Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az a helyzet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat gyanútlan olvasói, esetleg a kormánypárti képviselőket hallgatók úgy is gondolhatnák, hogy megszólalt végre a kormány lelkiismerete, vagy esetleg sikerült megtalálni a Schmitt Pál ajtajához vezető utat, hiszen az ő szórólapját őrizgeti még az én anyukám most is, aki 2010-ben azt ígérte, hogy nemcsak a 13. havi nyugdíjat fogják önök visszaadni, ha kormányra kerülnek, hanem a 14. havit is.

Azonban valójában nem erről van szó. Azt látjuk, hogy ami előttünk fekszik, az nem más, mint a szokásos propaganda némi valóságtartalommal nyakon öntve, amiben alapvetően szó sincsen 13. havi nyugdíjról. Ez az intézkedés ‑ most tegyék a szívükre a kezüket ‑ nem más, mint szemfényvesztés, mert ezzel a lépéssel a kormány most nem orvosolja a jelenlegi problémákat, sőt a 13. havi nyugdíj törvényjavaslatba foglalt ütemezésével és az összegekkel nagyjából olyan, mint ha egy fuldoklónak azt mondanák bent a sodró folyó közepén, hogy ússzatok ki magatok, és hogyha kijöttetek, akkor majd odaadjuk nektek a mentőöv negyedét, négy év múlva meg megkapjátok az egészet, ha ez nem sikerül, akkor meg így jártatok.

Tudjuk nagyon jól, hogy a kormány előttünk fekvő, beterjesztett verbális vagy bármilyen másnak is nevezhető varázslásához képest a nyugdíjasoknak most egy azonnali segítségre lenne szüksége, de ez itt elhangzott már az előttem szólóktól is. Annak lenne kézzelfogható érdemi eredménye, ha a nyugdíjasok már most, ezekben a napokban, ezekben a hetekben vagy hónapokban megkapnák legalább a beígért 13. havi nyugdíj első felét. Mert hát miről is beszéltek kormánypárti képviselőtársaim? Alapvetően 2016 óta a bérek nagyjából 10-15 százalék körül emelkedtek reálértékben. Ezzel szemben a nyugdíjak, amit önök mondanak, azzal ellentétben mindösszesen 2-3 százalékos emelkedést mutatnak, ami így még a tényleges és nem a kormány által kozmetikázott, vagy mondjuk ki, hazudott adatok alapján az inflációt sem követi. Mindehhez hozzáadódnak a járvány miatti gazdasági visszaesés és árnövekedés hatásai, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nyugdíjak vásárlóereje az elmúlt években jelentősen csökkent. Ezért is nagyon sok nyugdíjas kényszerül most arra, hogy egy ledolgozott élet után, amiről önök különben olyan szépen beszéltek, az egészségüket is kockáztatva ismét munkába álljanak, már csak azért, hogy megmentsék azokat a családjaikat, akik éppen most veszítették el a munkájukat.

Nyugodtan kijelenthetjük, egy valós és tisztességes nyugdíjemeléssel mindezen problémák orvosolhatók lennének, és meg lehetne őket oldani. Önök nem ezt választották, nem ezt teszik. És nézzük a számokat! 2019 januárjában több mint 2 millió 150 ezer nyugdíjas volt hazánkban, és persze ‑ ez is elhangzott ‑ ismerünk nagyon sok olyan nyugdíjast, akár még körülöttünk is, és itt nyilván véletlen az egybeesés, akik nagyrészt a kormányhoz, a Fideszhez vagy közvetlenül a kormányfőhöz köthetők, akik milliós vagy akár többmilliós nyugdíjjal is rendelkeznek. Mint ahogy ismerhetünk olyan nyugdíjast is, aki állami megrendelésekkel támogatott kőbányai jövedelméből milliárdos osztalékokat vesz fel rendszeresen, sőt én magam személyesen is ismerek olyan nyugdíjas pedagógus asszonyt, aki nyolcvan-egynéhány évesen, nyilván az összekuporgatott óvópedagógusi nyugdíjából 300 milliós sertéstelepet, milliárdos mezőgazdasági cégeket vásárol, és luxus BMW-kre és -motorokra is költ. Persze ez a ritkább eset a nyugdíjasok között. Az átlag az, hogy nagyjából ez a 2 millió 150 ezer nyugdíjas, akiket 2019 januárjában ismertünk, a járandóságuk alapján alig 130 ezer forintos átlagot képviselnek. Nos, ők a néhány ezer NER-kegyelt, milliós apanázzsal rendelkező nyugdíjas mellett a jelenlegi rendszer valódi és félrevezetett vesztesei.

