Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyorsan reagálok Szűcs képviselő úrra, aki egy kicsit nehezményezte, hogy politizál az Országgyűlés. Ez egy politikai, politizáló testület. De nagyon fontos visszautalni rá, hogy ha a törvényjavaslatnak csak az indoklását megnézzük, meghallgattuk az expozét, a kormánypárti képviselők, a vezérszónokok felszólalásait, akkor ez indított el egy vitát, ami szerintem pozitív és mindenképpen előremutató vita. Utaltak is rá képviselőtársaim, hogy gyakorlatilag Hargitai képviselő úr nyitotta ilyen szélesre a vitát. Egyébként ha költségvetésről vitatkozunk, akkor igen nehéz azt mondani, hogy bármi is felmerülhet, ami nem tartozik ide akár az idei, akár a jövő évi költségvetési vita tekintetében.

Az önkormányzatok kapcsán említette, és nagyon sokszor elmondják óriási érdemként a Fidesz-kormány javára, hogy 2014-ben történt egy önkormányzatiadósság-átvállalás, és az milyen óriási segítséget jelentett az önkormányzatoknak. Hát, tudjuk, hogy ma már ugyanakkora adósságállománnyal bírnak az önkormányzatok, tehát néhány év elegendő volt ahhoz, hogy ez a hatalmas adóssághegy újratermelődjön. Én magam is nyolc évig voltam önkormányzati képviselő, és láttam azt, hogy Pécsnek ‑ én pécsi vagyok ‑ volt abszolút értékben a legnagyobb adóssága, 44 milliárdot kellett a korábbi felelőtlen szocialista-liberális időszak után szétteríteni az államadósságban gyakorlatilag. De ott maradtak az önkormányzati cégeknél azok a hatalmas adósságok, amelyek már akkor is több mint 10 milliárdot tettek ki, tehát nem volt teljes az az adósságkonszolidáció.

De azért abban egyetérthet Szűcs képviselőtársam ‑ amit csak az elmúlt hónapokban láthatunk, de visszamehetünk néhány évre is ‑, hogy milyen mértékű a forráselvonás az önkormányzatoktól. Elképesztően nagy. Felsorolni is viszonylag komoly feladat, hogy csak az elmúlt hónapokban mennyi forrást vontak el az önkormányzatoktól. A másik oldalról pedig önmagában ez a kialakult válsághelyzet óriási többletfeladatokat jelentett az önkormányzatoknak, de önök még több feladatot címeztek az önkormányzatok felé. Gyakorlatilag átállítanak egy olyan rendszert, hogy kézi vezérléssel, egyfajta köldökzsinór alkalmazásával tudják az önöknek szimpatikus önkormányzatokat, városokat fenntartani, finanszírozni, a másik oldalról pedig akár a csőd szélére is rugdossák őket, és majd bemutatják, hogy esetleg a nem kormánypárti, független vagy akármilyen városvezetés vagy közgyűlési többség nem alkalmas a település vezetésére.

De ez a vita most valóban nem erről szól. Én is szeretném kihasználni azt a képviselőtársaim által nagyon sokszor említett tényt, hogy államtitkár úr nem politizálni jár az Országgyűlésbe, hanem szakmai vitákat folytatni. Ezt én is szeretném kihasználni.

