Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat a nemzeti együttműködés rendszerének azon törekvésébe illik bele, amely azt célozza kerek tíz éve, hogy teljesen kiüresítsék az önkormányzatiságot. Ez ellen szót emeltek már ellenzéki kollégák, de talán pár új szempontot is tudok még tenni ebben a felszólalásban. Ha megengedik, akkor ezzel kapcsolatosan általánosan tennék néhány megjegyzést, és ezt követően térnék rá az előttünk fekvő törvényjavaslatra, ugyanis ez a lépés, amire önök most készülnek, nem pusztán a rendszerváltás vívmányait tapossa bele az agyagba, hanem teljességgel szembemegy a szubszidiaritás elvével, ami nem pusztán egy eszme, ami arról szól, hogy a helyben keletkezett kihívásokat és problémákat az ahhoz legközelebb álló közösségnek kell megoldani a hatékonyság megőrzése érdekében.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ez nem pusztán elvi, hanem nagyon súlyos gyakorlati kérdés, hogy sem önök, én sem, de senki itt ebben a Házban, a Kossuth térről, a főváros József Attila utcájából, az Akadémia utcából nem fogja tudni eldönteni, hogy az egyes forrásoknak helyben hol van a legjobb helye. Arra sem tudnak majd választ találni, hogy amikor pénz híján két különböző fejlesztés közül választania kell egy helyi közösségnek, akkor melyik élvez prioritást, és melyiket soroljuk időben egy kicsit hátrébb. Ez központosítva, illetve a megyei önkormányzatok kezében összpontosítva nem fog menni, ezt a helyi közösség fogja tudni felmérni. Ezzel a feladattal bízták meg a választópolgárok azokat a választott önkormányzati képviselőket, akik most akár egyéni győztesként, akár listáról bejutott kollégaként azt a feladatot látják el, hogy meghallgatják a választópolgárokat, hogy körbenéznek a saját körzetükben. Ugyanis szeretném önöknek elmondani, hogy 4-5 ezer emberrel akár még személyesen is lehet beszélni. Akiket az önkormányzatba delegált kollégáink képviselnek, ők személyesen elmondhatják nekik, hogy miről szól az ő problémahalmazuk, hogy mi az, amire ők megoldást várnak saját választott képviselőiktől. Ezen keresztül egyébként nekünk, országgyűlési képviselőknek lehetőségünk teremtődik arra, hogy valamifajta, ha nem is közvetlen kapcsolatot tartsunk, hiszen 100-150 ezer emberrel, akik alkotnak egy választókörzetet itt az Országgyűlésen belül, nem tudunk személyes kapcsolatot tartani.

