Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Meghallgatva a felszólalását, és figyelembe véve azt, hogy a jó modort is említette, nem ebből fogunk példát meríteni a jó modor tekintetében. De több témát is érintett, ezért engedje meg, hogy válaszoljak.

A felszólalása szép példája annak a baloldali politikának, amelynek a lényege az, hogy zsigerből elleneznek mindent, ami a kormánytól érkezik, függetlenül a döntések tartalmától: nem azt nézik, hogy mi lenne a helyes, mi a helyes, hanem csak azt, hogy a kormánytól érkezik‑e, és ha igen, akkor csak azért is az ellenkezőjét mondják.

Az, hogy ezekről a témákról beszélünk most itt a Házban, összegzünk, ha úgy tetszik, politikai értelemben, annak közvetett bizonyítéka, hogy Magyarország jól kezelte a járvány első szakaszát, mert már szerencsére nem az a fő kérdés, hogy lesz‑e elég lélegeztetőgép, hogy lesz‑e elég kórházi ágy, hogy érkezik‑e elég védőfelszerelés; azért nem, mert a magyarok fegyelmezettségének, a kiváló egészségügyi szakembereknek és az idejekorán meghozott döntéseknek köszönhetően a járvány ma már csillapodik, és a feladatunk az, hogy ez így is maradjon.

Ami a jogállamisággal kapcsolatos felvetéseit illeti, meg nem tudom számolni, hogy 2010 óta maguk már hányszor eltemették a magyar demokráciát. Mondjuk, ha a médiatörvénnyel kapcsolatos viták idején indítottunk volna egy számlálót, akkor az valószínűleg kiakadt volna, már ami az ellenzéki vádakat illeti.

(9.30)

Ezzel szemben egészen egyszerűen arról van szó, hogy a baloldali pártok ‑ most már a Jobbikot is beleértve ‑ nem tudnak valós, érdemi alternatívát felmutatni, ami nem is csoda, mert a mindenre kiterjedő tagadásnak nincsen Magyarországon többségi támogatottsága. Tagadásra, tisztelt képviselő asszony, nem lehet jövőt építeni.

Egyébként a vágyaik képtelenségét mutatja az, hogy egyszerre kiáltanak diktatúrát ‑ ön is megtette itt ‑, és fenyegetnek azzal, hogy elsöprik a kormányt egy választáson. Azt azért önök is érzik, hogy ez a kettő ellentmond egymásnak. Ebből is látszik, hogy a parttalan diktatúrázásuk valójában egy üres politikai blöff, semmi több.

A rendkívüli veszélyhelyzet bevezetésekor önök telekürtölték a Házat ‑ mit a Házat, az egész világot ‑ azzal, hogy a kormány bebetonozza a hatalmát, és mellőzi majd a parlamenti üléseket. És az sem zavarta önöket, hogy mindezt a folyamatosan ülésező parlamentben mondták el. Most, hogy az Országgyűlés feloldja a veszélyhelyzetet, ez egyértelmű cáfolata az akkori hazugságaiknak. Szóval, ha már felvetette ezt a kérdést, akkor igen, van tere a bocsánatkérésnek, azért, mert nem szavaztak meg semmit, ami segítette volna a védekezést, azért, mert valótlanságokat állítottak, és azért, mert folyamatosan támadták az egészségügyi vezetőket. És ha nem is kérnek bocsánatot, azt a következtetést azért majd mindenki levonhatja, hogy a baloldalra ebben a helyzetben, ebben a válságban sem lehetett számítani, és más válságok során sem lehet számítani. Ön is tudja nagyon jól, attól, hogy a veszélyhelyzetnek vége lesz, még az egészségügyi készültséget fenn kell tartani, mert a járvány nem múlt el.

Az önkormányzatokkal kapcsolatban látszik, hogy van egy alapvető hozzáállásbeli különbség közöttünk: önök úgy gondolják, hogy az önkormányzatoknak nem kell szerepet vállalniuk, mi pedig úgy gondoljuk, hogy a kormánynak szerepet kell vállalnia, neki kell a legnagyobb szerepet és felelősséget vállalnia, de a multiknak, a bankoknak és igen, az önkormányzatoknak is felelősséget kell vállalnia. A Pesti út példája mutatja azt, hogy mi az ára annak, ha ezt a felelősséget nem vállalják fel.

Ami a gazdasági kérdéseket illeti, röviden említette: ezen a téren is idejekorán lépett a kormány, felfüggesztette a hiteltörlesztéseket, folytatta az adóeme… ‑ adócsökkentéseket (Dr. Vadai Ágnes: Adóemelés, jól tetszett mondani!), nem pedig növelte az adókat. Ami a tényeket illeti: júliustól tovább csökken a munkaadók adója, mindenkinek; munkahelyvédő és munkahelyteremtő támogatásokról születtek döntések; képzési programok is indulnak; csupán a két bértámogatási program százezres nagyságrendben hoz létre vagy tart meg munkahelyeket. Hogyha az önök javaslatait vettük volna figyelembe, akkor a segélyezést erősítette volna meg a kormány, akkor segélyezés lenne, nem pedig megtartott munkahelyek. Az meg, tudjuk, hogy mivel jár, láttuk 2010 előtt, több mint 10 százalékos, 12 százalékos munkanélküliséggel. Úgyhogy ezen a téren leckét, köszönjük, önöktől nem fogadnánk el. Azt gondolná az ember, hogy tíz év ‑ tíz év! ‑ elegendő volt a baloldalnak ahhoz, hogy tanuljon a saját hibáiból, ehelyett ugyanazt a politikát erőltetik; ráadásul ugyanazok, akik gazdasági értelemben egyszer már felsültek. Hitelek, segélyek, bércsökkentések, megszorítások ‑ ezt tudták ajánlani az országnak tíz éve, és ezt tudják most is. Köszönjük, mi nem ezt az utat választanánk. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiból.)