Az is teljesen egyértelmű, hogy az a helyzet, ami kialakult, valóban egy óriási kihívás. Mondhatjuk azt, hogy egy évvel ezelőtt nem lehetett azzal számolni, hogy egy ilyen válsághelyzettel nézünk majd szembe. Bár mindent tervezni kell, mindenre készülni kell, de nem tudhattuk, hogy egy ilyen járványügyi helyzet kialakul, ami az elmúlt hosszú-hosszú időszakban egy példátlanul óriási kihívást jelentett az egész világgazdaság számára, tehát ez egy globális kihívás. Például a védekezés megszervezése, most is nagyon komoly kihívásokkal szembesülünk. Bízzunk a legjobbakban, de látjuk, hogy néhány országban sajnos újra felpörögni látszik a járvány. Ez önmagában is egy nagyon komoly krízis. A másik oldalról pedig az ilyen módon szinte befékező és óriási sebeket kapó világgazdaság globálisan szintén óriási kihívást jelent, és még most sem igazán látjuk ennek a pontos hatásait, azt, hogy milyen lesz a mélysége; milyen lesz a mélysége globálisan, Európára nézve, hogyan fog alakulni a járvány, milyen egyéb járulékos gazdasági válságra utaló hatásai lehetnek, és milyen módon tudunk mi ezzel Magyarországon szembesülni. Tehát ezt nem tudjuk.

De az egészen biztos, hogy ez a válság megmutatta azt, hogy milyen alapvető változásokat kell tudnunk eszközölni, hogy globálisan milyen változásokra van szükség a világgazdaság tekintetében, és nekünk is mire és hogyan kéne felkészülnünk. Az teljesen világos, hogy alapvető érdekünk az, hogy a lehető leginkább egy önellátó, erőteljes gazdaságot tudjunk felépíteni, és próbáljuk csökkenteni a függést, próbáljuk csökkenteni a kitettséget, például hogy az alapvető igényeket, alapvető termékeket ne távoli kontinensekről történő szállítással lehessen megoldani, hanem lehetőség szerint helyi termeléssel vagy regionális együttműködések által lehessen ezeket beszerezni. Tehát minden szempontból a lehető legnagyobb mértékben önellátó, erőteljes és a válságokkal szemben ellenállni képes gazdaságot kell tudni felépíteni, azzal együtt is, hogy más olyan jellegű kihívásokat is látunk, amelyek nem feltétlenül vannak összefüggésben a válsággal. Akár az éghajlatváltozásra is gondolhatunk, meg minden olyan tényezőre, amiről mondhatjuk, hogy a XXI. századi változások sorát bővítik.

Az a baj, hogy ezekből a költségvetésekből, értelemszerűen az idei költségvetésből, de a jövő évi költségvetésből sem láthatjuk azt, hogy a kormány szembenézne ezekkel a változásokkal, és megpróbálna egy ilyen jellegű alapvető gazdaságpolitikai szemléletváltást végrehajtani, például egy önálló gazdaság és egy erőteljes, működő nemzetgazdaság felépítésére próbálna minden forrást fölhasználni.

(16.00)

Most valóban mindenki, minden kormány azon dolgozik, illetve azon kellene dolgoznia, hogy a lehető legtöbb munkahelyet meg lehessen menteni, és a rendelkezésre álló források felhasználásával a lehető legtöbb új munkahelyet lehessen megteremteni. Erről szólnak ezek a viták hetek óta. Ráerősítenék Z. Kárpát Dániel felszólalására, hogy lehet relációkat megfogalmazni. Például a Budapest-Belgrád projektet ‑ ez egy kiragadott példa, nyilván nem véletlenül ragadjuk ki, mert ez egy brutális, óriási hiba, amit elkövettek a kormánypárti képviselők ‑ lehet relációba állítani akármilyen más költségvetési tétellel, akármilyen más munkahelyteremtésre szolgáló alappal, de akkor sem magyarázat arra, hogy egyáltalán miért költenek el nem 5 vagy 10 milliárdot, hanem az idei évben 80 milliárdot, de ha egyéves távlatban nézzük, akkor jövő évben 100 milliárdot ‑ nem tudjuk, pontosan mennyit ‑ vagy 180 milliárdot erre a projektre, összességében pedig 1000 milliárdot.

Mi az indoka? Mi a magyarázata? Mi a megalapozottsága? Milyen kihasználási garanciák vannak? Milyen szerződéses feltételek? És önök milyen mérőszámokkal, milyen számításokkal támasztották alá ‑ nyilván nem ön, államtitkár úr, hanem az előterjesztő, illetve a parlament kormánypárti többsége ‑, hogy egyáltalán ezt a döntést meg lehet hozni, ezt a lépést meg lehet hozni?

