Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem szeretném, ha e téma kapcsán ne érzékelnék vagy ne tudnák azt, hogy akkor, amikor önök szorosan illeszkedve a sajátcsalád-politikájukhoz, ennek kapcsán ne ismernék meg azt, hogy a Demokratikus Koalíció részéről miért elfogadhatatlan ebben a formában az önök beterjesztése. Azt gondolom, általában véve nyugodtan lehet mondani, hogy van egy mondás, miszerint ha a görögök ajándékot hoznak, akkor azt óvatosan kell kezelni. Hát, önök megérkeztek itt egy olyan ajándékkal, amit mindenesetre kétséggel kell figyelni. Értem a szándékot, amit önök tesznek. Ha még tovább mehetek egy szóval, akkor a Mészáros család, és akkor önök is meg tudnák nevezni, hogy kik azok, akik ennek igazából nyertesei lesznek.

Miért mondom ezt? Mert az önök családpolitikája valóban arról szól, hogy a keveseknek mindent, a többieknek meg semmit. Éppen ezért, ha önök jót akarnak tenni, és valóban nem egy álszentség az, amit önök mondanak, vagy ilyen keretek között akarják előadni, akkor tisztelettel azt javaslom, hogy a Fidesz korábbi álláspontjának megfelelően tegyenek javaslatot az értékhatárra. Értékhatár, amely felett meg kell fizetni azt a 18 százalékot, és alatta pedig nem. Ha önök visszaemlékeznek rá, és önök szívesen hivatkoztak az MDF-re is, az MDF-nek 18 millió forintos volt az értékhatára, a Fideszé pedig 25 millió forint akkor, amikor ennek a vitája zajlott. Ezért én azt gondolom, hogy ha önök ‑ ebben a szóhasználatban ‑ illetékmentes családi kapcsolatokat szeretnének felépíteni vagy megteremteni, ahogy ezt Kósa képviselőtársunk mondta, és a családbarát fordulathoz hozzájárulni, de eközben ne feledkezzenek meg arról a szolidaritásról, egyébként most mindegy, hogy a vagyonosodás milyen módon történt, bár ezt valószínűleg minden ilyen jogalkotásnál érdemes megemlíteni, hogy a vagyonosodás módja hogyan történt, de ha ez megtörtént, akkor nem mentesítve ez alól azokat, akiknél ez megtörtént, de akiket önök igazából segíteni akarnak, családokat, akkor értékhatárt kell ehhez bevezetni. Hogy ez 50 vagy 100 millió forint, szívesen megkérdezem a Pénzügyminisztériumtól, hogy végeztek‑e erre számításokat, hiszen ha jól látom, a törvényhez hatástanulmányt nem rendeltek, miközben az előterjesztő részéről elhangzott egy 3,5 milliárd forintos költségvetésből való kiesés. Örülnék annak, ha megindokolnák, hogy ez a 3,5 milliárd forint miből keletkezett, hogyan keletkezett, és nem is az, hogy kiket érint, hanem mi alapján történt ez.

Én azt javaslom, hogy ha az örökösök terheinek a csökkentésével érdemben akarnak foglalkozni, akkor teremtsék meg az előterjesztők annak a feltételeit, hogy valóban azokat segítsék ‑ és az mindenképpen támogatható ‑, akiket, mondhatnám, egy váratlan örökség is nagyon nehéz helyzetbe hozhat egy ilyen kötelezettség által.

(12.30)

De ott, ahol ennek a vagyoni háttere megvan, és mivel ennek az értéke is sokkal magasabb, ami ilyen módon megjelenik, éppen ezért a részükre ezt az illetékmentességet nem indokolja semmi. Tehát tisztelettel kérdezem, hogy a kormány mit javasol, milyen értékhatár bevezetése ad lehetőséget arra, hogy egyébként érdemi kiesésre ne kerüljön sor, eközben pedig azok között a családpolitikai támogatások között, amelyeket megléphetne a kormány, talán ennél van fontosabb vagy másik terület is. Itt biztosan meg kell említenem, hogy ha önök ilyen kiesésre hajlandóak, vagy inkább úgy mondom, hogy a költségvetésből végre a nagyon nehéz időszakot megélő családokat támogatnák, különösen ott, ahol elvesztették a munkahelyüket, van, ahol mindketten elveszítették ezekben a hónapokban a munkahelyüket, ott az egyik ilyen fontos lépésként a családi pótlékot kétszeresére emeljék fel, a nyugdíjasokat pedig segítsék akár egyszeri támogatással azok után, ha érdemi nyugdíjemelésre nem is látnak lehetőséget.

Tehát összefoglalva kérdezem, hogy milyen értékhatár segít nekünk abban, hogy valóban ne csak a tehetős családokat segítse ez a törvény, ne csak az ő érdekükben szülessen meg. Köszönöm szépen a figyelmet.