Ugyanakkor ebben a javaslatban az van, hogy a problémák keletkezésétől a lehető legtávolabbi pontot jelölik meg a kihívások kezelésére. Ez így nem megy, tisztelt képviselőtársaim. Az a helyzet, hogy ennek a rendszernek úgy kéne felépülnie, hogy a helyben megválasztott önkormányzatok, a megyei önkormányzatok, illetve az Országgyűlés kéz a kézben küzd azért, hogy fejlesszük ezt a társadalmat, fejleszthessük az infrastruktúrát, és fejleszthessünk mindent, ami szól ennek az országnak a polgárainak az életéről. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ennek a tönkretételéhez járultak hozzá az elmúlt tíz évben. Az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatnak csak nagyon jóhiszemű olvasata az, amit egyébként kiolvashatunk belőle, hogy bizonyos feladatokat átvállal a megyei önkormányzat a helyben megválasztott képviselőktől és a közvetlenül választott polgármesterektől, illetve az ő legközvetlenebb kollégájuktól, a jegyzőtől. Azonban én azt gondolom, hogy ezek a feladatok a legkevésbé sem terhelik túl azokat az önkormányzatokat, ahol megvan a helyiiparűzésiadó-bevétel arra, hogy a helyben teremtődött feladatokat finanszírozni tudják. Az a helyzet, hogy az, amilyen irányba menni kellene ‑ akár államszervezési, akár társadalomszervezési ajánlat tekintetében ‑, az éppen az ellenkező irány. Éppen azt kellene megteremteni, annak a lehetőségét, hogy minél több helyi bevétel maradjon a településeknél ‑ ahogy az előttem szóló ellenzéki kollégák már elmondták többen is ‑, hogy igen, ezek a helyi közösségek nagyon szeretnének megdolgozni önmagukért és a saját választóikért, sőt azokért is, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert ez felmerült egyébként az önök felszólalói között, talán Nacsa Lőrinc képviselőtársam említette, hogy azokat is képviselik ezek a városi közgyűlések, illetve polgármesterek, akik nem voltak az ő választóik. Ennek így kell lennie, tisztelt képviselőtársaim. De az a helyzet, hogy ez a javaslat nemhogy a kormánypárti szavazókat nem képviseli, de senkit. Kizárólag azokat képviseli, akiknek a hatáskör-átcsoportosításból és a pénzátcsoportosításból adódóan most valamifajta hatalomnövekedése keletkezik, és ez így nem fair. Nemcsak, hogy nem fair, hanem kifejezetten romboló.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy a humánjárvány okozta gazdasági és társadalmi válság mihamarabb véget érjen, és a megszűnt munkahelyek minél gyorsabban, piaci alapon teremtődjenek újra. Én magam például nem hiszek a közmunka teremtő erejében, bár átmeneti megoldásként elfogadhatónak tartom bizonyos szintig. Azok a nagyberuházások, amelyekről ez a törvényjavaslat szól, pont ezt segítenék elő. Pont azt segítenék elő, hogy a helyi önkormányzatok, amelyektől számos ponton vont el forrást jelen pillanatban a központi kormányzat, ők maguk is talpra tudjanak állni, mert többletköltségük keletkezett azzal, hogy nemcsak a járvány továbbfertőzését kellett megakadályozniuk fertőtlenítéssel, védőfelszerelés kiosztásával, hanem igenis az egyre növekvő, és hangsúlyozom ezt is, az egyre növekvő listák, a rászorulók listái, akiket a helyi önkormányzatok szolgálnak jelen pillanatban azzal, hogy akár élelmiszerrel vagy bármivel ellátják őket, amiben hiányuk keletkezett. Tisztelt képviselőtársaim, mi kértük önöket, hogy ne vonjanak el forrásokat, hiszen néhány hét alatt az elmúlt időszakban a járvány miatt olyan többletköltségek keletkeztek, amelyek a helyi önkormányzatokat túlterhelik, azonban ha helyben legalább akár a gépjárműadó megmaradhatott volna, akkor ez nem lenne kérdés, hogy kiegyenlíthető számlák keletkeztek. Jelen pillanatban önök az önkormányzatokat is nagyon nehéz helyzetbe sodorták, és ez az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat rendkívül nehéz helyzetbe sodorja őket hosszú távon is, vagyis konzerválja azt a helyzetet, amely jelenleg kialakult. Azt hiszem, hogy ha arra hivatkoznak, mint valamifajta furcsa társadalomszervezési háttér, hogy az igazságosság vezérli önöket, amikor azt mondják, hogy ha az egyik településnek jut beruházás, a másiknak nem jut, akkor igazságtalanul oszlik el a helyiiparűzésiadó-bevétel, az egyik település gazdagabb lesz, a másik szegényebb. De szeretném felhívni az önök figyelmét nagy tisztelettel, hogy fizetnek jelen pillanatban is a nagy helyiiparűzésiadó-bevétellel rendelkező települések szolidaritási hozzájárulást azok felé a társaik felé, akik kevésbé szerencsések, vagy kevésbé dolgoztak ügyesen, hiszen itt erről is szó van a helyi beruházásoknál, hogy ügyesnek kell lenni, vonzóvá kell tenni azt a beruházási területet, aminek én polgármestere, helyi képviselője vagyok, és szeretném, hogy felvirágoztassuk a térséget. Mondok önöknek példát. Önök ezzel a polgármesterek motivációit is letörik arra nézve, hogy akár külföldi, akár hazai beruházókkal elkezdjék azokat a tárgyalásokat, amelyek a lehetséges beruházási övezetek legnagyobb hasznosulását segítenék elő. Ez biztosan nemzetgazdasági hátralépés. Mondok más példát. Ha azok a munkahelyek, amelyek megszűntek most Budapesten, megteremtődhetnének az agglomerációban különböző nagyberuházásoknak köszönhetően, az ingázás egy jelentős része adott esetben megszüntethető lenne, ha ezek a beruházások (Nacsa Lőrinc közbeszól.) ‑ tisztelt képviselő úr, majd ha gombot nyom, akkor szerintem tudja kommentálni azokat a gondolatokat, amelyeket én itt megosztok önökkel ‑, tehát azok a beruházások ilyen módon nemcsak helyben teremtenének újra munkahelyet, hanem urambocsá! hozzájárulnának például az ingázás mértékének lecsökkenésén keresztül a környezetvédelemhez.

(12.00)

Hozzá tudnának járulni ahhoz, hogy a helyiiparűzésiadó-bevételeken keresztül a helyben hasznosuló adóforintokból közparkokat telepítsenek, megpróbálják például a biciklisközlekedést fejleszteni. Megpróbáljanak olyan szabadidős tevékenységekre lehetőséget nyújtani, amire most számos honfitársunknak azért nincs lehetősége, mert az önkormányzatok szenvednek a forráshiánytól.