Önök nem olyan régen, néhány hete bejelentettek egy munkahelyteremtési alapot, amit úgy aposztrofáltak, hogy 80 milliárd forint ráfordítással 70 ezer új munkahelyet fognak létrehozni. Akkor ezt hogyan lehet szembeállítani azzal, hogy csak az idei évi költségvetésben, ha most elfogadjuk, hogy csak 80 milliárdot költenek, akkor lemondtak 70 ezer új munkahely megteremtéséről? Miért nem 160 milliárdból, miért nem 200 milliárdból, miért nem 400 milliárdból hoznak létre új munkahelyek megteremtésére szolgáló alapot? Miért kell a rendelkezésre álló forrásoknak egy hatalmas részét egy semmilyen módon a megtérülés tekintetében nem alátámasztott projektre elkölteni?

Pontosan, államtitkár úr, kérem, ön a számok embere, magyarázza meg, ön talán látott titkos dokumentumokat, amiket, nem tudom, most már így kézen-közön lehet talán elérni, hogy pontosan mennyi munkahelyet fog teremteni idén, mert az idei költségvetésben van erre 80 milliárd forint, a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházása.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ha egyéves távlatban nézzük, összességében, ha 180 milliárdot elköltenek erre, ennek pontosan milyen… (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Én értem, államtitkár úr, értem, államtitkár úr, csak elhangzott másik államtitkár úr részéről is, hogy most minden eszközt a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére kell fordítani. És arról ne győzzön meg, Orbán államtitkár úr, hogy egy olyan projekt, amiről alapvetően persze tudjuk, hogy Mészáros Lőrinc cégeinek 300 milliárdot hozhat, ami kihasználási garanciák nélkül megint csak a kínai tömegtermékek ideszállításáról szól, és a kínai gyarmatosítási szándékok erősítéséről szól a magyar adófizetőket megterhelve, annak bármiféle előremutató szerepe lehet a magyar nemzeti érdekek szempontjából.

Államtitkár úr, én ránézek önre, és pontosan tudom, hogy ezt ön tudja, egyetért vele. Ez egy nagyon-nagyon magas szinten megszületett politikai döntés volt, ami ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, mondhatjuk, hogy a nemzeti érdekek elárulása. De ebben a helyzetben egyébként, amikor kialakult ez a gazdasági válság, kialakult ez a járványügyi helyzet és a gazdasági válság, akkor itt lenne az ideje, hogy önök számszerűsítsék ezt, hogy az idei költségvetésben mit keres 80 milliárd forint, amit ‑ valóban, képviselőtársam elmondta ‑ a gazdaságvédelmi alapból átcsoportosítottak a Budapest-Belgrád-vasútvonal projektjére; pontosan, számszakilag bemutatva, hogy ennek mi a háttere, miért hozták meg ezt a döntést.

Nem tudom, a kormányülésen ott volt‑e Orbán Balázs államtitkár úr, miniszterhelyettes úr, de milyen döntés, milyen viták folytak a kormányülésen, hogy a gazdaságvédelmi alapból vegyünk ki 80 milliárd forintot, és csoportosítsuk át a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjére, akkor milyen számokat tettek, mondjuk, miniszterelnök úr elé, és milyen módon, milyen megalapozottsággal születtek meg ezek a döntések.