Önök, a kormánypártok ugyan előszeretettel beszélnek arról, hogy a 13. havi nyugdíjat a Gyurcsány-kormány vette el, hallhattuk ezt most is, holott ebben a rövid tőmondatban önök, kormánypárti képviselőtársaim, legalább két hazugságot állítottak. Ugyanis az akkori világgazdasági válság miatt a Bajnai-kormány volt az ‑ és ez most nagyon fontos, kérem, figyeljenek, próbálják megérteni ‑, akik átmenetileg felfüggesztették ennek a kifizetését, átmenetileg. Arról valahogy elfelejtkeznek a jelenlegi kormány politikusai, hogy a Fidesz a 2010-es választásokon, ahogy az előbb is mondtam, szórólapok millióival szórta meg az országot, Schmitt Pál képével, aki az ő szép szájával ígérte meg nemcsak a 13., hanem a 14. havi nyugdíjat is, de ma már tudjuk, hogy ez is pontosan ugyanolyan, mint a kormány eddigi és mostani ígéretei is, nem más, mint orbitális hazugság.

Ami még inkább növeli a kormánypártok háború és béke hosszúságú bűnlajstromát, hogy mélyen hallgatnak arról, hogy az úgynevezett vegyes indexálást is eltörölték 2010-ben a választások után csendben. Erről valahogy nem esik szó. És hát akkor, engedjék meg, hiszen van még időm, hogy a vegyes indexálásról mégiscsak beszéljünk, mert ezzel azt a nyugdíjszámítási logikát dobták ki, amely lehetőséget biztosított, hogy az aktív korúak és a már nyugdíjban lévők anyagi lehetőségei és életminőségei ne szakadjanak el katasztrofálisan egymástól.

(15.50)

A vegyes indexálás helyett a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését ígérgették önök, ami a jelszavak mögé nézve is legfeljebb azt jelenthette, amit Korózs képviselőtársam már elmondott, hogy abban az esetben, ha ez érvényesül, akkor maximum a 2010-es életszínvonalat érhették volna el azok a nyugdíjasok, akik 2010-ben sem éltek igazán jól. De tudjuk nagyon jól, hogy valójában ez sem vált igazzá.

És mindezeken túl a sokat hangoztatott vásárlóérték-megőrzés, amit a KSH inflációs indexe alapján számolnak, valójában viszont köszönőviszonyban sincs a nyugdíjas fogyasztói kosárral, ráadásul sokszor utólag csodálkozhatunk rá akár onnan Debrecenből is, ahonnan én jöttem, hogy vagy a KSH számai tévesek rendre év végén, vagy a kormány trükközik rendszeresen az index alakításával. A KSH és a valós nyugdíj indexe közötti eltérés szembetűnő, hiszen az átlagnyugdíjas, amibe persze sem Orbán Viktor Mihály papája, sem Kósa Lajos édesanyukája nem illik bele és nem is számolandó bele, a legritkább esetben vásárol tartós fogyasztási cikkeket, BMW-ket vagy más luxusjárgányokat, viszont sokkal inkább költ a lakásfenntartásra, energiára, alapvető élelmiszerre, gyógyszerre és orvosi ellátásra.

Míg a KSH szerint a fogyasztói árak a 2020. év elején 2,4 százalékkal nőttek, addig, nem tudom, mennyire járnak piacra, a burgonya megközelítőleg 83 százalékkal, a zöldség 40 százalékkal, a vöröshagyma 78 százalékkal, a kenyér ára pedig majdnem 7 százalékkal emelkedett.

Lehetne ezt a sort különben folytatni, de beszéljünk még egypár mondatot az egészségügyi ellátásokról is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok olyan diagnosztikai szűrővizsgálat van, amely a nyugdíjasok számára elengedhetetlen, elérhetetlen most már az állami ellátórendszerben, fizetni kell érte, és a nyugdíjasaink kínkeservesen fizetik meg ennek az összegét, már ha tudják. És elég csak a boltokba vagy a piacra bemenni, még csak nyugdíjasnak sem kell hozzá lenni, hogy észrevegyük: a KSH kozmetikázott inflációs számai és a valós inflációs adatok között lassan bizony-bizony fényévnyi a távolság; nyugdíjasként ez a különbség viszont még inkább ordító.

