Gyurcsány Ferenc (DK)

GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szóval, hogyha megöljük az önkormányzatokat, akkor minden bizonnyal megöljük a hazát. Számtalanszor végighallgattam önöktől, hogy a nemzet szuverenitása egy olyan megkérdőjelezhetetlen közös érdek, annak a fenntartása oly fontos valamennyi magyar számára, amiért érdemes megküzdeni akár a sárkánnyal is, de Brüsszellel, Sorossal meg mindenki mással szemben feltétlenül. Hogyha bennünket felkeltenek álmunkból, akkor ezt a szöveget fejből fel tudjuk mondani.

De mi a nemzet? A nemzet egy homogén politikai közösség? Vagy a nemzet különbözőképpen gondolkodó, szerveződő, különböző hitekben osztozó, persze magyarságukban egyetértő és azt közösen megélő emberek közössége? Homogén nemzetállamok vagyunk‑e, vagy ezen nemzetállamokon belül differenciált közösség?

Ha az előbbi, akkor egyébként nem kell önkormányzat, sőt általában nem kell semmi sem. Be kell tiltani az egyesületeket, az egyházakat ‑ Uram, bocsássál meg nekem! ‑, a katolikus egyházat, amely világegyházként egyébként országokat átívelően hirdeti az igét, azt ezen eszme szerint talán a leginkább, nem ezt gondolom, teremtő Atyám, csak ebből ez következne, és általában mindent be kell tiltani, kérem szépen, ami lehetőséget biztosít arra, hogy különböző gondolkodású, mentalitású, kultúrájú emberek szövetkezzenek, csoportosuljanak, együtt lépjenek föl.

Én úgy látom, hogy amit önök tesznek, az egyébként egyik oldalról egy homogén nemzetállam irányába próbál meg bennünket elvinni, ami megkérdőjelezi, hogy létezhetnek‑e önálló közösségek bármilyen alapon, szakmai-tudományos műhelyek, civil szervezetek, önkormányzatok, vagy tudomásul vesszük, hogy attól, hogy magyarok vagyunk, még sokfélék. És polgári szabadságunkkal élve nemcsak hogy hajlandóak vagyunk szerveződni, még azt is megköveteljük, hogy az általunk létrehozott állam védje ezen szabadságjogunkat.

Itt van egy alapvető vita. Önök 2010 óta mást sem tesznek, mint felszámolják ezeket a szabadságjogokat, a szabadság kis köreit, a szabad egyetemeket, a civil szervezeteket, a szabad egyházakat, a szabad bíróságokat, a szabad önkormányzatokat. Mennek önök előre, lépésről lépésre.

Minősíthetném a törvényt viszonylag durva szavakkal, de az az igazság, hogy értelmetlen, mert mindig kiderül, hogy önök tudnak még egy annál is rosszabbat és borzalmasabbat lépni. Ez nem a vége ennek a történetnek, hanem egyébként minden bizonnyal majd a történelem homályában nem túl fontos egyik lépése lesz a társadalmi polgári autonómiák felszámolásának.

(10.00)

Nem akarok hosszú történeteket mesélni önöknek, bár belefér a 15 percembe, és hát hallva a kormány előterjesztésének racionálisan is alig követhető dadogását és száraz érvelését, majd a kormánypárti politikusok meglehetősen sekélyes, időnként a szótagolás problémájával küszködő felolvasását, mégiscsak hadd meséljek el önöknek valamit.

Önök is sokat járnak vidékre, sőt önök a vidék pártja elvileg, és nyilván találkoztak azzal a jelenséggel, hogy egymás mellett van 3-4 település. Még a kultúrájuk is hasonló, zsellérsorban élő emberek korábban, a török hódoltság után elnéptelenedő és újra benépesedő települések, és mégis az történik, hogy az egyik település virágzik, és mellette tíz kilométerrel a másik meg senyved. Hát, gyanítom, hogy ahogy én, önök is feltették a kérdést, hogy mi a bánat történik itt. Nem kell hozzá hosszú gondolkodás ‑ önöknek ez erőfeszítés, de hát próbálják meg egyszer ‑, és kiderül, hogy az egyik településen van 2-3-4 kitűnő ember. Nyakába vette a települést. Dolgozott, gondolkodott, szervezkedett, és jutottak egyről kettőre. Zajlik az élet. Hétvégenként vannak történeteik, összejárnak, megértették, hogy együtt kell élni az embereknek a vállalkozásokkal, vigyázni kell egymásra, és működik. Azaz az, hogy ki hogyan vezeti a települését, hogy kiben mennyi ambíció, szorgalom, tehetség van, az kiemel egyeseket, hát, másokat pedig otthagy a reménytelenségben.

Ha ez a példa túl hétköznapi lenne, akkor mondok egy ennél bonyolultabbat, szofisztikáltabbat, ha úgy tetszik. Azt gyanítom, hogy Kornai János nevét ismerik, bár azt hiszem, másként gondolkodunk róla. Kornai egy kitűnő ember és legalább olyan kitűnő közgazdász, minden bizonnyal a mi régiónk egyik legnagyobb közgazdásza. Sok-sok évvel ezelőtt Magyarországon is megjelent egy nagyon izgalmas tanulmánya a Közgazdasági Szemlében, talán ’11-12-ben. Az volt a kérdésfelvetése, hogy valójában mi az, ami hozzásegíti az emberiséget, hogy egyre nyugodtabban, kényelmesebben élhessen, komfortosabban érezhesse magát, melyek azok a társadalmi jellemzők, amelyek előbb-utóbb előállítják azokat az új megoldásokat, termékeket, mondom újra elegánsan szólva: innoválnak, amelyektől ez egy jobb élet, mint volt száz éve.

