Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A tegnapi és a mai napon is több helyen és több alkalommal szerte a világon és itt Magyarországon a rasszizmus áldozataira emlékeztünk, emlékezünk. Nemcsak az amerikai események, hanem a magyarországi valóság miatt is ez dolgunk, kötelességünk, hiszen lassan 12 éve, hogy a romagyilkosságok bűncselekmény-sorozata megkezdődött, de nemcsak halálos áldozatai vannak a rasszizmusnak, a hétköznapi rasszizmus áldozatai mindazok, akik nem jutnak származásuk okán megfelelő oktatáshoz, nem jutnak jó munkalehetőségekhez, nem jutnak hozzá egy igazságos igazságszolgáltatáshoz vagy éppenséggel a szociális biztonsághoz. És nem véletlen, hogy ezen a téren egyre rosszabb a helyzet az elmúlt tíz évben, hiszen a Fidesz az állam politikájának a rangjára emelte azt a gyűlöletpolitikát, amit folytatott már réges-régóta, és amelyet egyre közelebbi és egyre kézzelfoghatóbb célpontok ellen alkalmaz.

Eleinte, amikor még csak az IMF-fel meg a multinacionális cégekkel hadakoztak, akkor talán ez nem fájt olyan sokaknak. Aztán a támadások a független médiára irányultak, és ezek folytatódnak a mai napig is. Emlékezzünk csak Hoppál Péter tegnapi posztjára, ahol bezárással fenyegette a Népszavát egy neki nem tetsző karikatúra miatt, és a Népszabadság sorsával példálózott, amelyet szintén önök zárattak be kellemetlen tényfeltáró írásai miatt (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.), valóban nem személyesen, hanem az önök oligarcháján keresztül, az osztrák elítélt bűnöző barátjukon keresztül.

És aztán ez az ellenségképzés áttevődött a menekültekre, és most pedig már a magyarországi romatársadalom a célcsoport. Látjuk azt a kampányt, amit folytatnak, és látjuk azt is, hogy a Fidesz politikája egyre inkább összeér a neonáci politikát felvállaló, büszkén rasszista Mi Hazánknak a politikájával, sőt most már személyes szinten is összefonódások vannak. Épp tegnapi hír, hogy átlépett a szegedi Mi Hazánk Ifjai-elnök a Fidelitasba, és az ottaniak örömmel üdvözölték, kifejtve, hogy nagyon közeli a két szervezet politikája egymáshoz; sajnos mi is ezt látjuk.

Ez a gyűlöletkeltő és egyre veszélyesebb politika olyan társadalmi feszültségekre épül rá, amelynek okai a fokozódó bizonytalanság, kiszolgáltatottság, eszköztelenség, kilátástalanság, amelynek a lenyomata egyrészt a sok százezer, talán milliónyi kivándorló magyar az elmúlt tíz évben, a másik lenyomata pedig azoknak a kilátástalanságban és reménytelenségben vergődő embereknek a tömege, akiknek egy része fogékonnyá vált az önök gyűlöletpolitikájára.

Ezek az indulatok, amelyeket egy felelős kormányzatnak nem szítani kéne, hanem orvosolni, úgy látszik, mégiscsak nagyon jól illeszkednek az önök céljaiba, amely leginkább az, hogy elterelje a figyelmet a hatalomkoncentrációról, a lopásról és a Fidesz fő politikáiról. Jól látszik mindez a költségvetésben is, amit ezen a héten kezdünk el tárgyalni: ahelyett, hogy egy boldog országba kalauzolnák el a magyar társadalmat, ahol mindenkinek jár a biztonság és egy jobb élet lehetősége, vagy legalábbis a remény, hogy elérheti ezt, önök tovább folytatják a lopás köré szerveződő kormányzást, és ezt kiegészítik a politikai bosszú tételeivel a költségvetésben. Látjuk, hogy a legnagyobb nettó befizetője a költségvetésnek Budapest, a budapesti polgárok, akiknek kevesebb támogatás jut, mint amennyit be kell tenniük az állami kasszába ‑ ilyenre a világon nem volt még példa. De azt is látjuk, hogy más vesztesek is vannak, amelyek az önök felelőtlenségét mutatják, ilyen a klímaügy, ami szintén nettó befizető, hiszen harminc-egynéhány milliárdot költenek csak klímavédelemre, ezzel kapcsolatos intézkedésekre, miközben kvótakereskedelemből, jövedéki adóból és hasonlókból ennek a sokszorosa jön be.

A Párbeszéd zöld baloldali pártként azt mondja, hogy a biztonság és a remény költségvetését kell megteremteni, be kell vezetni az alapjövedelmet, és be kell ruházni a jövőbe, a jövőbiztos munkahelyekbe, a jól megfizetett, jól képzett munkavállalókba, a szociális biztonságba és egy olyan zöldfordulatba, amely a hazánkat teljes egészében fenntartható pályára állítja, legyen itt szó környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságról egyaránt. Úgyhogy ebbe az irányba kellene menni, de úgy látjuk, hogy önökben semmilyen nyitottság nincs a jó szóra és az értékes, előremutató gondolatokra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)