De hasonlóképpen lenne kérdésem, kihasználva ismét csak államtitkár úr szakmai hozzáállását. Nem oly rég egy estébe nyúló vitán derült ki, hogy az egyetemeket is már elérik ezek a brutális megszorítások, és eredetileg, Bódis államtitkár úr megerősítette, hogy 23 milliárd forintot terveztek elvonni az egyetemektől ‑ értelemszerűen ő sem örült neki, hogy a saját szféráját megszorítások érik ‑, és ezt sikerült visszatárgyalni vagy visszacsökkenteni 15 milliárdra, amiről tudjuk, ugye, képviselő úr, hogy a pécsi egyetemet 1,9 milliárd megszorítás éri. Ennek milyen hatásai lehetnek? Néhány éve volt a pécsi egyetemnél már egy néhány száz milliós megszorítás, az brutális elbocsátást jelentett. Most ha 2 milliárd forintot elvonnak a pécsi egyetemtől, az hány munkahelybe fog kerülni? Teljesen egyértelmű, hogy az egyetem ebben a formájában nem fog tudni tovább működni, beláthatatlan következményei lesznek. Ez nem csak az idei évre fog kihatni rendkívül súlyos mértékben negatív módon az egyetemre, hanem a jövőre nézve is egyelőre beláthatatlan, hogy milyen következménye lesz az egyetemre. Az biztos, hogy óriási csapás ez az egész régió számára, nem csak képviselő úr választókerületére nézve. Emögött milyen számítások voltak?

Tehát amikor ismét csak a 80 milliárdos Budapest-Belgrád vasútvonal tételét önök kivették a gazdaságvédelmi alapból, és odarakták, hogy a Budapest-Belgrád projektjét márpedig most meg kell építeni, akkor a másik oldalra odarakták ‑ ugye, mindenkinek ki kell venni ebből a részét ‑, hogy elvesznek, nem tudom, most akkor jelen állás szerint talán 15 milliárdot az egyetemektől. Ennek például, ha csak azt nézzük, az egyetemeket érintően az elbocsátások tekintetében milyen hatása lesz, én arra szeretnék pontos számadatokat, becsléseket alátámasztó dokumentumokat kérni államtitkár úrtól, ismét csak mondom, kihasználva, hogy aktívan részt vesz a vitában, mert nyilván egy ilyen súlyos döntést úgy hoztak meg, hogy ahhoz valamiféle elemzést készítettek, hogy ennek milyen pozitív és milyen negatív hatásai lesznek. Mondjuk, pozitív hatásokról elég nehéz beszélni szerintem abban az esetben, amikor, mondhatjuk, hogy az egyetemeket szinte tönkreteszik.

A másik oldalról pedig készítettek‑e konkrét elemzést, és ha készítettek ‑ én remélem, hogy készítettek ‑, mi lett az eredménye az önkormányzatokra vonatkoztatva? Már az imént említettem röviden, hogy több önkormányzati szövetség és rengeteg városvezető, településvezető elmondta, hogy szinte kigazdálkodhatatlan az önkormányzatokat érintő kormányzati megszorítások sora. Orbán államtitkár úr is a múlt heti vitán megerősítette, hogy ha azzal szembesülnek, hogy valóban beigazolódik, hogy a kistelepülések jelentős része nem tudja kigazdálkodni, akkor szembenéznek ezzel a kérdéssel, és akkor módosítanak ezeken a brutális megszorításokon. Na, ezzel számoltak-e? Tehát milyen módon jelenik meg ez a költségvetés tervezésekor, hogy ha az önkormányzatok nem fogják tudni ezeket a hatalmas megszorításokat kigazdálkodni, akkor milyen módon és hogyan fog jelentkezni ez a költségvetési átcsoportosításban?

Nem akarok én itt minden tételt fölsorolni, mert lehetetlen ezt 15 perc alatt megtenni, de még egy tételre szeretnék rákérdezni. Láthatjuk, hogy a lehető legtöbb közszolgáltatás itt az elmúlt tízéves időszakban nem jobb, hanem rosszabb helyzetbe került. Most nem mennék bele abba, hogy a közúthálózatnak milyen mutatószámai vannak. Egyértelmű, hogy a 2010 előtti örökség borzalmasan rossz volt, de évről évre rosszabbak a mutatók. Egy ilyen válságágazat a vízügy, a vízügyi ágazat, amit szintén borzalmasan nehezen érintett vagy érint ez a gazdasági válság. Nem véletlenül fogalmazódott meg a kormány felé, hogy a közműadó tekintetében ‑ aminek a kivonását vagy eltörlését a szakma már évek óta követeli teljesen megalapozott módon ‑ valamiféle haladékot kaphassanak a fizetésre kötelezettek itt a válság kapcsán. Ezt a lehetőséget sem kapták meg.

