Horváth László (Fidesz)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban joggal és indokoltan sokkolták a közvéleményt azok a híradások, beszámolók, videofelvételek, amelyek közösségi oldalakon jelentek meg, és mind-mind az iskolai erőszakról szóltak, aminek áldozatai minden esetben védtelen, kiszolgáltatott tanárok és diákok voltak.

Széles az elutasítottsága ennek a jelenségnek, olyan széles, mint amilyen széles az egyetértés abban, hogy az emberi méltósághoz minden tanárnak és minden diáknak joga van. Mint ahogy azt is támogatja a többség, hogy minden tanárnak és diáknak joga van biztonságban lennie az oktatási intézményben, joga van nyugodtan tanítani, és joga van a diáknak nyugodtan tanulni. Ezeket a jogokat az államnak biztosítania kell, és szükség esetén keményen és határozottan meg is kell védenie.

Az iskolában nincs és nem is lehet helye az erőszaknak, mert ahol erőszak van, ott sem tanítani, sem tanulni nem lehet. Abból az iskolából, ahol erőszak van, aki teheti, elmenekül, kihátrál, és előbb-utóbb az iskola fenntartása, léte kerül veszélybe. Erre a káros folyamatra mutatott rá szemléletesen Gyöngyöspata példája, ahol a helybeli gyerekek többsége ma már nem a saját iskolájába jár, nekik minden reggel más településre kell menni. Igazából ők és a családjaik fizetik meg az erőszak árát ott, azon a településen, ők az igazi vesztesek, meg az a település, amelyik egyébként elveszíti gyerekeinek többségét. A többség azt sem érti, hogy mindezek után miért van az, hogy azok kapnak milliókat bírósági ítélet következtében, akik erőszakosak voltak, vagy akik akár több száz vagy több ezer órán keresztül kerülték az iskolát.

Mit tesz a kormány az iskolai erőszak visszaszorítása, megszüntetése érdekében? Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)