Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Több témát is említett. Azt, hogy a Tankcsapda hogy jön ide, azt nem tudom, de pár egyéb témát is felhozott.

Otthonápolás kérdése. Hol volt ez a buzgalom akkor, amikor meg kellett volna szavazni az otthonápolói béremelést itt a Házban? Akkor hol volt, tisztelt képviselő asszony? Hangosbeszélővel, síppal, mindennel szaladgáltak itt, még a szavazást is meg akarták akadályozni, de nem szavazták meg.

Ami a szociális szférát illeti, 2020-ban átlagosan 36 százalékkal nő a szociális intézmények támogatása; ’13-18 között a szociális dolgozók bére átlagosan 60 százalékkal emelkedett, és 2020-ban is volt béremelés.

Ami a nyugdíjasok kérdését illeti, önök elvettek egyhavi nyugdíjat, ez a kormány pedig visszaadja, és akkor itt még a pluszjuttatásokról nem is beszéltünk.

Ami a munkahelyeket, illetve a bértámogatásokat illeti, az eddig hozott intézkedések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Ha két kiabálás között van ideje, ereje meghallgatni, akkor szívesen elmondom, hogy a munkahelyvédelmi bértámogatás 145 ezer, a kutatás-fejlesztési bértámogatás 13 ezer, a munkahelyteremtő bértámogatás 70 ezer, a beruházási támogatás pedig 143 ezer munkavállaló után lett igényelve. Ez így már több százezres nagyságrend. Erre mondják önök, hogy semmi, amin egyébként nem is csodálkozom, tekintve, hogy az önök idején volt 12 százalékos a munkanélküliség, most pedig 4 százalék alatt van.

Ön itt kiragadott pár költségvetési tételt az elmúlt évekből. Akkor hadd tegyem meg én is, hogy összehasonlítom, hogy most mennyit költünk, illetve mennyit fogunk költeni egyes területekre az önök kormányzásához képest. Egészségügyre 77 százalékkal többet; oktatásra 54 százalékkal többet; szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokra 139 százalékkal többet; és hogy még egyet említsek, kulturális tevékenységekre 174 százalékkal többet. Tehát ilyen értelemben kioktatást önöktől megint csak nem tudunk elfogadni.

Ami még egyébként az uniós gazdasági vonatkozásokat illeti, van még egy jelenség, amire szeretnék itt kitérni, mégpedig az, hogy önök folyamatosan azért kampányolnak, hogy a kormány kevesebb uniós pénzről dönthessen, és ez a gyakorlatban egyenesen azt jelenti, hogy az országnak is kevesebb jutna. És önök ezért kampányolnak ‑ az ész megáll!

Tudjuk, hogy minden hosszú távú, hétéves költségvetés vitájában egyes országok azt szeretnék elérni, hogy pénzeket vegyenek el a kelet-európai országoktól, és azzal, amit csinálnak, most az ő oldalukra álltak, ami egészen botrányos! És ez akkor is így van, ha ebben az elvonási törekvésben mindenféle elvont jogállamisági kritériumokra hivatkoznak. Mi azt nagyon jól láttuk, hogy az ilyen jogállamisági vitákban egyáltalán nem számítottak a tények. Az egészet egy ilyen ideológiai furkósbot-politika részeként használták, vagy éppen gazdasági előnyszerzésre.

És az a probléma, hogy ha nem a nemzeti kormányok döntenek a forrásokról, akkor semmi, de semmi garancia arra nincs, hogy ezeket a forrásokat Magyarország megkapja. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Nézze csak meg, tisztelt képviselő asszony, hogyha két kiabálás között van ideje, hogy azon források esetében, amelyeket közvetlenül lehet Brüsszelből igényelni, hányada áramlik vissza a nagy uniós tagországokhoz, és önök ezt a folyamatot akarják erősíteni. Ha pedig netalántán arra hivatkoznak, hogy inkább az önkormányzatoknak kellene dönteni az uniós forrásokról, az semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy pártpolitikát akarnak vinni az uniós források ügyébe.

Szeretnék még egy dologra röviden reagálni, tisztelt képviselő asszony. Amint az várható volt, önök két lábbal szálltak bele a kormány konzultációs kezdeményezésébe. Azt mondják, ha jól idézem fel, hogy értelmetlen, felháborító és álságos. Most mondják már meg, hogy mi az álságos! Megkérdezni a magyarokat arról, hogy mely védelmi intézkedéseket támogatják a járvány ellen? Megkérdezni őket arról, hogy mit gondolnak a gazdaságvédelmi lépésekről? Vagy éppen a lopakodó európai gigahitelekről, amelyek már ott vannak a napirenden? Miért tartják azt bajnak, hogyha a kormány két választás között is megkérdezi a magyarokat? Önök is kezdeményeztek ilyet, csak az a helyzet, hogy teljes érdektelenségbe fulladt, ezért pedig ne minket hibáztassanak!

Tudom, hogy önök pavlovi reflexként mindent tagadnak, ami a kormánytól érkezik, de mégiscsak olyan kérdésekről van szó, amelyekben érdemes állást foglalni. Egy biztos, hogy ha maguk nem is, a magyarok majd biztosan megteszik.

Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok padsoraiból. ‑ Dr. Vadai Ágnes közbeszól.)