Mondok néhány példát egészen konkrétan arra, hogy Pest megye a legritkább esetben tudja például a központból azt irányítani, hogy Hernád, amely nemcsak a munkahelyek hiányától szenved, hanem az infrastrukturális elmaradásoktól, a kulturális központ hiányától is, és attól is, hogy az egyébként máshogy felhasználható ‑ hogy szépen fogalmazzak ‑ sporttámogatások nem jól költődtek el ebben a városban. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket messziről nem lehet eldönteni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De mondok mást, olyan példát, amelyik közelebb van a fővároshoz, és amelyik mellett talán önök is nap mint nap elautóznak. Meg tudják önök mondani, vagy akár a Pest megyei közgyűlés, hogy melyik budaörsi utcát kell a következő ütemben felújítani? Vagy meg tudják‑e azt mondani, hogy hány törökbálinti ember szenved attól nap mint nap, hogy nem teremtődik megfelelő mértékben zajvédő fal a városa mellett az M7-es autópályánál? Vagy meg tudják‑e azt mondani, hogy például amikor Tárnokon leszállnak a vasútállomáson, akkor úgy érezhetik magukat, higgyék el nekem, mint hogyha egy elmaradott szabolcsi településen lennének, ahol nem jár pénz hosszú idő óta, de fejlesztési szándék sincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami e mögött a döntés mögött megbújik, ez túlmutat ezen. Én azt gondolom, és erről beszéltek már az ellenzéki kollégák, hogy igen, jelen pillanatban nagyságrendileg 3 millió honfitársunk él olyan településen, amelyet ma ellenzéki polgármester és ellenzéki testületi többség vezet. Egy jó részük igen népszerű maradt a ’19. októberi választások óta is, és a megyei közgyűlésekben önök megőrizték a többséget. Én ezt látom és tudom. Nem szeretném ennyire lecsupaszítani a helyzetet, hogy ez pusztán pénzkérdés, de ne akarjanak mindig önök feltűnni azoknak a szerepében, akik kizárólagosan tudják, hogy mi a jó a polgároknak, hiszen ezzel a lépéssel épp hogy a polgároktól vonnak el, és nemcsak pénzt, hanem lehetőséget is.

Ezek az új vezetők most már számos ponton szenvednek attól a finanszírozási hiánytól, amelyet önök újabb és újabb rendeletekkel vagy törvénymódosításokkal elérnek, de tisztelt képviselőtársaim, egészen közeli példát szeretnék mondani, néhány nappal ezelőtti. Nem lehet mindig abból a szemszögből nézni a társadalom életét és a polgártársaink életét, hogy önök miből tudnak politikai hasznot csinálni, illetve hogyan tudják bebizonyítani, hogy a megválasztott ellenzéki polgármester egyébként nem tud olyan sikeres lenni, mint egy fideszes vagy egy KDNP-s. Szemléletes példa erre a törekvésre, hogy nemrégiben Érd megyei jogú város elnyerte egy parkosításra és a tömegsport népszerűsítésére beadott pályázatára a megfelelő pénzösszeget, természetesen önrészt is kész volt fizetni. Majd a döntést követően, amikor a város már elkezdte tervezni ezt a beruházást, öt nappal ezután a Miniszterelnökség visszavonta ezt a pályázati támogatást, mondván, hogy egy ilyen park már létesült ebben a városban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a városban majdnem 74 ezer ember él, és az a helyzet, hogy szerintem egy közpark nekik nem elég arra, hogy sporttevékenységet, szabadidős tevékenységet, járda híján egyébként még a babakocsi tolásának a lehetőségét is megkapják. Egyetlen park nem elég erre, tisztelt képviselőtársaim! Én feltenném itt a költői kérdést, hogy hol van ilyenkor a körzet választott képviselője innen az Országgyűlésből, Aradszki András a KDNP-ből, de az a helyzet, hogy tudom erre a választ, mert látom, hogy mi szabadult el ebben a városban azóta, amióta a demokraták átvették a stafétát a városvezetésben. Az a helyzet, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az önök kollégái sem ebben a városban, sem semmilyen más, jelen pillanatban demokraták által vezetett városban nem szolgálják a saját polgártársaik érdekét, annak érdekében, hogy be tudják bizonyítani, hogy egy demokrata nem tud várost vezetni.

De higgyék el nekem, hogy az emberek ezt látni fogják, tudni fogják, hiszen azok a választott képviselők, akiknek a jogairól és kötelezettségeiről itt most már majdnem 15 perce beszélek, nagyon közvetlen kapcsolatban vannak nemcsak a problémákkal, a polgártársainkkal is. El fogják tudni nekik mondani, hogy ezt szerettem volna, és ebbe az akadályba ütköztem. És tudják, tisztelt képviselőtársaim, centralizálni pénzösszegeket mindig nagyon könnyű, de aztán utána azt fogják észrevenni, hogy ezzel nemcsak a demokratákat, de a saját országukat is hosszú távon, módszeresen elkezdték rombolni, mert nem fogják tudni sem innen, sem a megyei közgyűlésből, hogy mi az, amire helyben szükség van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.)