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Trianon 100” gyalázatának évfordulója kapcsán el kell mondanunk, Magyarország jelenlegi benépesítése, a magyarországi jelenlegi demográfiai folyamatok olyan problémákat vetnek fel, amelyek tárgyalását nem szabad kerülgetni, hallgatni róluk pedig hazaárulással lenne egyenértékű.

Éppen ezért, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen lehetősége van ma egy magyar fiatalnak arra, hogy megvesse a lábát a saját hazájában, önálló otthonhoz jusson, családot alapítson, akkor bizony egy elkeserítő képpel találkozunk. Az önálló otthonhoz jutás lehetősége szerencséseknek sikerül vagy felső középosztálytól felfelé. Ez alatt pedig egy több évtizedes, véget nem érő kihívássorozattá válik. Ennek fényében voltak reményeink ez évre vonatkozóan azt illetően, hogy akár a bérlakások építése, akár széles körben az ingatlanok építése kapcsán egy olyan kedvezményrendszer kerül bevezetésre, amely tipikus élethelyzetben lévő magyar emberek, fiatalok számára is az otthonteremtés valós esélyét hordozza.

(19.00)

Ehhez képest a KSH legfrissebb adatai alapján 2020 első negyedévében mindössze 4775 darab új lakás épült. Ez az építési szám a hazai lakásállomány 200 évente történő kicseréléséhez lenne csak elegendő, és hát azt is látjuk a friss jelentésben, hogy a kiadott építési engedélyek és egyszerű bejelentések alapján építendő lakások száma 27 százalékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Tehát egy olyan időszakban, amikor több elérhető otthonra lenne szükség, szélesebb kedvezményrendszerre és több lehetőségre, még az új építésűek száma is csökken, és azt is látjuk, hogy a kormányzat eközben kivezette a kedvezményes lakásáfát, ami 20-25 százalékkal képes visszavetni az új építésű lakások számát. A lakáscélú előtakarékosság állami támogatását megszüntette, fiatalok tömegeit, tízezreit hozva olyan helyzetbe, hogy nem tudnak már támogatott formában otthonteremtési célokra takarékoskodni. A CSOK pedig mérhető támogatási összeget csak viszonylag jó jövedelem esetén és olyan bankok által eldöntött hitelképesség esetén biztosít, amely rostán pontosan azok esnek ki nagyon sokszor, akiknek igazi szükségük lenne minderre.

És hát azt is látjuk, hogy nem foglalkozik a kormány az albérletben élők tarthatatlan helyzetével. A spanyol modell alapján például a járványügyi veszélyhelyzet közepén egy egyszerű szerződéssel be lehetett jelenteni azt, hogy az ember átmeneti zavarba került, és egy állami hátterű alapból bizony átmeneti segítséghez lehetett jutni. Magyarországon még most is megfontolandó lenne ez a csomag.

De a bérlakásépítés, tömeges bérlakásépítés elszabotálása az, ami igazából megbocsáthatatlan. Szó szerint magyar gyermekek életébe és magyar családok életébe kerül. Jobb esetben ezek a családok legalább más országban megtalálják a számításaikat, rosszabb esetben ezek a gyermekek meg sem születnek. És ez az igazi nemzeti katasztrófa, amelyről minden, nemzetben gondolkodó erőnek kutya kötelessége színt vallania, beszélnie, és ami még fontosabb, megoldásokat keresnie.

A mi egyik megoldásunk az az albérlet-támogatási rendszer, amit az iméntiekben említettem, de van ám nekünk másunk is. A „Mi várunk” című otthonteremtési, bérlakásépítési program, koncepció tekintetében évente öt plusz ötezer új építésű bérlakás emelését és most üresen álló lakás felújítását kell és lehetne vállalni, egy harmadik ötezer tekintetében pedig úgy gondoljuk, hogy átfogó kollégiumépítési programra is szükség lenne, hiszen tarthatatlan állapotok alakultak ki a kollégiumok úgynevezett és idézőjelben értendő módon, de piacán. Látható, hogy nagyon nehéz bekerülni ezekbe az intézményekbe, és azok a vidékről érkező hallgatók, akik adott esetben szeretnének előrébb jutni, jobb végzettséget vagy egyáltalán végzettséget szerezni, lehetetlen helyzettel, lakhatási kataklizmával találkoznak mind Budapesten, mind a nagyvárosokban.

Számukra tehát egy olyan kollégiumi hálózatra van szükség, amely lehetővé teszi a tudatos tervezést. Azt, hogy ne kelljen nekik tíz évet odaadniuk az életükből hitelek törlesztésére pusztán azért, mert az egymást követő kormányok a lakhatási kataklizmát, a kínálati oldal szűkösségét egyszerűen helyben hagyják, észre sem veszik.

Még inkább elszomorító, hogy a XXI. századi vívmányok tekintetében szintén tehetetlen a jelenlegi kormány. Hozzáteszem, legyünk korrektek: minden eddigi az volt. Nem is tudják sokszor értelmezni az Airbnb, a különböző közösségi oldalak által szolgáltatott technikák által okozott problémákat, és ezek a problémák így kezeletlenül maradnak.

Ami viszont bizonyos, hogy a magyar jövendő nem lehet ellenzékben, a magyar fiatalok, a magyar családosok létérdekeit a költségvetési tervezés során is minden egyéb szempont elé kell helyezni. A Jobbik a maga részéről ezt teszi, ezért nyújtja be jövővédelmi csomagját. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)