Még mindig van egy picike időm, engedjék meg, hogy most a KSH 2019-ben leírt szövegéből idézzek egy nagyon rövidke bekezdést: „Mint ismeretes, minél szegényebb egy háztartás, annál nagyobb arányú fogyasztásának szerkezetében az élelmiszerre és lakásfenntartásra fordított ráfordítás, és annál kevesebb szabadon elkölthető jövedelem áll ezek kiegyenlítése után rendelkezésre. A szegény háztartások erősebb árváltozási hatásnak vannak kitéve. Magyarországon az infláció mögötti áralakulások a szegényebb társadalmi csoportokat rosszabb helyzetbe hozzák.” Önök nagyon jól tisztában vannak vele, hogy az átlagnyugdíjas ebbe a kategóriába esik.

Arról már beszéltem, hogy csapták be önök, hogy csapta be Orbán Viktor kormánya 2010 óta a nyugdíjasokat, de most lássuk akkor összegszerűen is, hogy mennyivel! 2014 és 2019 között a kormány adatai szerint a munkabérek átlag 55 százalékkal emelkedtek, ez egy szép szám, a nyugdíjak nominális értéke viszont mindösszesen 12,05 százalékkal; mindez úgy természetesen, hogy a vásárlóérték folyamatosan csökkent. Ha megmarad az Orbán-kurzus által eltörölt vegyes indexálási mód, tehát ha megmarad, a nyugdíjnövekedés 33,5 százalékos kellett volna hogy legyen. 33,5 százaléknak! Ez 21,5 százalékkal magasabb a jelenleg ismert 12,05 százaléknál, azaz a vegyes indexálás mellett az átlagnyugdíj mértéke 2019-ben a 130 ezer forintos átlag helyett legalább 155 ezer forint körüli összeg kellene hogy legyen havonta. Ez éves szinten a mostani átlaghoz viszonyítva 300 ezer forintos különbséget jelent, kormánypárti képviselők. Ez a vegyes indexálás és a jelen helyzet közötti valós különbség.

De menjünk tovább! Ha komolyan vesszük a Fidesz ígéretét, és miért ne vennénk, hiszen önök mindig igazat mondanak, a nemzet legjobb államelnök helyesírója, Schmitt Pál képével 2010-ben beígért 13. és 14. havi nyugdíj kétszer 155 ezer forintos, összesen 310 ezer forintos összegét is, akkor egy átlagnyugdíjasnál ez évi 600 ezer forint pluszpénzt jelenthetne, de nem jelent, mert a kormány, a kormánypártok, Schmitt Pál és Orbán Viktor Mihály becsapták a nyugdíjasokat. Ha valaki elvett a nyugdíjasoktól, akkor azok önök voltak.

Most, amikor magyar emberek százezrei veszítik és veszítették el az elmúlt két hónapban a munkájukat, amikor ezek az emberek nemhogy a nyugdíjas szüleiken, de önmagukon sem tudnak segíteni, amikor minden fillérre szükségük lenne, az egyre magasabb infláció és a munkanélküliség rémének elkerülése miatt a magyar nyugdíjasok valós segítség helyett ismét csak üres ígéreteket kapnak önöktől: a 13. havi nyugdíj helyett majd hónapok múltán, talán 2021 januárjában egy 53. heti nyugdíjat.

Engedjék meg, hogy a felszólalásom végén, bár tudom, ennek nem fognak örülni, mégiscsak idézzek én is, hiszen önök is megtették, a Demokratikus Koalíció programjából, mégpedig a „Kétpillérű nyugdíjrendszert, megbecsülést a nyugdíjasoknak” című fejezetéből: „A többletbevételek jelentős részét, évi mintegy 150-180 milliárd forintot nyugdíjprogramunk végrehajtására, az alapnyugdíj és a nyugdíj extra bevezetésére fordítjuk. Az öregséginyugdíj-rendszer biztonságos működése és hosszú távú finanszírozhatósága alapvető társadalmi érdek.” El kell hogy mondjam önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt a programot, amelyből most idéztem, az Orbán-kormány bukása után, de legkésőbb 2022-ben meg fogjuk valósítani.

És igen, beszéltek önök arról, hogy az ellenzék módosító indítványokat nyújtott be. A Demokratikus Koalíció ezt megtette, és eljön az igazság pillanata, amikor önöknek a nyugdíjasok elé kell állni, és el kell nekik mondani, hogy valóban segíteni akarnak‑e rajtuk vagy nem. A mi módosító javaslatunknak a lényege az, egy nagyon rövid módosításról van szó, hogy nem négy év alatt, nem heti bontásban, hanem 2021 januárjában a teljes havi nyugdíjat oda kell adni a nyugdíjasainknak, azoknak az embereknek, akik ezt az országot felépítették, ezt az országot, amelyet most maguk tégláról téglára hordanak haza. Kérem, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)