Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Az a helyzet, én mindig elképedve hallgatom Nacsa képviselő urat, igazándiból nem is tudom, hogy ötforintossal működik, vagy már nagyobb pénzérmét kell beledobni, de mindig tökéletesen mondja fel különben azt a mantrát, amit Habonyék írnak önnek.

Valójában itt most nem az a kérdés, hogy mi volt a múltban (Nacsa Lőrinc: Ó, az nem!), hanem most az a kérdés, hogy önök mit tesznek a jelenben. (Nacsa Lőrinc: Végképp eltörölni. ‑ Az elnök csenget.)

(16.40)

Mert lehet itt bármiről beszélni, de a tény tény marad, önök most szemérmetlen módon kihasználják szerencsétlen nyugdíjasainkat, hazudoznak, ígérgetnek nekik fűt-fát csak azért, hogy megtartsák a hatalmukat. Ebbe önök bele fognak bukni. Bele fognak bukni! Az önök nevét ki fogják húzni a történelem lapjairól, mert méltatlan, amit tesznek. Azokkal az emberekkel teszik most ezt meg, akik 50 ezer forintból nyomorognak. Nem tudom, járt ön a piacon mostanában? Abban a nyugdíjasidősávban, amit önök a nyugdíjasoknak hagynak, kong az ürességtől. A nyugdíjasainknak nincs miből vásárolni, ember! Hát miről beszél ön?! Milyen elmúlt tíz évet meg nyolc évet emleget, amikor ezeket az embereket most kell megmenteni?

Hát, nem szégyellik magukat?! Az ön szülei valószínűleg nincsenek ilyen helyzetben, talán még az enyémek sem. De Debrecenben rengeteg nyugdíjas egy csirkefarhátért áll sorba, és kér egy másikat, mert azt mondja, hogy azon kevés a csirkemellnyesedék. S most önök megígérik neki, hogy januárban majd esetleg fog kapni 9 ezer forintot, ha megéri?

Hát, szégyelljék magukat! Azt az országot hordják szét, amit ezek az emberek teremtettek maguknak. Szégyelljék magukat, még egyszer!