Láthatja talán ön is, államtitkár úr, negyven-egynéhány víziközmű-szolgáltató van, néhány állami, a többsége pedig önkormányzati tulajdonú, és egyszerűen ezek a cégek már a bedőlés szélére kerültek. Ez részben a rezsicsökkentés miatt van, részben pedig azért, mert ezt az ágazati közműadót is kivetették ezekre a cégekre. Elmaradnak a megelőző karbantartások, elmaradnak azok a karbantartások, amiknek már óriási szüksége lenne. A rendkívül rossz bérszínvonal miatt mennek el a munkavállalók. Tehát tényleg, ez az ágazat már az összedőlés szélére került, és mindenki azt lesi, hogy mikor fogja az első nagy állami szolgáltató bejelenteni ‑ az Alföldvíznél ez már egy nagyon közeli helyzet sajnos ‑, hogy nem képes tovább működni. Addig várnak ezzel, hogy egy mentőövet adjanak ennek az ágazatnak?

Ha már a jövőképről beszélünk, ha már egy gazdasági vízióról beszélünk, államtitkár úr, azt pontosan tudjuk, hogy 1000 milliárdos nagyságrend az, ami a víziközmű-szektorban 15 éves távlatban a meglévő forrásokon felül hiányzik a megfelelő megelőző karbantartási munkák tekintetében. Államtitkár úr, legalább egy impulzust adjon, hogy gondolkodik‑e bárki a kormány közelében azon, hogy ha most ilyen megszorítások érik a víziközmű-szektort, ha ilyen nehéz helyzetben van, akkor az milyen többletköltségeket vetít előre a jövőre nézve. Tehát értelemszerűen, ha elmaradnak megelőző karbantartások, felújítások, s a többi, akkor az a későbbiekben egész közműszakaszok cseréjét indokolja majd. Ez milyen többletköltséget jelent majd a jövőben? És ez egy közeli jövő. Egyáltalán gondolkodik‑e ezzel kapcsolatban, számol‑e ezzel a kormány, hogy milyen negatív hatásokat jelent, hogyha egy ilyen szektort megszorítások érnek?

De hasonlóképpen egyébként ezt az úthálózatra is lehet érvényesíteni, mert ha nem lesznek vagy nincsenek meg a források, márpedig láthatjuk az idei és a jövő évi költségvetésben is, hogy például az alsóbbrendű utak felújítására nincsenek meg a források, akkor egyre nagyobb arányban kerülnek az utak olyan kategóriába, amikor már nem lehet felújítani, hanem újra kell építeni. Az milyen többletköltségeket jelent majd, és nem hosszú távon, hanem 5-10 éves távlatban?

Tehát én azért tettem föl ezeket a kérdéseket, államtitkár úr, mert bízom benne, hogy sok-sok kollégájától eltérően ön erre szakmai és esetleg számokkal alátámasztott választ fog adni. De megmondom őszintén, én már annak is örülnék, hogyha legalább az irányok tekintetében valamiféle iránymutatásra lehetőséget adna, hogy bepillantsunk, hogy a kormány hogyan gondolkodik, amikor már azt látjuk vagy azt tapasztaljuk, szinte mindenki látja, hogy itt ágazatok mennek az összeomlás felé, a kormány pedig a sikerpropaganda mellett érdemi lépéseket ennek a kataklizmának a megakadályozása érdekében nem tesz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)