Az okfejtés hosszú, de jól érthető. És a tanulmány végén van egy hosszú melléklet: Kornai csinál egy listát arról a száz termékről, amelyek alapvetően megváltoztatták a mai ember életét az elmúlt 30-40 évben. Hát, ebben minden van, a mosogatógéptől a tranzisztorig, a telefaxtól a digitális jelátvitelig. És mit gondolnak, a felsorolás táblázatának utolsó oszlopában, mikor az a kérdés, hogy és ezek az innovációk, újítások, ezek hol láttak napvilágot, akkor mi ennek a kérdésfeltevésnek a tárgyszerű válasza? Nagyságrendileg pontos lesz az, amit most önöknek idézek, nem néztem bele ma reggel ebbe a tanulmányba: a százból nagyjából 92 a szabad világban jött létre, a nyugatos világban. Ott, ahol az egyéni és csoportos szabadság, ott, ahol a tudományos szabadság, ott, ahol a közösségi szabadság a legszélesebb és legteljesebb. Mert ott lehet új gondolatokat, új ügyeket megvalósítani. Na most, mindez, amit önök csinálnak, az ezzel szembemegy.

Hát, volt itt központi irányítás, kérem szépen! Önök az önökkel szemben álló ellenzéket állandóan kommunistázzák. De hát, ha itt van bolsevik párt Magyarországon, akkor azok önök. (Nacsa Lőrinc köhécsel.) Ne krákogjon, hanem szopogasson valamit, legyen olyan kedves!

Nem észrevenni, hogy minden, amit csinálnak, az egy eszeveszett centralizáció és mindent a kormányhatalomnak, sőt mindent a kormányfőnek és semmit az embereknek, hogy ez a szovjet típusú modell, hát, nem kell ehhez nagy intellektus. Őszintén mondva csodálkozom, hogy itt önöknél vagy intellektuális, vagy morális probléma van, vagy mind a kettő. Ez lenne a szabad Magyarország? Önök erre büszkék? Itt önkormányzatok fognak vetélkedni azért, hogy ki jusson egyről kettőre; kinek legyen jobb, kihez jöjjön beruházás, kinek legyen több munkája, kinek legyen több adóbevétele. Le akarjuk törni ezt a kezdeményezést? Csináljátok, de ha túl jó lesz majd, majd jönni fogunk mi, és elvesszük! Hát, ehhez gratulálok!

Én egyébként azzal az értelmezéssel, amit önök képviselnek ‑ és itt hallottam az államtitkár úr előterjesztésében is, hogy munkaalapú társadalom, vagy talán ön mondta éppen, képviselő úr ‑, mi ezzel nem értünk egyet. (Nacsa Lőrinc: Én mondtam.) Ön mondta? Hát, gratulálok hozzá! Akkor maradjunk ennél az egyébként jelentős mértékben vitatható megközelítésnél, úgy, ahogy önök mondják! Maradjunk ennél! Van egy település, összetörik magukat, dolgoznak, kitűnő embereket választanak, tanácsadókat bérelnek, elérik, hogy náluk valami történjen. Mi lesz a munkájuk gyümölcse? Einstand! Jönnek Ács Feriék, azok is vörösingesek voltak talán… A hétszázát, megint idetaláltunk! Önök ezt csinálják! Önöknek elment a józan eszük!

A fordítottját kell csinálni: dolgozzanak, csinálják, mi segíteni fogunk maguknak! Egyébként lesz ebben kormányzati beruházás is? Természetesen! De nehogy már veregessék a mellüket! Ha vesznek egy kiló csirkefarhátat, annak az egyötöde bemegy a közösbe. Nem önök támogatják azt a beruházást, hanem az én nyugdíjasom támogatja! Hogy süljön le a bőr a képükről maguknak! Nem maguk adnak pénzt az önkormányzatnak, hanem mindenki, aki vesz egy pohár tejet, egy csirkefarhátat, egy kiló száraztésztát. Ez a feladat, kérem szépen, hogy ezt megértsék.

De túl vagyunk ezen, mert két különböző világot építünk. Maguk a romlottság, az önzés, az önkény világát építik a szabad emberekkel szemben, mi meg ezt védjük. Hogy át fognak gázolni rajtunk most? Természetesen! Hát, kitűnő szónoklatok fognak jönni, a mi közönségünk megtapsol bennünket, mi három percre jól érezzük magunkat, jól megmondtuk nekik, aztán maguk meg tesznek rá. Azt mondja az előterjesztő vagy valamelyikük: ez a partnerségnek a törvénye. Tényleg? Hány önkormányzati szövetséggel tárgyaltak előtte? Hánnyal? Mondják meg! Hány adta erre áldását? Mondják meg! Hány gazdasági, társadalmi tanulmányt végeztek, és tettek közzé, hogy ez jó lesz?

Itt ebben a székben ültem (Rámutat a miniszterelnöki székre.), míg egy másik hivatalt töltöttem be, amikor nagyjából az államtitkár helyén ült Navracsics frakcióvezető úr, és minden alkalommal, amikor beterjesztettünk egy törvényt, és nem volt előtte valamilyen előtanulmány, azt mondta, hogy azonnal tessék kidobni, nem elfogadható.

(10.10)

Milyen előtanulmányaik vannak, hölgyeim és uraim? Meséljék! Át fognak csoportosítani legalább 200 milliárd forintot, ez nagyságrendileg mint a felsőoktatás költségvetése, mert ennyi a kis- és közepes városok és a nagyközségek ebből származó iparűzésiadó-bevétele. Mit csináltak maguk? Semmit! Gyalázatos bandát képviselnek önök! Ölik az országot és az önkormányzatokat. Szégyelljék magukat! Szégyelljék magukat, nemzetrontó emberek! (Taps az ellenzéki padsorokból.)